A Győri Törvényszék Mf.20033/2017/4. számú határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §, 167. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

A Győri Törvényszék dr. Szász Anita ügyvéd (...) által képviselt I.rendű felperes neve (...) által képviselt I.rendű felperes neve (....) I.r., II.rendű felperes neve (...) II.r. és III.rendű felperes neve (...) III.r., V.rendű felperes neve (...) V.r. felpereseknek dr. Marjay Zsolt ügyvéd (...) által képviselt alperes neve (...) alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a városi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében város, 2016. évi november hó 30. napján 0.X.000/0000/00. sorszám alatt meghozott ítélet ellen felperesek részéről 83. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett 699.200 (hatszázkilencvenkilencezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi I.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 85.000 (nyolcvanötezer) forint, II.r. felperest 45.000 (negyvenötezer) forint, III.r. felperest 56.000 (ötvenhatezer) forint, IV..r. felperest 31.000 (harmincegyezer) forint, V..r. felperest 31.000 (harmincegyezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú ítéletével felperesek keresetét elutasította, kötelezte I. r. felperest 223.845 Ft, II. r. felperest 110.675 Ft, III. r. felperest 147.575 Ft, IV. r. felperest 73.790 Ft és V. r. felperest 73.790 Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy a feljegyzett illetéket, tanúdíjat és szakértői díjat az állam viseli.

Ítéletében rögzítette, hogy a baleset/kár 2012. szeptember 11. napján történő bekövetkezésének időpontjára tekintettel a 2012. évi I. tv. (Mt.) rendelkezéseit alkalmazta.

Az Mt. 166. § (2) bekezdése kapcsán arra utalt, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az a) pont szerint a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, mellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a b./ pont szerint a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A bíróság az a./ pont kapcsán a három konjunktív feltétel meglétét külön-külön vizsgálta. Rögzítette, a felek között nem volt vitatott, hogy a munkavállalót rovar csípte meg. Az ellenőrzési kör vizsgálatánál - álláspontja szerint - mentesüléshez vezet minden olyan körülmény bizonyítása, amelyre a munkáltatónak semmiféle ráhatása nincs, és amit befolyásolni sem tud. Jelen esetben a rovarra a munkáltatónak ráhatása nem volt, azt befolyásolni nem tudta, azaz a kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta. Vizsgálni kellett azt is, hogy a rovarral kellett-e számolnia.

A felek nem vitatták, hogy a szőlészetben, szüretkor van méh/darázs, ezért ezzel a körülménnyel a munkáltatónak számolnia kellett.

Így alperes nem mentesülhetett a felelősség alól, még akkor sem, ha nem volt tőle elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. A b) pont esetében azt állapította meg, hogy alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta. Erre figyelemmel felelőssége fennáll.

Ezt követően a bíróság a felelősségkorlátozó tényezőket vizsgálta az Mt. 167. § körében. Ezen rendelkezés alapján a munkáltató felelőssége fennáll, a munkáltatónak a teljes kárt kell megtéríteni, azonban a munkáltató bizonyíthatja, hogy van olyan kárrész, melyet nem kell megtérítenie. Vizsgálta tehát az előreláthatósági klauzulát. E körben azt rögzítette, hogy a károkozó körülmény a rovar, melynek csípése és ennek következményei a kár. A felek között nem volt vitatott, hogy a rovar a munkavállalót megcsípte. Erre vonatkozóan az ok-okozati láncolatot is vizsgálta a bíróság, melyre nézve a rendelkezésre álló iratok bizonyították, hogy a csípés és a halál bekövetkezte között fennáll a közvetlen ok-okozati összefüggés. A szakértők és a tanúk, felek is akként nyilatkoztak, hogy a méh/darázscsípésre a felnőtt lakosság 3%-a érzékeny/allergiás, azonban ezen 3%-ból milyen %-ban alakul ki anaphilaxiás schock, erre adatok nem állnak rendelkezésre. A bíróság azt állapította meg, hogy (objektíve) nem volt előre látható a halál bekövetkezte. A munkáltatónak számolnia kellett a méh/darázs megjelenésével, azzal is, hogy a munkavállalót megcsípheti, valamint azzal a következménnyel, hogy a csípés helye fáj, megduzzad, kipirosodik, akár emelkedett hőmérséklettel is járhat, azonban a csípés bekövetkezésekor nem láthatta előre a csípésből eredő tragikus esemény bekövetkezését. A tragikus következmény előre nem láthatóságát támasztották alá a tanúvallomások is, valamint a szakértői vélemények. Mindez azt bizonyítja, hogy a még/darázscsípés halálos kimenetelű következményei nem előre láthatóak és a köztudomású tények is ezt támasztják alá.

Vizsgálta a bíróság a munkavállaló vétkességét és a munkáltatói kötelezettségszegéseket is.

A munkavédelmi szakvéleményre hivatkozott, melynek alapján a szabályszegések és a mulasztások nincsenek közvetlen ok-okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel.

A szakértő nyilatkozott arra is, hogy a rovarok csípése elleni védekezés egyik módja a zárt, egész testet védő ruházat és zárt cipő. Jelen esetben azonban nem volt megállapítható, hogy az elhunyt milyen ruházatot viselt. A munkáltató allergia elleni gyógyszer munkavégzés helyén történő tartására nem volt kötelezett, sem arra, hogy irtsa a méheket, az elsősegély nyújtási felszerelésnek nem kellett tartalmazni gyógyszert, injekciót anaphilaxiás shock ellen.

A rendelkezésre álló iratanyagban nem szerepelt olyan orvosi dokumentáció, mely igazolná a munkavállaló tudott korábbi allergiás megbetegedését. A bíróság megállapította, hogy alperes több szabályszegést, mulasztást követett el, azonban azok egyike sem áll okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. A szakvélemények alapján a felperesek nem támasztották alá azt az állításukat, mely szerint ha a munkavédelmi oktatás során felhívta volna a munkáltató a munkavállalók figyelmét, hogy a jelentéktelennek tűnő csípésnek halálos kimenetele is lehet, akkor a tragédia bekövetkezése megelőzhető lett volna. Utalt arra is, hogy tanú neve tanút meghallgatni nem tudta, azonban a tanúk és a rendelkezésre álló nyilatkozatok, dokumentumok azt támasztották alá, hogy minden kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a munkavállaló tudott arról, hogy allergiás, így terhére vétkes magatartás sem értékelhető. Mindezek alapján a munkáltató kizárólag a csípésért, mint kárrészért fele, melynek azonban jelen esetben nincs forintosítható kárértéke. A tényleges kárért, a haláért, azaz a csípés köztudomású következményeit meghaladó kárrészért azonban megtérítési kötelezettség nem terheli, kárfelelőssége korlátozott, a tragédia bekövetkezése a károkozás pillanatában nem volt előre látható.