BH 2003.6.227 I. Másnak a személyi szabadságától való jogtalan megfosztása esetében az emberrablást a terrorcselekménytől a követelés címzettje határolja el;

terrorcselekményt és nem emberrablást valósít meg, aki a sértett szabadon bocsátását a rendőrséghez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé [Btk. 175/A. § (1) bek., 261. § (1) bek.].

II. A terrorcselekménynek a korlátlan enyhítést lehetővé tevő "abbahagyása" nem azonos a kísérlettől való önkéntes elállással, mivel megállapíthatóságához nem szükséges a bűncselekmény kísérleti stádiumban való félbeszakadása, illetve az elkövető önkéntessége;

a korlátlan enyhítés feltételeinek a megvalósulásához elegendő a cselekménynek a súlyos következmények bekövetkezése előtt, bárminemű indíték hatására történő abbahagyása [Btk. 17. § (3) bek., 261. § (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2002. február 21. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét terrorcselekmény bűntettében állapította meg, ezért 6 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott nőtlen, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. A vádlott munkahellyel, legális jövedelemmel nem rendelkezik. Az általános iskola 8 osztályának elvégzését követően szakmunkásképző iskolát végzett; szakács, felszolgáló képesítéssel rendelkezik. Az 1998. február 13. napján jogerős ítélettel bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt 14 000 forint pénzbüntetésre ítélték.

A vádlott sem a cselekmény elkövetésekor, sem azt követően nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, vagy szellemi leépülésben. A vádlottnál jelentős mértékű, az egész személyiségét átszövő infantilis pseudologizáló fantáziadús, megalomán, énközpontú személyiségzavar állapítható meg, amely motiválja cselekedetét, illetőleg cselekedetei következményeinek a vállalását. Nárcisztikus személyiségzavara olyan magatartásformákkal jár, melyeknek célja személyiségének színpadias beállítottsága, manipulatív pózok gyakorlása, figyelemfelhívás, tetszelgés. A vádlott személyiségzavara a beszámítási képességét nem érintette, és nem érinti, ugyanakkor a cselekmény kialakulását elősegíthette.

2000. októberében a vádlott közölte a rendőrség nyomozóival, hogy mint zsoldos egy társával főbe lőtt két ismeretlen állampolgárságú férfit, akiket azután elástak. A vádlott nyilatkozata alapján a rendőrség intézkedett a holttestek felkutatására, amely azonban nem vezetett eredményre. A vádlott ezen túlmenően más élet elleni bűncselekmények elkövetéséről is beszámolt, melyekkel kapcsolatban bizonyítékokat is becsatolt, ezekről azonban kiderült, hogy nem létezőek. Az eljárás során meghallgatásait követően a vádlott szabadon távozott a rendőrségről.

A vádlott úgy ítélte meg, hogy a rendőrség az ő szavahihetőségét vonta kétségbe, ezért úgy döntött, mindent megtesz annak érdekében, hogy a rendőrhatóság az ő elképzelései szerint foglalkozzék az általa elmondottakkal. Ennek érdekében 2000. október 21-én a délutáni órákban a vele szemben elhaladó K. L.-né és K. L. után fordulva, minden előzmény nélkül megszólította K. L.-t azzal a kijelentéssel, hogy "te csöves vagy". K. L. erre nemmel válaszolt, a vádlott azonban arcul ütötte K. L.-t, aki az ütéstől a földre került. A vádlott ekkor megfogta a sértettet, átkarolta, majd a nála levő kést a jobb kezébe fogva oly módon, hogy annak pengéje a kisujjnál hagyta el a tenyerét, a sértett nyakához szorította. A vádlott ezután a valamivel távolabb álló K. L.-nét felszólította, hogy hívja ki a rendőrséget, különben megöli K. L.-t. K. L.-né felmérve a helyzetet látta, hogy a férjén nem tud segíteni, de megpróbálta a vádlottat kérlelni, hogy engedje el a férjét, erre azonban a vádlott nem volt hajlandó.

K. L.-né végül a férjét hátrahagyva, elindult a rendőrségre. K. L.-né részben az átélt izgalmak, részben a helyismeret hiánya okán hosszabb ideig kereste a rendőrkapitányságot. Miután megtalálta a rendőrőrs épületét, az ott szolgálatot teljesítő ügyeletessel közölte a történteket, majd visszaindult a helyszínre. Mire ő visszaért, addigra egyes rendőri egységek már a helyszínen tartózkodtak, és sorban érkeztek a további különböző alegységektől odavezényelt egységek.

A vádlott ezen idő alatt mindvégig fogva tartotta a sértettet, aki a térdelő vádlott előtt ült kisterpesz ülésben. A vádlott hátát egy fának támasztva hátulról balkézzel átkarolva tartotta őt, kését jobb kezében fogva a kés hegyét a nyaka jobb oldalának szegezte.

Tekintettel arra, hogy hosszabb idő telt el K. L.-né távozását követően, a vádlott és K. L. beszélgetni kezdtek. K. L. cigarettát kért a vádlottól, aki adott is neki, és megengedte, hogy a cigarettáját elszívja. Eközben azonban helyzetük nem változott, a vádlott nem engedte el a sértettet, a fenyegetettség folyamatos volt. K. L. folyamatosan megpróbálta magát "kibeszélni" ebből a szituációból, azonban a vádlott többször is felhívta a figyelmét, hogy ne sokat beszéljen, mert a vége még az lesz, hogy megöli, és nem várja meg ameddig a rendőrök odaérnek.

A rendőri erők helyszínre érkezésekor a vádlott azzal a követeléssel állt elő, hogy Cs. főhadnagyot hívják azonnal a helyszínre. Közölte egyben azt is, hogy ha 20 percen belül nem érkezik a helyszínre Cs. főhadnagy, akkor elvágja a túszul ejtett K. L. nyakár. A helyszínre érkezett rendőrök megpróbáltak fokozatosan közelebb kerülni a vádlotthoz annak érdekében, hogy K. L.-t kiszabadíthassák. Erre azonban a vádlott határozottan felszólította őket, hogy maradjanak a helyükön, mert ha tovább közelítenek, akkor megöli a túszként fogva tartott sértettet. A rendőri intézkedést nehezítette, hogy a vádlott a hátát a fának támasztva, a sértettet maga előtt pajzsként tartva, kis támadási felületet hagyva igen nehezen támadható helyzetet foglalt el.

K. L. látva a rendőrök közeledését mozogni próbált, megpróbálta magát a szorításból kimenteni, próbált a vádlott szorításából kifordulni, aminek következtében sikerült a vádlottat kibillenteni abból a stabil rögzítő helyzetből, amiben addig volt, és egyben lehetőséget biztosított arra, hogy a helyszínen levő rendőrök ténylegesen akcióba tudjanak lendülni. Eközben a vádlott észlelve a rendőrök távolságcsökkentését és a sértett menekülési kísérletét, azt kiabálta, "ha ez kell nektek, akkor megölöm", a késen fogást váltott, és több esetben a közben a fogásából kimozduló sértett felé szúrt. A sértett menekülés közben hátranyúlva belekapott a vádlott késébe, amitől a bal kéz mutatóujj közép percén 2 cm-es metszett sebzést szenvedett el, míg a vádlott szurkálásai eredményeként a jobb arcfelén 3 cm-es metszett sebzés keletkezett. Ezek a sérülések 8 napon belül gyógyulóak voltak.

Az egyik rendőr felszólította a vádlottat, hogy a kését dobja el, miközben a rendőrök folyamatosan haladtak a vádlott felé. A vádlott látva, hogy a sértett lényegében kikerült a hatalma alól, a rendőrök pedig ennek következtében szabadon támadhatták, felfogta, hogy a további ellenállás teljesen értelmetlen, eldobta a kést és "megadom magam" felkiáltással feltette a kezét. Az odaérkező rendőrök parancsait ellenállás nélkül végrehajtotta; a rendőrök őt megbilincselték, majd előállították.