BH 1994.11.599 A különvagyoni ingatlanok hasznosítása szempontjából azonos megítélés alá esik a bérbeadás, amely tényleges vagyonszaporulatot eredményez, valamint a házastársak alapvető lakásszükségletének kielégítésére szolgáló közös használat, ami a bérleti díjjal azonos értékű, a közös vagyont gyarapító megtakarítást jelenti [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (5) bek.].

A felek 1977 szeptemberében élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1980. december 24-én kötöttek házasságot, melyből gyermekük nem született. Életközösségüket 1991. május 28-án megszakították; a házasságot az S. Városi Bíróság az 1991. december 18-án jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.

Az életközösség megkezdésekor mindkét fél saját tulajdonú társasházi öröklakással rendelkezett. Együttélésüket az alperes öröklakásában folytatták, ahonnan a felperes az életközösség megszakadásakor a saját lakásába költözött. A felperes öröklakását az együttélés alatt bérbeadás útján hasznosították; az ebből származó jövedelem 1977-ben havi 1000 forint volt, ez a bevétel 1991-re havi 5-6000 forintra emelkedett. Mindkét öröklakást OTP-kölcsöntartozás terhelte, melyeknek havi törlesztő részlete lényegében azonos összegű volt.

Az alperes szülei a felek életközössége idején egy szőlőingatlant ajándékoztak a feleknek, mely a házastársak egyenlő arányú tulajdonaként nyert bejegyzést. Ezt az ingatlant a felek az 1990. november 28-án kelt adásvételi szerződés szerint 170 000 forintért eladták; az eladási árból a vevő 150 000 forintot a szerződés megkötésével egyidejűleg, 20 000 forintot 1990 végéig kiegyenlített.

1991 januárjában a felek a lakásukat terhelő OTP-hiteltartozást kiegyenlítették. Az OTP által biztosított kedvezmény igénybevételével a felperes 62 000 forint, az alperes pedig 58 075 forint egyösszegű megfizetésével az ingatlanát tehermentesítette.

A felperes a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló perben a házastársi közös vagyon megosztását kérte úgy, hogy a bíróság a birtokukban tartott ingókat adja a tulajdonukba, az alperest pedig az elszámolás eredményeként - ideértve az alperesi különvagyoni lakásra az életközösség alatt fordított közös törlesztések elszámolását is - 110 838,50 forintban marasztalja.

Az alperes a közös vagyon megosztását nem ellenezte. Viszontkeresetében - a felperestől eltérő vagyonmérleg felállításán túlmenően - egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az alperes lakását terhelő hitel lényegében azonos volt az ő ingatlanán fennálló kölcsönnel. E tartozások kiegyenlítése azért nem számolható el a felperes különvagyona javára, mert a felperesi ingatlan bérbeadásából származó bevétel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint közös vagyon. Elszámolása alapján a felperestől 26 450 forintot követelt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek ingóvagyonát megosztotta, kölcsönösen kötelezte a feleket egyes különvagyoni tárgyak egymás részére való kiadására, és az alperest 70 114 forint megfizetésében marasztalta. Ítéletének indokolása szerint mindkét fél ingatlana hiteltartozásának kedvezménnyel történt egyösszegű kiegyenlítéséhez a közös szőlőingatlan eladási ára nyújtott fedezetet, az életközösség alatt az alperes öröklakására befizetett törlesztő részleteket azonban a felek a közös vagyonból fizették, így annak fele részét az alperes a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint köteles a felperesnek megtéríteni. A felperes lakását terhelő kölcsön havi részleteinek kiegyenlítése ugyanakkor nem a közös vagyon terhére történt, mert a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a különvagyon hasznaként jelentkező közös vagyonból a vagyonkezelés és fenntartás költségeit le kell vonni, a közös vagyon javára pedig csak az ezt meghaladó haszon vehető figyelembe. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.