BH 2007.8.261 A szerződéses jogviszony minősítése, értelmezése és a jognyilatkozatokhoz való kötöttség elve [Pp. 3. § (2) bek. és 215. §].

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adva az alperest 15 899 272 forint, ezen összeg után 1999. október 11-étől 2000. október 31-éig a jegybanki alapkamatnak, 2000. október 30-ától pedig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő összegű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a peres felek között adásvételi, termelési integrációs és engedményezési szerződés jött létre. Az adásvételi és az engedményezési szerződésből eredő jogviták tekintetében a felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság illetékességét kötötték ki.

Az adásvételi szerződés szerint a felperes 1 db terményszállítógép és tartozékai tulajdonjogának átruházását vállalta bruttó 36 875 000 forint vételár ellenében. A szerződés szerint a felek egyidejűleg ún. termelési integrátori szerződést kötnek, amelynek értelmében az alperes a vételárat részben saját forrásból, részben pedig az integrátori szerződés keretében nyújtott támogatás összegéből egyenlíti ki. 1998. október 5-én a felek az integrátori szerződést megkötötték, majd ugyanezen a napon vállalkozási szerződés jött létre az alperes és a felperesi beavatkozó között a terményszállító üzemeléséhez szükséges építési és szerelési munkák kivitelezésére. A felperes 2000. október 27-én felszólította az alperest, hogy fizesse meg részére a keresetben megjelölt összeget és késedelmi kamatát. A felhívást az alperes átvette, majd a felperes 2001. január 8-án szerződésszegésre hivatkozva elállt mind az adásvételi, mind az engedményezési, mind pedig az integrátori szerződéstől.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete alapos, az alperes beszámítási kifogása pedig megalapozatlan volt. A felperes a keresetét az integrátori szerződésre alapította, amelynek keretében az alperes adásvételi szerződéssel a terményszállítógépet a felperestől volt köteles megvásárolni. Ezenkívül a felek között nem volt olyan jogviszony, amelynek alapján a felperest fizetési kötelezettség terhelte volna. A könyvszakértői vélemény kimutatta, hogy a felek között milyen teljesítések történtek, és megállapította, hogy a felperes javára a keresetben megjelölt összegű követelés mutatható ki. Az integrátori szerződéstől a felperes jogszerűen állt el, az nem ment teljesedésbe. a Ptk. 319. § (3) bekezdése értelmében a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, és az alperest terheli a szerződésben kikötött mértékű késedelmi kamat is. Az alperes beszámítási kifogása alaptalan volt, mert a hibás teljesítés tényét nem bizonyította, a beavatkozóval szembeni követelése pedig a jelen perben nem volt érvényesíthető.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és a beavatkozó perköltség összegének felemelése, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása érdekében élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint a peres felek önálló kölcsönszerződést, illetve szerződéseket nem kötöttek, hanem az eredeti megállapodásuk szerint vételár és vállalkozói díjként fennálló alperesi tartozás jogcímét a Ptk. 241. § (1) bekezdésében foglaltak alapján módosították. A szerződésnek a módosítással nem érintett részei változatlanok ma-

radtak. A kölcsönre utaló, de valójában a terményszállító-

berendezéssel kapcsolatos felperesi beruházásra vonatkozó, 1999. július 5-ei okirat szerint az alperes fizetési kötelezettségének feltétele a berendezés beüzemelése és átadása volt. A felperes azonban a Ptk. 407/A. §-a szerinti átadás-átvételi, valamint a Ptk. 367. § (1) és 396. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási és okirat átadási kötelezettségét nem teljesítette. Nem bizonyította továbbá, hogy az üzembe helyezés az alperesnek felróható okból hiúsult meg, és ezáltal a hátralékos követelés esedékessé vált volna. Az alperes kölcsön jogcímén csak a felperes maradéktalan teljesítése, illetve annak az alperesnek felróható meghiúsulása esetén tartozik. A felperes az oszthatatlan szolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, a teljesítés részbeni megtagadása az egész szerződésre kihatott, így a felperes teljesítéséig az alperes további szolgáltatással nem tartozik.

A jogerős ítélet indokolása kifejtette továbbá, hogy a választottbíróság VB 01-007. számú ítéletének indokolása a bíróságot a Pp. 4. § (1) bekezdése értelmében nem köti. A fellebbezési eljárás tárgyát képező keresetet pedig a választottbíróság nem bírálta el, e tekintetben az eljárást hatáskör hiányában megszüntette.

A jogerős ítélet ellen a jogszabálynak megfelelő határozat (tartalmilag az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés) meghozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A felülvizsgálati kérelem indokai szerint az ügyben az elsőfokú bíróság hozott a jogszabályoknak megfelelő döntést. A másodfokú bíróság a becsatolt iratok tartalmából a valós és bizonyított tényekből téves következtetést vont le. A felperes a keresetét az integrátori szerződésre alapította, ezért a másodfokú bíróság a perrel nem érintett többi szerződést nem vizsgálhatta volna. A felperes nem állította, hogy a felek önálló kölcsönszerződéseket kötöttek, hanem arra hivatkozott, hogy az integrátori szerződés alapján nyújtott hitelt az alperesnek. A másodfokú bíróságnak ezért azt kellett volna vizsgálnia, hogy e szerződés alapján terheli-e az alperest fizetési kötelezettség. A jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, a 215. §-át, valamint a Ptk. 242. §-ában foglaltakat, mert nem a kereseti kérelmet bírálta el, és figyelmen kívül hagyta azt, hogy az 1999. június 15-én felvett jegyzőkönyv tartozás elismerésnek minősült. A szakértői vélemény bizonyította az alperes tartozását, amelyet az elállásra tekintettel köteles visszafizetni.