A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32691/2017/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. §, (2) bek., 2011. évi CLXXXVII. törvény (Szkt.) 34/A. §, (2) bek., 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (Nkt. Vhr.) 37/L. § (1) bek.] Bíró: Barsi-Fodor Bea

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

9.K.32.691/2017/9.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Rajkai és Takács Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) a dr. Horváth Linda Katalin jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár (címe) alperes ellen a KINCSTK-11235-5/2017. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében az alulírott napon -tárgyaláson- meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság az alperes KINCSTK-11235-5/2017. számú határozatát az elsőfokú BPM-ÁHI/1643-4/2017. számú határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) Forint perköltséget.

A kereseti illeték az Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes az általa fenntartott oktatási intézményre vonatkozóan 2017. január 31. napján a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) törvény végrehajtásáról rendelkező 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 37/L. § (1) bekezdése alapján nem állami köznevelési tevékenységhez kapcsolódó támogatás iránti igényt nyújtott be, amely a 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 7. számú melléklet 1/4. ai.) alpontja szerinti "Művészeti szakgimnáziumi nevelés-oktatás szakképzési évfolyamon csoportos foglalkozás keretében" jogcímen, 2016. október 1-jei ténylétszámként és 2017. október 1-jei becsült létszámként is 20-20 fő tanulót feltüntetve, esti oktatás munkarendjére vonatkozó képzésre irányult. Az igénylés nappali rendszerű oktatásban nem tüntetett fel létszámot. A felperes által fenntartott intézmény hatályos működési engedélye a nappali munkarend vonatkozásában 30 fő, esti munkarend vonatkozásában 230 fő maximális tanulói létszámot engedélyezett.

A Magyar Államkincstár Budapesti és Pest-megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) OPM-ÁHI/1643-4/2017. számú határozatában a felperes támogatás iránti kérelmét elutasította. Indokolásában hivatkozott a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2015. június 12-től hatályos 34/A. § (2) bekezdésének előírására hivatkozott, rögzítve, hogy a felperes nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulóinak létszáma a hivatalos októberi statisztikai létszám alapján, három tanítási év átlagában számítottan 0 fő, ezért a felnőttoktatásban résztvevők létszáma nem vehető figyelembe.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta, kiemelve, hogy a Kormányhivatal kizárólag az oktatás szakmai szempontja alapján adta meg a működési engedélyt, de a költségvetési támogatás odaítéléshez azokon túl további kritériumok teljesülése is szükséges.

A felperes az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, kérve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezését, mert nézete szerint a határozat sérti a Ket. 104. § (3) bekezdésében foglaltakat, amennyiben az alperes eljárása során nem a teljes első fokú eljárás jogszerűségét, hanem csak a fellebbezésben megjelölt indokokat vizsgálta.

A tárgyaláson pontosított keresetében sérelmezte továbbá az Szt. 34/A. § (2) bekezdésének jogellenes értelmezését, e körben rámutatott, hogy a jogszabály nem határozza meg, hogy az előírt három tanítási év átlaga alatt mely három tanítási évet kell érteni, és sem az első-, sem a másodfokú határozat nem rögzíti, mely éveket vették figyelembe, és miként számoltak az átlagolás során. Kiemelte, hogy a korábbi években többször is rendelkezett nappali rendszerű tanulólétszámmal, és a jogszabály fentiek szerinti, konkrétumot nélkülöző megfogalmazása okán akár saját maga is meghatározhatná, hogy mely három tanítási évet kívánja figyelembe venni. Mindezek alapján álláspontja szerint a határozat az Szt. 34/A. § (2) bekezdés és a Ket 50. § rendelkezéseit is sérti.

Előadta továbbá, hogy az Szt. 34/A. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint - a visszaható hatály tilalmát is figyelembe véve - a jogszabály hatályba lépését követő 3. évet követően lehet először kiszámolni a 3 tanévre vonatkozó átlagot, amely tárgyi esetben számítása szerint 2018. október 1. napjával határozható meg.

Hangsúlyozta, hogy kormányhivatali működési engedéllyel, és szakképzési megállapodással is rendelkezett, ennek ellenére állapította meg a működése - hivatkozott norma szerinti- jogszerűtlenségét az alperes, és tagadta meg a támogatást. Kiemelte, hogy az Szt. 34/A § (2) bekezdése nem kizárólag a támogatásra vonatkozó jogszabály, hanem egy általános rendelkezés, amely az esti rendszerű oktatásban résztvevők létszámát a nappali rendszerben tanulók 3 év októberi statisztikai átlaglétszámához köti. Ameddig nincs meg a teljes 3 éves ciklus és a 3 tényadat nem adható meg, addig sem támogatási kérelem jogszabályszerűen nem terjeszthető elő, sem pedig támogatás elfogadása tárgyában jogszerű határozat nem születhet. Ezt erősíti meg az egy tanévvel korábbi támogatási időszakra vonatkozó igénylés elfogadása az alperes, illetve az elsőfokú hatóság részéről. Álláspontja szerint a jogszabály így gyakorlatilag alkalmazhatatlan, és alkotmányellenes, mert legalábbis 3 évre kizárja a támogatásból az egyébként támogatásban részesíthető oktatást folytató intézményeket.

Rámutatott, hogy a jogszabályhely a hatályba lépését megelőző időszakra semmiképpen sem alkalmazható, mert többletterhet telepít az intézményfenntartókra, és korábbi tényeket a jövőre nézve (visszaható hatállyal) hátrányosan értékel, e körben szükségesnek tartotta az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.

Sérelmezte, hogy az Szt. 34/A. § (2) bekezdése Alaptörvénybe ütköző módon megkülönbözteti az állami és nem állami fenntartású oktatási intézményeket, gyakorlatilag ellehetetleníti a nem állami felnőttképzési intézmények működését, e körben szintén kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, mivel a vitatott rendelkezés álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, valamint T. cikk (3) bekezdését sérti.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kiemelte, hogy a 2017. január 31-i keltezésű igénylőlapon egyértelműen kitűnik, hogy a felperes a 2016-os októberi tény és a 2017-es becsült létszámra 20-20 főt adott meg, két szakra bontva. Álláspontja szerint a jogszabály "felmenő rendszerben" értelmezve alkalmazható, a tört években a rendelkezésre álló részleges adatokból kiindulva jogszabályszerűen el tudják bírálni a kérelmeket, illetőleg az elszámolás helyessége is megítélhető.

Peres felek pernyertességük esetére perköltség-igénnyel éltek, amelynek megállapítását a bíróság mérlegelésére bízták.