BH 1994.2.81 Ha a volt házastársak a közös lakást nem bérleti hanem "használati jogcímen" használták, úgy a lakás használatával való önkéntes felhagyás esetén a távozó fél a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét jogszerűen nem követelheti [Csjt. 31/D. §, Ptk. 165. §, 423. §].

Az elsőfokú bíróság a részítéletével a felek 1981-ben kötött házasságát felbontotta, az 1982-ben született fiúgyermeket az alperesnél helyezte el, és egyéb rendelkezések mellett a felperesnek a volt közös lakás 1990 nyarán történt elhagyása után követelt, lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése iránti keresetét elutasította. Indoklása szerint a házastársi volt közös lakás az alperes különvagyonaként nyilvántartott ingatlanban van, s azt haszonélvezeti jog terheli.

Az ítélet ellen a felperes - egyebek között - a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére való kötelezés érdekében fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indoklásában kifejtette, hogy a felperes említett követelése csak akkor lenne alapos, ha a felek a lakást önálló jogcímen használták volna. Minthogy a használatra vonatkozó jogcímük nem önálló, hanem járulékos, a bentmaradó házastársnál nem jelentkezik olyan vagyoni előny, amely az ellenérték megfizetését indokolná. A jogcím járulékossága az ellenérték megállapítását kizárja. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a lakáshasználati jog ellenértéke a tényleges lakhatási lehetőség, a használati jogosultság elvesztésének kárpótlására szolgál, annak mértéke pedig a házastársak által ténylegesen használt lakrész figyelembevételével a Csjt. 31/C. §-a (1) és (2) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával állapítható meg. A perbeli lakásra szerződéssel kikötött haszonélvezet csak az alperes édesanyja által ajándékozott ingatlanilletőségen áll fenn, az alperes édesapjának halálával az ingatlan megfelelő hányadán a haszonélvezeti jog megszűnt. Az életközösség fennállása alatti beruházással egyébként az ingatlanon ő (a felperes) is tulajdonjogot szerzett, mindezeket figyelembe véve tehát a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő.

A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott érdemi rendelkezése - az alábbi indokolás szerint - nem jogszabálysértő.

A nem vitás tényállás szerint a perbeli 302 négyszögöl telekingatlan felét és a telken épült háromszobás komfortos házingatlan kétharmad részét az alperes szülei 1975-ben azzal ajándékozták az alperesnek, hogy haszonélvezeti jogukat az ingatlanon mindketten életük végéig fenntartják. Az alperes édesapja 1975-ben meghalt. Az alperes az általa elfoglalt kétszobás lakrész használata fejében bírói ítélet alapján 1980. március 1-je óta - és jelenleg is - havi 500 forint használati díjat fizet az édesanyjának. Peradat az is, hogy az alperes édesanyja az ingatlanon ráépítés címén résztulajdonjogot is szerzett, az azonban ez idő szerint nincs tisztázva, hogy a ráépítés a felépítményen történt, vagy a tulajdonjog a telekingatlanon levő épület létesítésével keletkezett-e.

A felperes, aki az életközösség 1990 nyarán történt megszűnésekor a házastartási közös lakást magában foglaló fenti ingatlanból költözött el, a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik arra, hogy a haszonélvezeti jog az alperes anyját az apa halála után csak az általa ajándékozott ingatlanrészen illeti meg. Az ajándékozási szerződés korlátozása nélkül, mindkét szülő holtig tartó haszonélvezeti jogára vonatkozó kikötést tartalmaz, a haszonélvezeti jog terjedelme tehát a szülők által átengedett tulajdoni illetőségtől független, vagyis ez a jog mindkettőjüket az ajándékozással elidegenített teljes ingatlanra halálukig megilleti.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a házastársak nem önálló jogcímen gyakorolt, járulékos lakáshasználata - egyebek között - az, ha a közös tulajdonú vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartozó lakáson harmadik személynek haszonélvezeti joga áll fenn, és a haszonélvező a Ptk. 157. §-ában meghatározott jogosultságait a 159. § (2) bekezdése alapján ingyenesen átengedi. Ilyenkor a haszonélvező a szívességi lakáshasználat megvonására bármikor jogosult, tehát a házastársak a használat jogával nem rendelkezhetnek.