A Legfelsőbb Bíróság Bhar.390/2009/8. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 225. §, 311. §, 312. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 397. §] Bírók: Édes Tamás, Horváth Ibolya, Szabó Péter

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.I.390/2009/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2009. év október hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hivatali visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott és társai ellen indított büntetőügyben az I. és II. rendű vádlottak és védőik által benyújtott másodfellebbezést elbírálva, a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.8/2009/9. számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű vádlottakra vonatkozó részében helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Békés Megyei Bíróság a 2008. szeptember 4-én kihirdetett 12.B.279/2007/74. számú ítéletével az ismeretlen helyen tartózkodó - I. r. vádlottat, és a II. r. vádlottat 2 rb. a Btk.225.§-a szerinti, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette, a Btk.312.§-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett csempészet bűntette és a Btk.275.§ (1) bekezdésének b) pontja szerinti felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésként, egyformán 2-2 év börtönbüntetésre és 3-3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Bűnjelek elkobzásáról rendelkezett és kötelezte az I. r. vádlottat a felmerült bűnügyi költségből 5400 Ft megfizetésére. További 27.402 Ft tekintetében akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A megyei bíróság elbírálta még a a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottak ellen emelt vádat is. Ítélete az V. és VI. r. vádlottak vonatkozásában perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett.

A ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a fellebbezési határidő lejárta előtt elfogott az I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítéséért fellebbezett, míg az I. r. vádlott védője a bűnösség megállapítását sérelmezve felmentésért, másodlagosan megalapozatlanság miatt, hatályon kívül helyezése végett jelentett be fellebbezést. Fellebbezéssel éltek a III., IV. és VII. r. vádlottak védői is.

Az I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezését a másodfokú eljárásban a 2 rb. felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette, és a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette tekintetében tartotta fenn. A II. r. vádlott védője elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A fellebbviteli főügyészség bizonyítás elrendelését, a cigaretta és a szeszesitalok jövedéki adó tartalmának, illetve az állami költségvetést ért jövedéki adóbevétel-csökkenésnek a tisztázását és az I. r. vádlott kihallgatását, majd a lefolytatott bizonyításra is tekintettel az I., II., III. és IV. r. vádlottak pénzügyi bűncselekményének jelentős értékre elkövetett jövedéki visszaélés bűntetteként - amelyet I. és II. r. vádlott felbujtóként, III. és IV. r. vádlott pedig bűnsegédként valósított meg - minősítését, míg egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Szegedi Ítélőtábla a 2009. március 19-én meghozott Bf.II.8/2009/9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak csempészet bűntetteként értékelt cselekményét a Btk.311.§-a (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő jövedékkel visszaélés bűntettének minősítette azzal, hogy ezen cselekményt a II., III. és IV. r. vádlott bűnsegédként követte el.

Az I. r. és a II. r. vádlottat az ellenük felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette /Btk.275.§-a (1) bekezdésének b) pontja/ miatt emelt vád alól felmentette.

Az I. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 7 hónapra, míg a II. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 5 hónapra enyhítette.

A bűnügyi költség részben állam általi viselésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I., II., III., IV., és VII. r. vádlottak tekintetében helybenhagyta.

Az I. r. vádlott által őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Egyetemlegesen kötelezte az I. r., II. r., III. és IV. r. vádlottakat a másodfokú eljárásban felmerült 54.000 Ft bűnügyi költség megfizetésére. A határozat a III., IV. és VII. r. vádlottak vonatkozásában másodfokon jogerőre emelkedett.

Az ítélet ellen az I. r. vádlott ésa II. r. vádlott, valamint védőik fellebbeztek a büntetés enyhítése érdekében, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A Legfőbb Ügyészség BF.1082/2009. számú átiratával, a másodfellebbezéseket törvényben kizártnak tartva, azok tanácsülésen történő elutasítását indítványozta.

A fellebbezések írásbeli indokolásában a védők figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatára is, (BH 2009/203. szám) a másodfokú határozat fellebbezéseik alapján történő felülbirálatát kérték.

Érdemben az I. r. vádlott védője a vádlott pénzügyi bűncselekményének az elkövetéskor hatályos rendelkezések alkalmazásával csempészet bűntetteként minősítését, a halmazati börtönbüntetés tartamának mérséklését és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését kérte.

A védői álláspont szerint az elsőfokú bíróság alkalmazta helyesen a Btk. időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Az igazgatási norma megváltoztatása kapcsán a jövedékkel visszaélés bűntette az elbírálás idején valóban tényállásszerűnek tekintendő. Ugyanakkor a csempészet büntetési tételének felső határa az adott minősítés mellett 3 évig, míg a jövedékkel visszaélés büntetési tételének felső határa 5 évig terjedő szabadságvesztés. A Btk.2.§-ának két fordulatát szigorú sorrendben vizsgálva a másodfokú bíróság jogi álláspontja súlyosabb büntetőtörvény alkalmazását eredményezte.

A II. r. vádlott védője a bűnsegédként elkövetett jövedékkel visszaélés bűntette tekintetében a vádlott bűnösségének mellőzését, a 2 rb. hivatali visszaélés bűntette bűnsegédként elkövetettnek minősítését, a szabadságvesztés büntetés lényeges mérséklését és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését, illetőleg hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

A védő szerint az ítélőtábla által részben helyesbített tényállás alapján a törvényes vád sérelmével állapították meg az eljárt bíróságok a Szurmik András pénzügyőr IV. r. vádlott tekintetében megvalósított felbujtóként elkövetett 1 rb. hivatali visszaélés bűntettében a vádlott bűnösségét. Ugyanis a vád nem tartalmazta azt, hogy a II. r. vádlott a IV. r. vádlottat is felhívta bűncselekmény elkövetésére. Ugyanakkor az ügyészség a III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaéléssel nem vádolta meg. Enélkül viszont a II. r. vádlott felelőssége fogalmilag kizárt. A törvényes vádnak ugyanis kritériuma, hogy a vádló meghatározott személy pontosan körülírt cselekménye miatt kezdeményezze a bírósági eljárás folytatását, és a másodfokú bíróság az eltérő jogi álláspontja mellett maga is utalt rá, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában (miként a vádiratban is) a vonatkozó, helyesbítésre szoruló részek félreérthetően kerültek megfogalmazásra.