A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22276/2011/2. számú határozata lízingdíj megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 236. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21482/2009/33., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22276/2011/2.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.22316/2013/4., Kúria Pfv.20301/2015/6. (BH 2015.11.307)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.22.276/2011/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Csontos és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Illés Attila József ügyvéd) által képviselt felperesnek, dr. Gál Zoltán ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen, lízingdíj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. április 28. napján meghozott, 63.P.21.482/2009/33. számú ítélete ellen, az I-II. rendű alperesek részéről 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesek részére 500.000 (ötszázezer) forint + ÁFA mértékű első és másodfokú együttes perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 595.400 (ötszázkilencvenötezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A fizetési meghagyással indult ügyben a felperes keresetében - a lízing tárgyak értékesítése során befolyt összegek elszámolására figyelemmel - az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen 9.922.758 forint és ennek 2007. január 23. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat + 14%-os mértékű kamata, 900.000 forint lerótt illeték és 595.336 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni. Kérelme indokául előadta, hogy az I. rendű alperessel mint lízingbevevővel 2006. július 25. napján ..... szám alatt egy darab Hauer Pom C 90 rakodógép, TBS-2B6H rögzítő konzolokkal (vételára 2.127.484 forint + ÁFA) és .... szám alatt egy darab Deutz-Faar Agrotron 165,7 GVA traktor (vételára 21.534.100 forint + ÁFA) vonatkozásában zártvégű pénzügyi lízingszerződéseket kötött, míg a II. rendű alperessel a készfizető kezességi megállapodást írt alá. Az I. rendű alperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, így a fenti lízingszerződéseket 2007. január 23. napján felmondta, és felszólította az I. rendű alperest a lejárt tartozások megfizetésére és a lízingtárgyak visszaszolgáltatására. A lízingeszközöket 2008. február 27. napján az I. rendű alperestől átvette, majd azokat 2008. december 11. napján, illetve 2008. december 15. napján értékesítette. Az alperesek felszólítás ellenére a fennmaradó tartozásukat nem fizették vissza.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen azzal védekeztek, hogy a perbeli lízingszerződések megtévesztés, illetve tévedés jogcímén érvénytelenek. Állították, hogy a felperes és a szállító megtévesztette az I. rendű alperest a lízingelt eszközök átvételének időpontjával kapcsolatban. Kifogásolták azt is, hogy hiányosan bocsátották az I. rendű alperes részére az általa megrendelt gépeket. A Ptk. 300. § (1)-(2) bekezdésére, a Ptk. 319. § (3) bekezdésére és a Ptk. 320. § (1) bekezdésére utalással arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes 2006. november 6. napján kelt nyilatkozatával a lízingszerződésektől elállt. Kérték a felperesi felmondás érvénytelenségének megállapítását arra figyelemmel, hogy a lízingszerződésektől az I. rendű alperes korábban elállt. Kiemelték: a lízingszerződés VI. pontja kizárta a szerződés felmondásának lehetőségét, ugyanis a felek a fel nem mondható futamidőt 83 hónapban állapították meg. Végső sorban hibás teljesítésből eredően árleszállítást kértek, és kifogásolták a traktor visszaszolgáltatáskori értékének meghatározását is.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperes részére 9.922.758 forintot és ezen összeg után 2007. január 23. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű + 14% késedelmi kamatot, valamint 795.400 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság az alperesek szerződés érvénytelensége miatt emelt kifogását - utalással a lízingszerződés elválaszthatatlan mellékletét képező általános szerződési feltételek (továbbiakban ÁSZF) 1.1. pontjára - nem találta alaposnak, ugyanis az alperesek nem bizonyították, hogy a szállítás időpontja tekintetében a felperessel külön egyeztettek volna, a szállítás a felperes kötelezettségei körébe tartozott volna. Ezért a felperes tévedésbe nem ejthette és meg sem téveszthette az alpereseket a szállítás időpontjával kapcsolatban. Rámutatott, hogy a II. rendű alperes a készfizető kezességvállalással egyidejűleg külön nyilatkozatban lemondott a lízingszerződések tévedésre alapított megtámadási jogáról. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi lízingszerződések a felperes és az I. rendű alperes között érvényesen létrejöttek, a felperes mint lízingbeadó a Ptk. 198. § (1) bekezdése értelmében a szerződésből eredő kötelezettségeit teljesítette, a szerződésekben megjelölt lízingtárgyakat megvásárolta, azokat pontosan meg nem határozható időpontban az I. rendű alperes birtokába adta. Az I. rendű alperes a lízingdíj fizetési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért a felperes a lízingszerződéseket az ÁSZF 7.2. pontja alapján jogszerűen, azonnali hatállyal felmondta, mely felmondások az ÁSZF 7.3. pontja alapján 2009. január 29. napján hatályosultak és a lízingszerződéseket a Ptk. 321. § (1) bekezdése és a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében a jövőre vonatkozóan megszüntették. A lízingszerződések megszűnésére figyelemmel a felperest az ÁSZF 7.4. pontja alapján megillették a hátralévő lízingdíjak jelenértéke, a maradványérték, valamint a késedelmi kamatok. Lízingdíj nem fizetése esetén a felek felmondási jogát az ÁSZF 7.1., 7.2. pontjai egyértelműen meghatározták, így az alperesek alaptalanul hivatkoztak a felmondás érvénytelenségére.

Nem találta az elsőfokú bíróság alaposnak az alpereseknek az elállási jog gyakorlására történő hivatkozását sem. Az I. rendű alperes az ÁSZF 1.3. pontja alapján, a Ptk. 306. §-ában előírt sorrendiségre is figyelemmel elállhatott az adásvételi szerződéstől, de ez a lízingszerződésekből eredő kötelezettségét nem érinthette. A 2006. november 6-án kelt elállási nyilatkozatát az I. rendű alperes az eladónak címezte, így ez a nyilatkozat a lízingszerződések felmondására nem irányulhatott.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes hibás teljesítés miatt előterjesztett árleszállítás iránti igényét, figyelemmel arra, hogy az ÁSZF 1.1.-1.6. pontja alapján a felperes mint lízingbeadó nem felelt a szállító hibás teljesítéséért. A felelősségének kizárása megfelelt a Ptk. 314. § (2) bekezdésében foglaltaknak is, mert a felperes az I. rendű alperesre engedményezte a közte, valamint a szállító közötti szerződésből eredő valamennyi jogot és törvényes igényt, tehát a garanciára és a kártérítésre vonatkozó igényeket is.