A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22111/2011/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.22.111/2011/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Károlyi Attila ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Ferenczy-Nagy István ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. szeptember 27. napján meghozott, 19.P.27.392/2010/8. számú ítélete ellen az alperes részéről 9. és 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 108.000 (száznyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 5.000 (ötezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a ... honlapon a volt barátnőjével való szakítást leíró közleményben

- a felperes hozzájárulása nélkül közzétette a felperes képmását, megsértette a felperes képmás védelméhez fűződő személyiségi jogait;

- közzétette a felperes címét, munkahelyét és elérhetőségeit, megsértette a felperes magántitok védelméhez fűződő személyiségi jogait;

- valótlanul állította, hogy a felperes a főnök-beosztotti viszony kihasználásával házasságon kívül intim kapcsolatot létesített volna az alperes volt barátnőjével, megsértette a felperes emberi méltóság, jóhírnév és magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogait.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és arra kötelezte, hogy a perbeli közleménynek a felperes személyét érintő része hozzáférhetetlenné tétele érdekében az ítélet jogerőre emelkedését követően járjon el a ... honlap üzemeltetőjénél.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.800.000 forint tőkét, és ennek 2010. augusztus 10. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A költségek viseléséről úgy határozott, hogy azokat a felek maguk viseljék.

Megállapította, hogy a tanúk megjelenésével kapcsolatos költségeket a felperes viseli.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 600.000 forint illetékből a felperes 465.000, az alperes pedig 135.000 forintot köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 54. § (1) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, 61. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 81. § (1) bekezdését, 85. § (1) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. Cikk 1., 2. pontjait, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (5) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 163. § (1), (2), (3) bekezdéseit, 164. § (1) bekezdését, 206. § (1), (3) bekezdéseit, valamint az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatát és a Legfelsőbb Bíróság PK 12., 13. számú állásfoglalásait.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének jogalapjára vonatkozóan elsősorban azt vizsgálta, hogy a per tárgyává tett közlemény az alperestől származik, vagy sem. Az összes körülmény mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy ennek szerzője csak az alperes lehetett. Erre utalt a közlemény erőteljes szubjektivitása. Arra nem merült fel adat, hogy az alperesen kívül harmadik személy is ilyen típusú ismeretekkel rendelkezett volna az alperes magánéletéről, intim kapcsolatairól. Nem cáfolta továbbá az alperes tanú1 neve tanú azon nyilatkozatát, mely szerint olyan fényképek is szerepeltek az internetes oldalon, melyek kizárólag az alperes birtokában lehettek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint valószínűtlen, hogy egy olyan személy, aki a párkapcsolatban nem volt érdekelt a felperes által sérelmezett közleményt közzé tudott tenni. Értékelte tanú1 neve tanúvallomását olyan szempontból is, hogy a tanú nyilatkozata szerint kizárólag az alperestől származhatott a közlés, és a kapcsolatuk megszakadása miatt fenyegetőzött is a bosszúállással. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy tanú1 neve teljesen érdektelennek nem volt tekinthető, de vallomása alátámasztotta az alperes szerzőségét. A bizonyítási eljárás alapján az is megállapítható volt, hogy az alperes hozzáfért tanú1 neve laptopjához, és szakmai tudásánál fogva lehetősége volt a fényképek letöltésére.

Az elsőfokú bíróság mindezeket értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett közleményt és a képeket az alperes jelentette meg az oldalon.

Az elsőfokú bíróság a képmással való visszaélés tekintetében azt állapította meg, hogy az alperes személyéhez köthető közleményben a felperes egyedi azonosításra alkalmas fényképei megjelentek. Arra nézve nem merült fel adat, hogy az alperes kikérte volna a felperes hozzájárulását a képmás közléséhez. Az alperes a hozzájárulás tényét nem bizonyította, ezért az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdése alapján.

A magántitok védelme tekintetében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperesnek a személyes adatok titokban tartásához méltányolható érdeke fűződik. Az alperes ebben a körben sem bizonyította, hogy az adatok közzétételéhez a felperes hozzájárult volna, ezért a jogsértést ebben a tekintetben is megállapította.

Az alperes azon védekezéséből következően, amely szerint a közleménynek nem ő volt a szerzője, a jóhírnév megsértésével kapcsolatosan a valóság bizonyítására vonatkozó indítványt nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy egy házasságon kívüli kapcsolat minden bizonyíték nélküli állítása, ráadásul olyan módon, hogy a felperes beosztottjával létesített volna ilyen kapcsolatot, alkalmas a jóhírnév megsértésére, mert a felperesről alkotott képet negatív módon befolyásolja. Erre tekintettel a jogsértés tényét megállapította.

Kifejtette továbbá, hogy a perrel érintett közleménynek a felperessel foglalkozó része kifejezésmódjában is alkalmas az emberi méltóság védelméhez fűződő jog megsértésére, mert a felperesről kifejezetten lealacsonyító, méltatlan stílusban írt.

Az elsőfokú bíróság a becsület védelméhez fűződő jog sérelmét azonban nem látta bizonyítottnak. Álláspontja szerint ez a jog alapvetően akkor sérül, ha valakit bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolnak meg, jelen esetben azonban ilyen nem történt.

A magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jog sérelme ugyanakkor ebben a körben bekövetkezett, mert egy házasságon kívüli kapcsolat fenntartásának állítása alkalmas a felperes magánéletének hátrányos befolyásolására. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a kereset tartalma alapján a becsület védelméhez fűződő jog megsértése helyett a magánélet zavartalanságához fűződő jog megsértését állapította meg.