62013CJ0146_SUM[1]
A Bíróság (nagytanács) 2015. május 5-i ítélete. Spanyol Királyság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset – Megerősített együttműködés végrehajtása – Egységes szabadalmi oltalom létrehozása – 1257/2012/EU rendelet – Az EUMSZ 118. cikk első bekezdése – Jogalap – EUMSZ 291. cikk – Hatáskör-átruházás Európai Unión kívüli szervekre – Az uniós jog autonómiájának és egységes alkalmazásának elve. C-146/13. sz. ügy.
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2015. május 5. ( *1 )
„Megsemmisítés iránti kereset — Megerősített együttműködés végrehajtása — Egységes szabadalmi oltalom létrehozása — 1257/2012/EU rendelet — Az EUMSZ 118. cikk első bekezdése — Jogalap — EUMSZ 291. cikk — Hatáskör-átruházás Európai Unión kívüli szervekre — Az uniós jog autonómiájának és egységes alkalmazásának elve”
A C-146/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2013. március 22-én
a Spanyol Királyság (képviselik: E. Chamizo Llatas és S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: M. Gómez-Leal, M. Dean és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: T. Middleton, F. Florindo Gijón, M. Balta és L. Gronfeldt, meghatalmazotti minőségben)
alperesek ellen,
támogatják őket:
a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet, J.-C. Halleux és T. Materne, meghatalmazotti minőségben),
a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben),
a Dán Királyság (képviselik: C. Thorning és M. Wolff, meghatalmazotti minőségben),
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze, M. Möller és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben),
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, F.-X. Bréchot, D. Colas és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),
a Luxemburgi Nagyhercegség ,
Magyarország (képviselik: Fehér M. Z. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben),
a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk, C. Meyer-Seitz és U. Persson, meghatalmazotti minőségben),
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: M. Holt, meghatalmazotti minőségben, segítői: J. Stratford QC és T. Mitcheson barrister),
az Európai Bizottság (képviselik: I. Martínez del Peral, T. van Rijn, B. Smulders és F. Bulst, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič (előadó), A. Ó Caoimh, C. Vajda és S. Rodin tanácselnökök, A. Borg Barthet, J. Malenovský, E. Levits, E. Jarašiunas, C. G. Fernlund és J. L. da Cruz Vilaça bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 1-jei tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2014. november 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
| 1 | Keresetében a Spanyol Királyság az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17-i 1257/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( HL L 361., 1. o. ; a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kéri. |
| 2 | E rendeletet az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10-i 2011/167/EU tanácsi határozatot ( HL L 76., 53. o. ; a továbbiakban: megerősített együttműködésről szóló határozat) követően fogadta el. |
Jogi háttér
A nemzetközi jog
Az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény
| 3 | Az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1977. október 7-én hatályba lépő, 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (a továbbiakban: ESZE) jelen ügyre alkalmazandó változatának „Európai szabadalom” című 2. cikke kimondja:
„(1) Azokat a szabadalmakat, amelyeket ennek az Egyezménynek az alapján adnak meg, európai szabadalmaknak kell nevezni.
(2) Az európai szabadalom mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedően azt megadták, ugyanazzal a hatállyal rendelkezik és ugyanolyan feltételek alá esik, mint az ebben az államban megadott nemzeti szabadalom, kivéve, ha ez az Egyezmény eltérően rendelkezik”. |
| 4 | Az ESZE „Egységes szabadalmak” című 142. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja különmegállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatják, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható.
(2) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja élt az (1) bekezdésben adott felhatalmazással, ennek a résznek a rendelkezéseit kell alkalmazni”. |
| 5 | Az ESZE „Az Európai Szabadalmi Hivatal [(a továbbiakban: ESZH)] különleges szervezeti egységei” című 143. cikke kimondja:
„(1) A Szerződő Államok csoportja az [ESZH-t] további feladatokkal bízhatja meg.
(2) A további feladatok ellátása érdekében az [ESZH-n] belül a csoporthoz tartozó Szerződő Államok számára különleges szervezeti egységek hozhatók létre. E különleges szervezeti egységeket az [ESZH] elnöke irányítja; a 10. cikk (2) és (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell”. |
| 6 | Az ESZE „Az Igazgatótanács albizottsága” című 145. cikke előírja:
„(1) A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott különleges szervezeti egységek tevékenységének felügyelete céljából az Igazgatótanács albizottságát hozhatja létre; az [ESZH] az albizottság rendelkezésére bocsátja [a] feladatai ellátásához szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést. Az [ESZH] elnöke a különleges szervezeti egységek tevékenységéért az Igazgatótanács albizottságának tartozik felelősséggel.
(2) Az albizottság összetételét, hatáskörét és feladatait a Szerződő Államok csoportja határozza meg”. |
| 7 | Az ESZE 146. cikke értelmében:
„Ha az [ESZH-t] a 143. cikk értelmében további feladatokkal bízták meg, a Hivatalnak az e feladatok ellátásával kapcsolatban felmerült költségeit a Szerződő Államok csoportja fedezi. Ha e további feladatok ellátására az [ESZH-n] belül különleges szervezeti egységeket hoztak létre, az ezekkel a szervezeti egységekkel összefüggésben felmerülő, személyzettel, irodákkal és felszereléssel kapcsolatos kiadásokat a csoport fedezi. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését, valamint a 41. és a 47. cikket megfelelően alkalmazni kell”. |
| 8 | Az ESZE „Az egységes szabadalmak fenntartási díjaival kapcsolatos befizetések” című 147. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„Ha a Szerződő Államok csoportja az európai szabadalmak tekintetében egységes fenntartási díjakat állapított meg, a 39. cikk (1) bekezdésében említett részarányt az egységes díjakat alapul véve kell kiszámolni; a 39. cikk (1) bekezdésében említett minimális összeg az egységes szabadalomra vonatkozik. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell”. |
Az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló megállapodás
| 9 | Az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló, 2013. február 19-én Brüsszelben aláírt megállapodás ( HL C 175., 1. o. ; a továbbiakban: ESZB-megállapodás) 23. cikke kimondja:
„A Bíróság intézkedései közvetlenül felróhatók külön-külön az egyes tagállamoknak, beleértve az EUMSZ 258., 259. és 260. cikkének alkalmazását is, valamint kollektív módon az összes szerződő tagállamnak”. |
| 10 | Az ESZB-megállapodás 89. cikkének (1) bekezdése előírja:
„E megállapodás hatálybalépésére – a legkésőbbi időpontot véve figyelembe –, vagy 2014. január 1-jén kerül sor, vagy a tizenharmadik – azt a három tagállamot is beleértve, amelyben a megállapodás aláírásának évét megelőző évben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban – megerősítő vagy csatlakozási okiratnak a 84. cikkel összhangban történő letétbe helyezésétől számított negyedik hónap első napján, vagy pedig az [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i] 1215/2012/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [( HL L 351., 1. o. )] azon módosításainak hatálybalépésétől számított negyedik hónap első napján, amelyek a rendelet e megállapodással való viszonyát rendezik”. |
Az uniós jog
| 12 | A megtámadott rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén a [megerősített együttműködésről szóló] határozatban foglalt felhatalmazásnak megfelelően megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtását szolgálja.
(2) Ez a rendelet az [ESZE] 142. cikke értelmében különmegállapodásnak minősül”. |
| 14 | E rendelet 3. cikke kimondja:
„(1) A valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték.
Az egyes részt vevő tagállamokra nézve eltérő igénypontokkal megadott európai szabadalom nem rendelkezik egységes hatállyal.
(2) Az [EHESZ] egységes jellegű. Az [EHESZ] azonos oltalmat biztosít, és azonos joghatással bír valamennyi részt vevő tagállamban
Az egységes hatályú európai szabadalom csak az összes részt vevő tagállam tekintetében korlátozható, ruházható át, illetve vonható meg vagy szűnhet meg
Az egységes hatályú európai szabadalom hasznosítása a részt vevő tagállamok területének egészére vagy egy részére vonatkozóan is engedélyezhető.
(3) Az európai szabadalom egységes hatálya az európai szabadalom megvonása vagy korlátozása esetén létre nem jöttnek tekintendő”. |
| 15 | A fent említett rendelet 5. cikkének (1)–(3) bekezdése így rendelkezik:
„(1) Az [EHESZ] biztosítja jogosultja számára azt a jogot, hogy – az alkalmazandó korlátozásokra is figyelemmel – megakadályozza, hogy a részt vevő tagállamok területén, ahol a szabadalom egységes hatállyal bír, bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen ez a szabadalom oltalmat nyújt.
(2) Ezen jog és az arra vonatkozó korlátozások hatálya egységes minden részt vevő tagállamban, amelyben a szabadalom egységes hatállyal bír.
(3) Azokat az (1) bekezdésben említett cselekményeket, amelyekkel szemben a szabadalom oltalmat nyújt, valamint az alkalmazandó korlátozásokat annak a részt vevő tagállamnak az [EHESZ-ekre] vonatkozó jogi rendelkezései határozzák meg, amelynek nemzeti joga a 7. cikk értelmében az [EHESZ-re] a vagyoni forgalom tárgyaként alkalmazandó”. |
| 18 | A megtámadott rendelet 18. cikke kimondja:
„(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2) Ezt a rendeletet 2014. január 1-je vagy az [ESZB-]megállapodás […] hatálybalépésének napja közül a későbbi időponttól kezdve kell alkalmazni.
A 3. cikk (1) és (2) bekezdésétől, valamint a 4. cikk (1) bekezdésétől eltérően az az európai szabadalom, amelynek egységes hatályát bejegyezték az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába, csak azon részt vevő tagállamokban rendelkezik egységes hatállyal, amelyekben az Egységes Szabadalmi Bíróság az [EHESZ-ek] tekintetében a bejegyezés napján kizárólagos joghatósággal rendelkezik.
(3) Minden részt vevő tagállam a megerősítő okirata letétbe helyezésekor értesíti a Bizottságot [az ESZB-]megállapodás megerősítéséről. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi [az ESZB-]megállapodás hatálybalépésének napját, valamint azon tagállamok listáját, amelyek a megállapodást a hatálybalépés napjáig megerősítették. A Bizottság ezután rendszeresen naprakésszé teszi azon részt vevő tagállamok listáját, amelyek [az ESZB-]megállapodást megerősítették, és ezt a naprakésszé tett listát közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában .
(4) A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy a 9. cikkben említett intézkedéseket legkésőbb e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig bevezetik.
(5) Minden részt vevő tagállam biztosítja, hogy a 4. cikk (2) bekezdésében említett intézkedéseket legkésőbb e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig, illetve – olyan részt vevő tagállam esetében, amelyben az Egységes Szabadalmi Bíróság e rendelet alkalmazásának kezdőnapján nem rendelkezik kizárólagos joghatósággal az [EHESZ-ek] tekintetében – addig a napig bevezeti, amikortól az Egységes Szabadalmi Bíróság abban a részt vevő tagállamban kizárólagos joghatósággal rendelkezik.
(6) Egységes szabadalmi oltalom az e rendelet alkalmazásának kezdőnapján vagy azt követően megadott bármely európai szabadalmat illetően kérhető”. |
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
| 19 | A Bíróság Hivatalához 2013. március 22-én érkezett keresetlevelével a Spanyol Királyság benyújtotta a jelen keresetet. |
| 20 | A Bíróság elnöke 2013. szeptember 12-i határozataival a Bíróság eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően megengedte a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság beavatkozását a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében. |
A keresetről
| 23 | Keresete alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság hét jogalapra hivatkozik, amelyek egyenként a jogállamiság értékekeinek megsértésén, a jogalkotási jogalap hiányán, a hatáskörrel való visszaélésen, az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének, másodlagosan pedig a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) kimondott elveknek a megsértésén, ugyanezen elveknek az az EHESZ-hez kapcsolódó bizonyos adminisztratív feladatok ESZH-ra való átruházása folytán történő megsértésén, továbbá a hatodik és hetedik jogalapot illetően az uniós jog autonómiája és egységes alkalmazása elvének megsértésén alapulnak. |
Az első, a jogállamiság értékekeinek megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
| 24 | A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni, mert az sérti a jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkben hivatkozott értékeit. E rendelet az európai szabadalmon alapuló oltalmat szabályozza, viszont az ilyen szabadalom megadását megelőző közigazgatási eljárás kívül esik minden olyan bírósági felülvizsgálat körén, amely garantálja az uniós jog helyes és egységes alkalmazását, valamint az alapvető jogok védelmét, ami sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét. A Spanyol Királyság hozzáteszi, hogy nem fogadható el, hogy az említett rendelet olyan nemzetközi szervtől származó jogi aktusokat „iktat be” az Unió jogrendjébe, amelyre nem vonatkoznak a fent hivatkozott elvek, és az uniós jogalkotás olyan nemzetközi rendszert épít be szabályozásába, amelyben az EUM-Szerződésben kimondott alkotmányos elvek tiszteletben tartása nem biztosított. E tagállam ebben az összefüggésben egyrészről rámutat, hogy az ESZH fellebbezési tanácsai és a Bővített Fellebbezési Tanácsa az e hivatalon belül létrehozott szervek, amelyek semmilyen függetlenséggel sem rendelkeznek az utóbbival szemben. Másrészről e fellebbezési tanácsok és az említett Bővített Fellebbezési Tanács határozatai nem tartoznak semmilyen bírósági felülvizsgálat alá, mivel az Európai Szabadalmi Szervezet a joghatóság, illetve a végrehajtás alóli mentességet élvez. |
| 25 | A Parlament annak felidézését követően, hogy az EHESZ rendszere a széles mérlegelési jogkörrel rendelkező uniós jogalkotó racionális döntésén alapul, úgy véli, hogy a magánszemélyek jogainak azon szintjét, amelyet a megtámadott rendelet biztosít, párhuzamosan az ESZE is biztosítja, és az egységes szabadalmi bíróság összeegyeztethető a jogállamiság elveivel. Az ESZH EHESZ megadására vonatkozó közigazgatási határozataival szemben közigazgatási jogorvoslattal lehet élni az említett hivatal különböző szervei előtt. Márpedig a magánszemélyek által az ESZE keretében élvezett oltalom szintjét a tagállamok, amelyek valamennyien részesei ennek az egyezménynek, elfogadhatónak ítélték. |
| 26 | A Tanács azt állítja, hogy az említett első jogalap nem egyértelmű. Az említett intézmény elsősorban úgy véli, hogy a hatásköröknek valamely nemzetközi szervezetre való átruházása összeegyeztethető az emberi jogok védelmével, amennyiben az alapvető jogok az érintett szervezetben egyenértékű védelmet élveznek. Jelen esetben erről van szó. Másodlagosan a Tanács szerint a megtámadott rendelet 9. cikkének (3) bekezdése hatékony bírói jogvédelem biztosítására kötelezi a tagállamokat. |
| 27 | A beavatkozó felek lényegében osztják a Parlament és a Tanács érveit. A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság ugyanakkor mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy az említett jogalap hatástalan. |
A Bíróság álláspontja
| 28 | Kétségtelen, hogy a megtámadott rendelet annak 1. cikke szerint az ESZE „Egységes szabadalmak” című 142. cikke értelmében különmegállapodásnak minősül. E rendelkezésből következően az ilyen megállapodásban részes államok megállapodnak abban, hogy az említett államok területére kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalmak egységes jellegűek, és ezen felül előírhatják, hogy európai szabadalmak csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adhatók. |
| 29 | E célból a megtámadott rendelet létrehozza azokat a jogi feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a részt vevő tagállamok területén az ESZH által az ESZE rendelkezései alapján korábban megadott szabadalmat ilyen jelleggel ruházzák fel. A megtámadott rendelet (7) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy az egységes oltalmat, amely szigorúan járulékos jellegű, úgy kell létrehozni, hogy „az európai szabadalmakat a szabadalom megadását követően ezen rendelet alapján egységes hatállyal kell felruházni valamennyi részt vevő tagállam vonatkozásában”. Ahogyan az említett rendelet 2. cikkének b) és c) pontjában szereplő fogalommeghatározásokból kifejezetten kitűnik, az EHESZ európai szabadalom, azaz az ESZE-ben foglalt szabályoknak és eljárásoknak megfelelően az ESZH által megadott szabadalom, amely egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban. |
| 30 | A fentiekből következik, hogy a megtámadott rendeletnek egyáltalán nem célja az európai szabadalmak megadása feltételeinek akár részleges szabályozása, amely feltételekre nem az uniós jog, hanem kizárólag az ESZE vonatkozik, és e rendelet az európai szabadalmak megadásának az ESZE által szabályozott eljárását sem „iktatja be” az uniós jogba. |
| 31 | Ezzel szemben a megtámadott rendeletnek az ESZE „142. cikke értelmében különmegállapodásnak” való – a Spanyol Királyság által nem vitatott – minősítéséből szükségszerűen következik, hogy e rendelet egyrészről azon feltételek rögzítésére szorítkozik, amelyek mellett az ESZH által az ESZE rendelkezéseinek megfelelően korábban megadott európai szabadalmat a jogosultja kérelmére egységes hatállyal ruházzák fel, másrészről ezen egységes hatály meghatározására. |
| 32 | Ebből következik – ahogyan a főtanácsnok az indítványának 61. pontjában rámutatott –, hogy az első jogalap, amely az európai szabadalom megadását megelőző közigazgatási eljárás jogszerűségének az uniós jogra tekintettel történő vitatására irányul, hatástalan, és ezért azt el kell utasítani. |
A második, a megtámadott rendelet jogalkotási jogalapjának hiányára alapított jogalapról
A felek érvei
| 33 | A Spanyol Királyság azt állítja, hogy az EUMSZ 118. cikk első bekezdése nem képezi a megtámadott rendelet elfogadásának megfelelő jogalapját, és az utóbbit jogilag nem létezőnek kell tekinteni. E rendeletnek nincs érdemi tartalma, és elfogadását nem kísérték olyan intézkedések, amelyek az Unióban egységes oltalmat biztosítanak a szellemi tulajdonjogok számára, valamint az nem közelíti a tagállamok jogszabályait ennek érdekében. |
| 34 | Az említett rendelet az ESZE 142. cikke értelmében vett különmegállapodásként határozza meg magát, amely a címe alapján az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködést hajtja végre. E rendelet tárgya és célja azonban nem felel meg annak a jogalapnak, amelyre azt alapították. |
| 35 | A megtámadott rendelet ugyanis nem határozza meg azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat biztosít, és tévesen utal az alkalmazandó nemzeti jogra, mivel az EHESZ-t az Unió hozta létre, és a Spanyol Királyság szerint a tagállamok hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió nem gyakorolta a hatáskörét. Ezenkívül az EHESZ hatályát illetően az említett rendelet az ESZB-megállapodásra utal, amely – a Lengyel Köztársaság és az Olasz Köztársaság kivételével – a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok között létrejött nemzetközi közjogi magállapodás. Márpedig ezen utalás sérti az uniós jogrend autonómiájának elvét. A jelen ügyben az említett rendelet tartalmilag kiüresedett, mivel „a jogszabályok közelítését” az ESZB-megállapodás rendelkezéseibe helyezték át. |
| 36 | A Parlament és a Tanács előadja, hogy az EUMSZ 118. cikk megfelelő jogalapot jelent a megtámadott rendelet elfogadására. E cikk nem írja elő a nemzeti jogszabályok teljes harmonizációját, amennyiben a részt vevő tagállamokban egységes oltalmat biztosító szellemi tulajdonjogi jogcím jön létre. |
| 37 | Figyelemmel céljára és tartalmára, az említett rendelet megfelel a fenti követelménynek, mivel létrehozza az EHESZ-t, amely egységes oltalmat biztosít a részt vevő tagállamok területén, és meghatározza az egységes szabadalom jellemzőit, valamint terjedelmét és hatályát. |
| 38 | A második jogalap vonatkozásában észrevételeket előterjesztő beavatkozó felek egyetértenek a Parlament és a Tanács álláspontjával. |
A Bíróság álláspontja
| 39 | A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ezek közé tartozik különösen a jogi aktus célja és tartalma (Bizottság kontra Tanács ítélet, C-377/12, EU:C:2014:1903 , 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, C-81/13, EU:C:2014:2449 , 35. pont). |
| 40 | Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 118. cikk első bekezdése felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy intézkedéseket fogadjon el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására. E rendelkezés, amelyet a Lisszaboni Szerződés iktatott be az EUM-Szerződésbe, kifejezetten hivatkozik a belső piac létrehozására, illetve működésére, ami az EUMSZ 4. cikknek megfelelően az Unió megosztott hatásköreibe tartozik (lásd ebben az értelemben: Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítélet, C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240 , 16–26. pont). |
| 41 | A Bíróság azt is megállapította az e rendelkezésben szereplő „Unión belüli” kifejezést illetően, hogy mivel az e cikkben biztosított hatáskört a jelen esetben megerősített együttműködés keretében gyakorolják, a szellemi tulajdonjog ily módon létrehozott európai oltalmi jogcíme és az általa biztosított egységes oltalom nem az egész Unióban lesz érvényes, hanem csak a részt vevő tagállamok területén (lásd ebben az értelemben: Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítélet, C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240 , 67. és 68. pont). |
| 42 | Következésképpen a megtámadott rendelet céljára és tartalmára tekintettel meg kell határozni, hogy az rendelkezik-e olyan intézkedésekről, amelyek biztosítják a szellemi tulajdonjogok egységes oltalmát a részt vevő tagállamok területén, és ily módon érvényesen alapulhat-e – ahogyan azt a Parlament, a Tanács és a beavatkozó felek állítják – az EUMSZ 118. cikk első bekezdésén, amely az említett rendelet preambulumában jogalkotási jogalapként szerepel. |
| 43 | A megtámadott rendelet célját illetően meg kell jegyezni, hogy 1. cikkének (1) bekezdése szerint annak célja az „egységes szabadalmi oltalom létrehozás[a]”, amelynek az említett rendelet (1) preambulumbekezdése szerint szerepelnie kell a vállalkozások rendelkezésére álló jogi eszközök között, többek között annak lehetővé tétele érdekében, hogy a termékek nemzeti határokon átnyúló előállításával és forgalmazásával kapcsolatos tevékenységüket kiigazítsák. Az említett rendelet (4) preambulumbekezdése megerősíti e célkitűzést, hangsúlyozva,, hogy javítani kell a szabadalmi oltalom szintjét annak lehetővé tétele által, hogy a vállalkozások egységes szabadalmi oltalmat szerezzenek a részt vevő tagállamokban, valamint az egész Unió vállalkozásai számára csökkenteni kell a költségeket és egyszerűsíteni az adminisztrációt. |
| 44 | A megtámadott rendelet tartalmát illetően meg kell állapítani, hogy az említett rendelet rendelkezései az EHESZ jellemzőinek meghatározása révén az uniós jogalkotó azon szándékát közvetítik, hogy a részt vevő tagállamok területén egységes oltalmat biztosítson. |
| 45 | A megtámadott rendelet ugyanis 3. cikkének (1) bekezdésében kimondja, hogy a valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték. E rendelet 3. cikkének (2) bekezdése ezenkívül úgy rendelkezik, hogy az EHESZ azonos oltalmat biztosít, és azonos joghatással bír valamennyi részt vevő tagállamban, továbbá csak az összes részt vevő tagállam tekintetében korlátozható, ruházható át, illetve vonható meg vagy szűnhet meg. |
| 46 | E tekintetben a valamennyi részt vevő tagállam területén alkalmazandó egyetlen nemzeti jog kijelölése, amelynek anyagi jogi rendelkezései meghatározzák azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat biztosít, valamint annak, mint a vagyoni forgalom tárgyának jellemzőit, lehetővé teszi az így megadott oltalom egységességének biztosítását. |
| 47 | Az ESZE által rögzített szabályoknak megfelelően megadott azon európai szabadalmaktól eltérően ugyanis, amelyek az említett egyezményben részes tagállamok mindegyikében olyan oltalmat biztosítanak, amelynek a hatályát az egyes államok nemzeti joga határozza meg, az EHESZ által biztosított oltalom egységessége a megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének és 7. cikkének alkalmazásából következik, amelyek biztosítják, hogy a kijelölt nemzeti jogot valamennyi olyan részt vevő tagállam területén alkalmazzák, amelyben e szabadalom egységes hatállyal rendelkezik. |
| 48 | A Spanyol Királyság azon érvét illetően, amely szerint a megtámadott rendeletnek „nincs érdemi tartalma”, rá kell mutatni, ahogyan azt a főtanácsnok is tette az indítványának 89. pontjában, hogy a „szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek” létrehozásával kapcsolatos intézkedések meghozatalára való utalással az EUMSZ 118. cikk, amely az EUM-Szerződés VII. címének „Jogszabályok közelítése” című 3. fejezetében található, nem követeli meg feltétlenül az uniós jogalkotótól, hogy teljes mértékben harmonizálja a szellemi tulajdonjog valamennyi vetületét. |
| 49 | Márpedig, noha a megtámadott rendelet nem tartalmazza azon cselekmények felsorolását, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat biztosít, ezen oltalom nem lesz kevésbé egységes, mivel függetlenül az EHESZ által az alkalmazandó nemzeti jog alapján biztosított anyagi oltalom pontos terjedelmétől, a megtámadott rendelet 7. cikkének megfelelően azt ezen EHESZ tekintetében valamennyi olyan részt vevő tagállamban alkalmazni kell, amelyekben az említett szabadalom egységes hatállyal rendelkezik. |
| 50 | Végül az uniós jogalkotó a megtámadott rendelet (9) preambulumbekezdésében kimondta, hogy az EHESZ jogosultját annak érdekében megillető jog hatálya és korlátozásai, hogy valamennyi olyan részt vevő tagállam területén, ahol a szabadalom egységes hatállyal rendelkezik, megakadályozza, hogy bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen e szabadalom oltalmat nyújt, alkalmazandók az e rendelet vagy az 1260/2012 rendelet által nem szabályozott kérdésekre. |
| 51 | A fenti megállapításokból következik, hogy a megtámadott rendelet által létrehozott egységes szabadalmi oltalom alkalmas a részt vevő tagállamokban a szabadalmi oltalom területén felmerülő különbségek megelőzésére, és ezért az EUMSZ 118. cikk első bekezdése értelmében vett egységes oltalom létrehozására irányul. |
| 52 | Ebből következik, hogy e rendelkezés megfelelő jogalapot képez a megtámadott rendelet elfogadására. |
| 53 | Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani. |
A harmadik, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
A felek érvei
| 54 | A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Parlament és a Tanács visszaélt hatáskörével. Ez abból következik, hogy a megtámadott rendelet, amely csupán „üres kagylóhéj”, nem tartalmaz olyan jogi rendszert, amely alkalmas a szellemi tulajdonjogok egységes oltalmának az Unióban történő biztosítására. Ellentétben a Parlament állításával, e kérdést a Bíróság nem döntötte el a Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítéletben (C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240 ). |
| 55 | A Parlament és a Tanács, amelyeket valamennyi beavatkozó fél támogat, a harmadik jogalap elutasítását kéri. A Parlament azt hangsúlyozza, hogy a Bíróság a Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítéletében (C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240 ) elutasította a Spanyol Királyságnak és az Olasz Köztársaságnak a hatáskörrel való visszaélésre alapított érvelését. A Tanács ehhez hozzáteszi, hogy a megtámadott rendelet és az EHESZ létrehozása előmozdítja az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, mivel az európai szabadalom jogosultja, aki oltalomban kíván részesülni a megerősített együttműködésben részt vevő 25 tagállamban, az EHESZ egységes hatálya hiányában kénytelen lenne külön-külön érvényesíteni e szabadalmat e tagállamok mindegyikében, továbbá az említett szabadalmat külön-külön kellene megerősíteni, illetve jogvita esetében megvédeni az említett tagállamok mindegyikében. |
A Bíróság álláspontja
| 56 | Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (Fedesa és társai ítélet, C-331/88, EU:C:1990:391 , 24. pont; Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítélet, C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240 , 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 57 | Márpedig a jelen ügyben a Spanyol Királyság nem bizonyítja, hogy a megtámadott rendeletet kizárólag vagy elsősorban olyan céltól eltérő célok elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, és amelyek az 1. cikkének (1) bekezdésében szerepelnek, vagy pedig azt az ügy körülményeinek kezelésére az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el. |
| 58 | A hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapja keretében ugyanis a Spanyol Királyság azon érvelése újbóli előadására szorítkozik, amely szerint a megtámadott rendelet nem határoz meg olyan jogi rendszert, amely alkalmas lenne a szellemi tulajdonjogok egységes oltalmának az Unióban történő biztosítására. Márpedig ezen érvelés a második jogalap keretében már elutasításra került. |
| 59 | Ebből következik, hogy a harmadik jogalap sem megalapozott, és azt el kell utasítani. |
A negyedik és ötödik, az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértésére és a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) kimondott elvek megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
| 60 | A negyedik jogalap keretében a Spanyol Királyság azt kifogásolja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése felruházza az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának albizottsága keretében eljáró részt vevő tagállamokat azzal a hatáskörrel, hogy megállapítsák a fenntartási díjak mértékét és felosztási arányát. Az ilyen végrehajtási hatáskörnek a részt vevő tagállamokra ruházása az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének és a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) rögzített elveknek a megsértését jelenti. |
| 61 | A Spanyol Királyság elsősorban arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 291. cikk nem teszi lehetővé a jogalkotó számára, hogy e hatáskört a részt vevő tagállamokra ruházza át. E cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó, és annak (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve a Tanácsra. A (2) bekezdés alkalmazásának e feltétele a megtámadott rendelet 9. cikke (2) bekezdésének szövegére tekintettel a jelen ügyben nyilvánvalóan teljesül. |
| 62 | Másodlagosan, amennyiben a Bíróság megállapítja, hogy nem sértették meg az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdését, a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó hatáskör-átruházás nem teljesíti a Meroni kontra Főhatóság ítéletben rögzített feltételeket (9/56, EU:C:1958:7 ), amelyeket megerősített a Romano-ítélet (98/80, EU:C:1981:104 ), a Tralli kontra EKB ítélet (C-301/02 P, EU:C:2005:306 ), valamint az Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet (C-270/12, EU:C:2014:18 ). |
| 63 | Az ötödik jogalap keretében a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, amely bizonyos adminisztratív feladatokat az ESZH-ra ruház, sérti a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) kimondott elveket. Több beavatkozó fél állításával ellentétben nem a tagállamok saját hatásköreiről, hanem az Unió hatásköreiről van szó. Noha ezen átruházás objektív igazolása az említett tagállam szerint az ESZH-nak az érintett területen fennálló szakértelmében állhat, ilyen átruházás nem vonatkozhat olyan hatáskörökre, amelyek széles mérlegelési mozgásteret feltételeznek. Márpedig az 1260/2012 rendelet 5. cikkében említett, a fordítási költségek visszatérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelése, amely a megtámadott rendelet 9. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szerepel, széles mérlegelési mozgástérrel jár. Egyébiránt az ESZH a joghatóság és a végrehajtás alóli mentességet élvez, és ezért jogi aktusai nem tartoznak bírósági felülvizsgálat alá. |
| 64 | A negyedik jogalapra adott válaszában a Parlament azt állítja, hogy az egyes hatáskörök szervekre ruházása mindig is olyan kivételt jelentett a Szerződésnek az uniós jog alkalmazására vonatkozó szabályai alól, amely bizonyos feltételek mellett jogilag elfogadható. Ezenkívül megkérdőjelezi a Meroni kontra Főhatóság ítélet (9/56, EU:C:1958:7 ) relevanciáját olyan esetben, amikor a hatásköröket olyan nemzetközi szervre ruházzák át, mint az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának albizottsága. |
| 65 | A Tanács úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdésének megfelelően, amennyiben az uniós intézmények jogilag kötelező erejű aktusokat fogadnak el, a megfelelő végrehajtási intézkedések elfogadása a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megfelelően a végrehajtási intézkedéseket csak abban az esetben hozza meg a Bizottság, illetve adott esetben a Tanács, ha az említett jogi aktusok alkalmazása egységes feltételeket igényel. E tekintetben a Spanyol Királyság nem indokolta meg azon állítását, amely szerint a fenntartási díjak mértékének és felosztási arányának meghatározását uniós szinten kell egységesen elvégezni. Ebből következően a Meroni kontra Főhatóság ítélet (9/56, EU:C:1958:7 ) a jelen ügyben nem releváns. |
| 66 | Mindenesetre a Parlament és a Tanács úgy véli, hogy a Meroni kontra Főhatóság ítélet (9/56, EU:C:1958:7 ) által rögzített feltételek teljesültek. |
| 67 | Az ötödik jogalapra válaszul a Parlament és a Tanács arra hivatkozik, hogy a Meroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7 ) következő ítélkezési gyakorlat a negyedik jogalapra adott válaszukban előadott indokokra tekintettel nem alkalmazandó. Ezen intézmények hozzáteszik, hogy a megtámadott rendelet 9. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott feladat az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő többi feladattal ellentétben közvetett módon, az 1260/2012 rendelet 5. cikkére való utalással meghatározott kritériumok alá tartozik. A Spanyol Királyság állításával ellentétben az ESZH nem rendelkezik teljes körű mozgástérrel e végrehajtandó feladat vonatkozásában. Közelebbről, az ESZH által teljesítendő értékelés inkább adminisztratív vagy technikai, mintsem politikai jellegű. A Parlament arra is emlékeztet, hogy a Bizottság egy képviselője megfigyelőként részt vesz az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának albizottságában. A bírósági felülvizsgálat állítólagos hiányát illetően a Parlament és a Tanács az e tekintetben korábban már kifejtett érveire utal. |
| 68 | A beavatkozó felek egyetértenek a Parlament és a Tanács érveivel. |
A Bíróság álláspontja
| 69 | A negyedik jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott első érvet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapítják. Az e jogalap, valamint az ötödik jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott második érv a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) kimondott elvek megsértésével kapcsolatos. |
| 70 | Elsőként az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított érvet illetően kétségtelen, hogy ahogyan a jelen ítélet 28. pontjában már felidézésre került, a megtámadott rendelet az ESZE 142. cikke értelmében vett különmegállapodásnak minősül, és ily módon ezen megállapodásra alkalmazandó az említett egyezmény különmegállapodásokra vonatkozó kilencedik része, amely az egyezmény 142–149. cikkét tartalmazza. |
| 71 | Az ESZE 143. és 145. cikke szerint a szerződő államok csoportja az ESZE kilencedik része alapján az ESZH-t feladatokkal bízhatja meg, és létrehozhatja az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának albizottságát, ahogyan az a megtámadott rendelet (16) preambulumbekezdésében is szerepel. Ezenkívül az ESZE 146. cikke úgy rendelkezik, hogy ha szerződő államok csoportja az ESZH-t az ezen egyezmény 143. cikke értelmében további feladatokkal bízta meg, az Európai Szabadalmi Szervezetnek az e feladatok ellátásával kapcsolatban felmerült költségeit a szerződő államok csoportja fedezi. |
| 72 | A megtámadott rendelet 9. cikke a fenti rendelkezések végrehajtása céljából rendelkezik úgy (1) bekezdésében, hogy a részt vevő tagállamok számos ott felsorolt feladatot ruháznak az ESZH-ra, (2) bekezdésében pedig úgy, hogy a részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként gondoskodnak az e feladatokkal kapcsolatos tevékenységek irányításáról és felügyeletéről, valamint biztosítják a fenntartási díjak mértékének és felosztási arányának megállapítását. Az említett rendelet (20) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy a fenntartási díjak megfelelő mértékét és felosztását úgy kell meghatározni, hogy az EHESZ-ekből származó források teljes mértékben fedezzék az egységes szabadalmi oltalommal kapcsolatban az ESZH-ra bízott feladatok összes költségét. |
| 73 | A fenti megállapításokból következik, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében említett fenntartási díjak összegének szükségképpen fedeznie kell az ESZH-nál azon további feladatok teljesítése érdekében felmerült költségeket, amelyek ellátásával a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke alapján megbízzák. |
| 74 | Márpedig e feladatok szervesen kapcsolódnak a megtámadott rendelet által létrehozott egységes szabadalmi oltalom végrehajtásához. |
| 75 | Egyes beavatkozó felek álláspontjával ellentétben meg kell tehát állapítani, hogy a fenntartási díjak mértékének és felosztásának a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében említett meghatározása az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdése értelmében kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának minősül. |
| 76 | Az utóbbi rendelkezés alapján a tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. |
| 77 | Csak ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktust egységes feltételek mellett kell végrehajtani, akkor ruház az ilyen jogi aktus az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerint végrehajtási hatásköröket a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az EUSZ 24. cikkben és az EUSZ 26. cikkben előírt esetekben a Tanácsra. |
| 78 | Márpedig a Spanyol Királyság a negyedik jogalap keretében nem fejti ki annak indokait, hogy miért szükségesek ilyen egységes feltételek a megtámadott rendelet 9. cikke (2) bekezdésének végrehajtásához. |
| 79 | E tagállam ugyanis annak állítására szorítkozik, hogy e feltételek szükségessége az említett rendelet rendelkezéseiből és az EHESZ tekintetében egységes – nem pedig tagállamonkénti – fenntartási díj meghatározásából következik. |
| 80 | Ezen érvnek azonban nem lehet helyt adni. |
| 81 | Jóllehet ugyanis a megtámadott rendelet 9. cikke (1) bekezdésének e) pontja úgy rendelkezik, hogy a részt vevő tagállamok az ESZH-t megbízzák „az [EHESZ-ek] fenntartási díjai[...] beszedés[ének] és kezelés[ének]” feladatával, e rendelet egyik rendelkezéséből sem tűnik ki, hogy e fenntartási díjak összegének valamennyi részt vevő tagállamban egységesnek kell lennie. |
| 82 | Ily módon a megtámadott rendeletnek az ESZE 142. cikke értelmében vett különmegállapodásként való minősítéséből, és a Spanyol Királyság által szintén nem vitatott azon körülményből, hogy a fenntartási díjak mértékének és felosztásának meghatározása az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa albizottságának feladata, szükségképpen következik, hogy mindenképpen a részt vevő tagállamok, és nem a Bizottság vagy a Tanács kötelesek arra, hogy meghozzanak valamennyi szükséges intézkedést a megtámadott rendelet 9. cikke (2) bekezdésének végrehajtása érdekében, mivel az Unió a tagállamoktól eltérően nem az ESZE szerződő fele. |
| 83 | Ebből következően a Spanyol Királyság tévesen állítja, hogy megsértették az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdését. |
| 84 | Másodszor meg kell vizsgálni a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) kimondott elvek megsértésére alapított azon érvet, amelyre a negyedik és az ötödik jogalap alátámasztása érdekében hivatkoznak. Ezen ítélkezési gyakorlat keretében a Bíróság többek között kimondta, hogy olyan diszkrecionális jogkörnek valamely uniós intézmény által valamely magánjogi jogalanyra történő átruházása, amely széles mérlegelési szabadsággal jár, és amely gyakorlása révén egy valódi gazdaságpolitikát jeleníthet meg, nem tekinthető összeegyeztethetőnek az EUM-Szerződés követelményeivel (lásd ebben az értelemben: Meroni kontra Főhatóság ítélet, 9/56, EU:C:1958:7 , 43., 44. és 47. o.; Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-270/12, EU:C:2014:18 , 41. és 42. pont). |
| 85 | E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Unió a tagállamaitól eltérően nem szerződő fele az ESZE-nek. Az uniós jogalkotó ezért jogosan rendelkezhet úgy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében, hogy a részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként biztosítják a fenntartási díjak mértékének és felosztási arányának megállapítását. |
| 86 | A megtámadott rendelet 9. cikkének (1) bekezdését illetően, e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a részt vevő tagállamok megbízzák az ESZE 143. cikke értelmében az ESZH-t azokkal a feladatokkal, amelyeket az említett rendelkezés felsorol. |
| 87 | Mivel – ellentétben azzal, amit a Spanyol Királyság állít – a Tanács nem ruházott a részt vevő tagállamokra vagy az ESZH-ra olyan végrehajtási hatásköröket, amelyek az uniós jog értelmében kizárólag őt illetik meg, a Bíróság által a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7 ) rögzített elvek nem alkalmazhatók. |
| 88 | Ebből következik, hogy a negyedik és az ötödik jogalapot el kell utasítani. |
A hatodik és hetedik, az uniós jog autonómiája és egységessége elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
| 89 | Hatodik jogalapjának keretében a Spanyol Királyság előadja, hogy az uniós jogrend autonómiája megőrzésének feltétele, hogy az Unió és intézményei hatásköreit semmilyen nemzetközi szerződés ne ferdítse el. A jelen ügyben azonban ez nem valósul meg. |
| 90 | A hatodik jogalap első részével a Spanyol Királyság azt állítja, hogy nincs lényeges különbség az ESZB-megállapodás és azon megállapodástervezet között, amely az európai szabadalommal és a közösségi szabadalommal kapcsolatos jogvitákra illetékes bíróságot hozna létre, és amelyet a Bíróság az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek minősített (1/09 vélemény, EU:C:2011:123 ). Egyrészt az egységes szabadalmi bíróság nem képezi az uniós intézményi és bírósági rendszer részét. Másrészt az ESZB-megállapodás nem tartalmaz garanciákat az uniós jog védelmét illetően. Az egységes szabadalmi bíróság intézkedései szerződő tagállamoknak való közvetlen, egyedi és kollektív – az ESZB-megállapodás 23. cikkében előírt – felróhatósága, beleértve az EUMSZ 258–EUMSZ 260. cikk alkalmazását is, ebből a szempontból még akkor is elégtelen lenne, ha feltételezzük, hogy az összeegyeztethető a Szerződésekkel. |
| 91 | Az említett jogalap második részével a Spanyol Királyság azt állítja, hogy az ESZB-megállapodáshoz való csatlakozásukkal a részt vevő tagállamok olyan hatáskört gyakorolnak, amely immár az Uniót illeti meg, és ez sérti a lojális együttműködés és az uniós jog autonómiájának elvét. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok hatályát megváltoztathatja. Márpedig az ESZB-megállapodás érinti az 1215/2012 rendeletet, és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án Luganóban aláírt egyezményt ( HL L 339, 3. o. ), valamint azok hatályát megváltoztatja. |
| 92 | Végül a hatodik jogalap harmadik részével a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy e rendelet alkalmazása abszolút módon függ az ESZB-megállapodás hatálybalépésétől. E megállapodás 89. cikke a hatálybalépését a tizenharmadik – azt a három tagállamot is beleértve, amelyben az ESZB-megállapodás aláírásának évét megelőző évben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban – megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének feltételéhez köti. Ebből következik, hogy az Unió által a megtámadott rendeleten keresztül gyakorolt hatáskör ténylegessége az ESZB-megállapodásban részes tagállamok szándékától függ. |
| 93 | Hetedik jogalapjával a Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének második albekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy egyoldalúan eldöntsék, hogy a rendeletet velük szemben alkalmazni fogják-e. Ily módon, ha egy tagállam úgy döntene, hogy nem erősíti meg az ESZB-megállapodást, a rendelet nem lenne vele szemben alkalmazható, és az ESZB nem szerezne területén kizárólagos hatáskört az EHESZ-szel kapcsolatos eljárás tekintetében, így az EHESZ-ek e tagállam vonatkozásában nem rendelkeznének egységes hatállyal. Ebből következik az uniós jog autonómiája és egységes alkalmazása elvének megsértése. |
| 94 | A Parlament előzetesen rámutat, hogy a megtámadott rendelet és az ESZB-megállapodás közötti kapcsolat az EHESZ működésének elengedhetetlen feltétele, és nem sérti az uniós jogot. Az ESZB-megállapodás tiszteletben tartja azt a két lényeges feltételt, amely az uniós jogrend autonómiájának tiszteletben tartásához szükséges, mivel egyrészt az Unió és intézményei hatásköreinek jellege nem módosul, másrészt pedig e megállapodás nem ír elő az Unió és intézményei számára semmilyen, az említett megállapodásban található uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó sajátos értelmezést, amelyet azoknak belső hatásköreik gyakorlása során követniük kellene. |
| 95 | Egyébként az egységes szabadalmi bíróság létrehozása semmilyen uniós hatáskört nem sért. Mindenekelőtt a közös szabadalmi bíróság létrehozására és hatáskörei terjedelmének meghatározására vonatkozó hatáskör még mindig a tagállamokat illeti, és azt nem ruházták kizárólagos jelleggel az Unióra. A megtámadott rendelet továbbá kifejezetten megköveteli, hogy a tagállamok az egységes szabadalmi bíróságot kizárólagos joghatósággal ruházzák fel. Az EUMSZ 118. cikken alapuló ezen rendelet kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a szabadalmakkal kapcsolatban az 1205/2012 rendelettől eltéréseket előíró rendelkezéseket fogadjanak el. Ezenkívül az uniós jogalkotó azt követeli meg, hogy az ESZB-megállapodás hatálybalépése függjön az uniós jogalkotó által az utóbbi rendelet kapcsán végzett szükséges módosításoktól e rendelet és az említett megállapodás közötti kapcsolatot illetően. Végül az EUM-Szerződés több rendelkezése is a tagállamok jóváhagyásához köti valamely másodlagos uniós jogi aktus hatálybalépését. |
| 96 | A Parlament egyébiránt úgy ítéli meg, hogy egy tagállam részéről az ESZB-megállapodás megerősítésének megtagadása – ami a megtámadott rendelet területén való alkalmazhatatlanságát eredményezi – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének a megsértését jelenti. Ezen intézmény szerint, ha feltételezzük is, hogy fennáll a megtámadott rendelet egységes alkalmazását érintő kockázat, e kockázat igazolt, figyelemmel annak szükségességére, hogy biztosítani kell a hatékony bírói jogvédelmet és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását. |
| 97 | A Tanács rámutat, hogy az uniós jogalkotó olyan politikai döntést hozott, hogy az EHESZ-t egy külön bírósági szerv, az egységes szabadalmi bíróság működéséhez kapcsolja, amely biztosítja az ítélkezési gyakorlat koherenciáját és a jogbiztonságot. Nincs semmilyen jogi akadálya az EHESZ és az egységes szabadalmi bíróság közötti kapcsolat kialakításának, amelyet a megtámadott rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése ismertet. A jogalkotási gyakorlatban egyébként több példa is szerepel olyan esetekre, amelyekben valamely uniós jogi aktus alkalmazhatóságának feltétele az adott aktuson kívüli esemény bekövetkezése volt. Az ESZB-megállapodás hatálybalépéséhez szükséges megerősítések számának kérdését illetően a megerősítések számának tizenháromban való rögzítése valószínűleg a tagállamok annak biztosítására irányuló szándékának tudható be, hogy az EHESZ és az egységes szabadalmi bíróság hamar létrejöjjön. |
| 98 | A Tanács egyébiránt emlékeztet arra, hogy a megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdése csak egy eltérést ír elő e rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésétől, valamint a 4. cikke (1) bekezdésétől, így az EHESZ egységes hatálya azon tagállamokra korlátozódik, amelyek megerősítették az ESZB-megállapodást, míg az említett rendelet egyéb rendelkezései valamennyi részt vevő tagállamra alkalmazandók. Figyelemmel a megtámadott rendelet és az ESZB-megállapodás közötti kapcsolat jelentőségére, úgy tekintették, hogy egy azt célzó kiegészítő garanciáról van szó, hogy a kapcsolat optimális módon fejtse ki hatásait. |
| 99 | A hatodik és a hetedik jogalap vonatkozásában észrevételeket előterjesztő beavatkozó felek egyetértenek a Parlament és a Tanács álláspontjával. |
A Bíróság álláspontja
| 100 | Elöljáróban meg kell említeni, hogy a hatodik jogalap első két része egyrészről annak megállapítására irányul, hogy az ESZB-megállapodás rendelkezései nem egyeztethetők össze az uniós joggal, másrészről pedig annak megállapítására, hogy a tagállamok nem erősíthetik meg az ESZB-megállapodást anélkül, hogy meg ne sértenék az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket. |
| 101 | Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kereset keretében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tagállamok által megkötött nemzetközi megállapodás jogszerűségéről döntsön. |
| 102 | Az uniós bíróság ilyen kereset esetében a nemzeti hatóság által hozott jogi aktus jogszerűségének elbírálására sem rendelkezik hatáskörrel (lásd ebben az értelemben: Liivimaa Lihaveis ítélet, C-562/12, EU:C:2014:2229 , 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 103 | Ebből következik, hogy a hatodik jogalap első két részét elfogadhatatlanként el kell utasítani. |
| 104 | Az említett jogalap harmadik részét illetően rá kell mutatni, hogy a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy e rendelet „2014. január 1-je vagy az [ESZB]-megállapodás […] hatálybalépésének napja közül a későbbi időponttól kezdve” alkalmazandó. |
| 105 | A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely rendeletnek az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerinti közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a hatálybalépéséhez és a jogalanyok javára vagy hátrányára való alkalmazásához nincs szükség a nemzeti jogba átültető intézkedésekre, kivéve ha a szóban forgó rendelet a tagállamokra bízza, hogy maguk hozzák meg az ahhoz szükséges jogszabályi, rendeleti, közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket, hogy az említett rendelet rendelkezései alkalmazhatók legyenek (lásd: Bussone-ítélet, 31/78, EU:C:1978:217 , 32. pont; ANAFE-ítélet, C-606/10, EU:C:2012:348 , 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 106 | A jelen ügyben ez az eset áll elő, mivel az uniós jogalkotó annak érdekében, hogy a megtámadott rendelet rendelkezései alkalmazhatók legyenek, maga hagyta a tagállamokra egyrészről több intézkedésnek az ESZE által rögzített jogi keretben történő elfogadását, másrészről pedig az egységes szabadalmi bíróság felállítását, mely utóbbi, ahogyan az említett rendelet (24) és (25) preambulumbekezdésében is szerepel, létfontosságú az ilyen szabadalmak megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében. |
| 107 | Ami a Spanyol Királyság által a hetedik jogalap keretében felhozott azon érvet illeti, amely szerint a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének második albekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy egyoldalúan eldöntsék, hogy a rendeletet velük szemben alkalmazni fogják-e, az téves előfeltevésen alapul, mivel e rendelkezés csak a megtámadott rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésétől és 4. cikkének (1) bekezdésétől való eltérést tartalmaz, kizárva az említett rendelet többi rendelkezését. E részleges és ideiglenes eltérést egyébiránt a jelen ítélet 106. pontjában említett indokok igazolják. |
| 108 | A fenti megállapításokból következik, hogy a hatodik és a hetedik jogalapot el kell utasítani. |
| 109 | A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében, valamint a Spanyol Királyság által a megtámadott rendelet részleges megsemmisítése iránt másodlagosan előterjesztett kérelmet el kell utasítani. |
A költségekről
| 110 | Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Spanyol Királyság pervesztes lett, a Parlament és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell e tagállamot a saját költségein felül a Parlament és a Tanács részéről felmerült költségek viselésére. |
| 111 | Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik költségeiket. |
| A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: |
( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.
