A Kúria Mfv.10450/2013/5. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 183. §, 206. §, 221. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A munkaügyi bíróság a szakértői bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok megsértése nélkül, a bizonyítékok összességében való értékelésével helytállóan állapította meg, hogy a felperes egészségkárosodása nem érte el az 50%-os mértéket, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 1952. III. Tv. 182. § (3), 1952. III. Tv. 183. § (2), 1952. III. Tv. 206. § (1), 1952. III. Tv. 221. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.22/2011/74., *Kúria Mfv.10450/2013/5.*, 3272/2014. (XI. 4.) AB végzés

***********

Mfv.III.10.450/2013/5.szám

A Kúria a dr. Polecsák Mária ügyvéd által képviselt felperesnek a közigazgatási tanácsadó által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.22/2011. szám alatt indított és a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 19-én kelt 2.M.22/2011/74. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. január 13-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.22/2011/74. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes 2010. augusztus 11-én kelt határozatával megszüntette a felperes rokkantsági nyugdíját, mert az össz-szervezeti egészségkárosodása - az ORSZI szakhatósági állásfoglalása szerint - 2010. július 29-től 31%-os, nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában előírt mértéket. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, mert a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása az ORSZI másodfokon eljárt bizottsága szerint sem éri el az 50%-ot, az csupán 41%-os mértékű.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát az egészségkárosodása téves meghatározása miatt kérte. A bíróság a perben kirendelt két igazságügyi orvosszakértő kiegészített szakvéleménye és a közigazgatási eljárásban beszerzett, a szakhatósági állásfoglalások alapjául szolgáló szakvélemények egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása a társadalombiztosítási határozatok meghozatala időpontjában nem érte el az 50%-ot, ezért a határozatok nem jogszabálysértők. A bíróság a felperes által előterjesztett, a perben kirendelt szakértők tárgyaláson történő meghallgatására és a szakvélemények további kiegészítésére irányuló bizonyítási indítványokat azzal az indokkal mellőzte, hogy a szakvélemények az össz-szervezeti egészségkárosodást illetően egybehangzóak voltak, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság vizsgált feltételének hiányát pedig négy szakértői fórum állapította meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítélet "megváltoztatását" és annak megállapítását kérte, hogy az egészségkárosodása 50%-os mértékű, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra való kötelezését, ennek keretében - a szakvéleményekben fellelhető ellentmondások feloldása érdekében - a szakértők személyes meghallgatásának elrendelését, illetve az ETT ISZT kirendelését, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Pp. 182. § (3) bekezdése, 183. § (2) bekezdése, 206. § (1)-(2) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértését állítva.

A felperes mindenek előtt kifogásolta, hogy a bíróság a 76. számú végzés meghozatala során tévesen hivatkozott a Pp. 118. § (3) bekezdésére. A 74. számú jegyzőkönyv - a Pp. 117. § (2) bekezdés b) pontjával ellentétesen - nem a felperes képviselője által előadottakat tartalmazza, illetve az elhangzottak nem pontosan kerültek rögzítésre, a jegyzőkönyv időadatai nem felelnek meg a valóságnak, abból nem derül ki, hogy a bírósági döntéshozatalban kizárt személy vett részt. A jegyzőkönyv módosítására a Pp. 118. § (2) bekezdése az irányadó, a jegyzőkönyvet a tárgyaláson három ízben kellett módosítani, ám a bíróság ezt követően sem az elhangzottakat rögzítette, így nem volt értelme annak, hogy a felperes a továbbiakban kijavítást kérjen.

A felperes az ítélet megalapozatlanságának alátámasztására a következőket adta elő. Az egészségi állapotát az ORSZI elsőfokú orvosi bizottsága testi vizsgálatok nélkül véleményezte, a másodfokú bizottság pedig - mellőzve az Irányelvekben előírt vizsgálatokat - csupán vérnyomást mért, csukott szemmel orrfogást hajtatott végre, lehajlást és előre nyújtott kézzel pár lépés előre menetelést vizsgált. A felperes mindezek miatt az állami szervek alkalmazottaiban nem bízott meg, ezért keresetlevelében kérte, hogy a bíróság ne állami szerv alkalmazásában álló szakértőt rendeljen ki, amelyet az alperes sem ellenzett. A bíróság a perben ennek ellenére két állami alkalmazottat, a Megyei Rendőrkapitányság, illetve az ISZKI Megyei Intézetének munkatársát rendelte ki szakértőként, ami által sérült a Pp. 177. § (3) bekezdése. A bíróság nem biztosította a szakértők pártatlanságát, elfogulatlanságát sem, a két szakértő ugyanis éveken át együtt dolgozott az ISZKI Megyei Intézetében, ahol az Intézet vezetését az utóbb eljárt szakértő látta el. Mindezek miatt a második szakértő által adott vélemény tárgyilagossága jelentős mértékben csorbát szenvedett, amelyet a bíróság - a felperes által csatolt bizonyítékok ellenére - nem vett figyelembe.

A felperes sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a kezelőorvos perben csatolt nyilatkozatát, az Irányelvek perben hivatkozott rendelkezéseit és azt, hogy a felperes egyik megbetegedésének igazolására felajánlott, tárgyi bizonyíték szemléjére tett indítványt - a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve - indokolás nélkül utasította el. A bíróság ezen túl annak ellenére nem teljesítette az állami szervektől független új szakértő kirendelésére irányuló indítványát, hogy a második szakértő szakvéleményéből jól látható volt az elsőként eljárt szakértővel szembeni elfogultsága: jelentős mértékben dicsérte szakvéleményét, ugyanakkor saját szakvéleményében az egészségkárosodási értékeket 50%-os mértékben csökkentette.

A felperes szerint a szakvéleményeket nem lehetett volna elfogadni az ítélet alapjául, mivel azok tény- és iratellenesek. Az elsőként kirendelt szakértő annak ellenére, hogy - általa is elismerten - nem pszichiátriai szakértő, értékelte, mégpedig az ORSZI másodfokú bizottságaitól eltérően alacsonyabb mértékben a pszichiátriai károsodást. A második szakértő szakvéleményében el nem végzett vizsgálatok (testhajlás szögek, kéz, kar erőkifejtések), másfelől tényektől eltérő értékelések (nyirokrendszer, járás ép, nincs nyiroködéma stb.) szerepelnek. Mindkét szakvéleményből hiányzik a gyógyszerek mellékhatásainak, a mozgáskorlátozottságnak, a jobb kéz korlátozott használatának, a koponya károsodásának az értékelése, a bőrkárosodás mértékének megállapítása, a jobb kéz alacsonyabb hőmérsékletének mérése, az egyes egészségkárosodási mértékek határokon belüli értékelése pedig nincs megindokolva.