1/2000. Közigazgatási jogegységi határozat

a kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során létrejövő polgári jogi jogviszonyból származó jogok bírósági érvényesítéséről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre, ezért az ebből származó jogok bírósági érvényesítése esetén a Polgári perrendtartás általános szabályait kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv.III.20.662/1998/4. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság 42.Pf.26.940/1996/7. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A-jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a III. r. felperes által bérelt lakás kényszerbérletnek minősül. A felülvizsgálati bíróság ítéletének indokolása szerint a jogerős ítélet a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 62. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással - kiegészítve még a 85. § (1) bekezdésében és a 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel - helytállóan állapította meg, hogy a jogszabály a kényszerbérlet meghatározásán túl az önkormányzat terhére olyan kötelezettséget ró, amely a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadásának felajánlását jelenti. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítése a jogszabály rendelkezésének tartalma folytán polgári perben nem kényszeríthető ki, sem a tulajdonos, sem a kényszerbérlő részéről.

Az Ltv. a kényszerbérletek felszámolásának elősegítésére a 85. §-ának (1) bekezdésében határidő meghatározásával cserelakás bérbeadásának felajánlását írja elő az önkormányzat terhére, s a 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint e feladat teljesítéséhez az önkormányzatot költségvetési támogatás illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy ezek a kényszerbérleteket érintő jogszabályi rendelkezések önkormányzati feladatokat, illetőleg közigazgatási jogviszonyokat teremtenek, amelyekkel kapcsolatos kérdésekben polgári bíróság előtt a Pp. 123. §-ára alapítottan megállapítási per indításának nincs helye; az ilyen tartalmú jogvita csak közigazgatási eljárásban, a sérelmezett határozat esetében közigazgatási per keretében bírálható el.

A Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa - a kényszerbérletek folytán keletkező jogviszonyok megítélésében eltérő jogi álláspontja miatt-, el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.662/1998/4. számú döntésétől, ezért az előtte folyamatban lévő eljáró bíróság kijelölési ügyben meghozott Kk.III.37.903/2000/2. számú végzésével a Bsz. 29. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárás felfüggesztése mellett, jogegységi eljárást kezdeményezett.

A negatív hatásköri összeütközés folytán indult bíróság kijelölési ügy előzményei a következők voltak:

A képviselő-testület határozatával helybenhagyta a kényszerbérletek megszűnésével foglalkozó ad hoc bizottságnak azt az elsőfokú határozatát, amelyben a bérlőt nem minősítette kényszerbérlőnek.

A bérlő a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságtól kérte a képviselő-testületi határozat hatályon kívül helyezését és a kényszerbérleti jogviszony fennállásának megállapítását. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes lakásbérleti jogviszonya 1995. augusztus 27. napját követően jött létre, így kényszerbérlőnek nem tekinthető. A keresetet ezért ítéletével elutasította (9.P.IV.22.063/1996/7.).

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 47. P.23.220/1998/3. számú végzésével a pert megszüntette, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a keresetlevelet áttenni rendelte a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A határozat indokolása szerint a felperes keresetét a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára irányadó rendelkezések szerint kell elbírálni. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1995. június 19. napján megtartott konzultatív tanácskozás során olyan álláspontot fejtett ki, hogy a képviselő-testület határozata nem polgári jogi, hanem közigazgatási jogi jogviszonyban hozott határozat, így azt polgári jogi perben támadni nem lehet.

A Pp. hatásköri szabályainak megváltozása miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 9.K.63.024/1998/3. számú végzésével a pert megszüntette és a keresetlevelet áttette a Fővárosi Bíróságra, mint a közigazgatási perek lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságra.

A Fővárosi Bíróság a 9.K.30.793/1997/7. számú végzésével a pert megszüntette, megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett az iratokat felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság álláspontja szerint a kényszerbérleti jogviszony megállapítása ügyében hozott alperesi határozat - döntés - nem közigazgatási jogkörben hozott határozat, hanem a polgári jogi jogviszony keretében vizsgálandó ügy. Egyes esetekben az önkormányzatoknak állást kell foglalni abban, hogy egy létező bérlet kényszerbérlet-e vagy sem. A bíróság kifejtette, hogy a lakásügyeket érintő önkormányzati nyilatkozatok polgári jogi jellegűek, beleértve azt is, hogy az önkormányzat képviselő-testülete, ad hoc bizottsága, vagy mindkettő véleményt nyilvánít a kényszerbérlet fennállása kérdésében. A bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben fennáll a jogszabályi lehetőség a megállapítási pernek.

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát.

A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy az ügyben alkalmazandó törvényi rendelkezések [Ltv., Pp., 1957. évi IV. tv. (Áe.) stb.] alapján az a következtetés vonható le, hogy a kényszerbérlő elhelyezésével (cserelakás biztosításával) kapcsolatban az Ltv. 90. §-ának (6) bekezdése szerint peres eljárás indítható, de erre az eljárásra a törvényi feltételek hiányában a Pp. XX. fejezetében foglalt, a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók; ezekre a peres eljárásokra a polgári jogi perek szabályait kell alkalmazni. Ebből okszerűen következik az is, hogy a Pp. 123. §-a szerint indítható per a kényszerbérlet megállapítása iránt is.

III.

Az Ltv. 62. §-ának, (3) bekezdése szerint kényszerbérlet az állampolgár tulajdonában álló lakásra - ideértve az államosított lakást is -1953. április 1. napja előtt bármilyen jogcímen, illetőleg azt követően a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján létrejött lakásbérlet.

Az Ltv. 85. §-ának (1) bekezdése szerint a lakás fekvése szerint illetékes önkormányzat köteles 1998. december 31. napjáig a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani.

A (2) bekezdés szerint, ha az önkormányzat a lakás bérbeadását a kényszerbérlőnek felajánlotta, a bérbeadó a bérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja.

Az e tárgykörben hozott önkormányzati döntés nem minősíthető a Pp. 324. §-ának (1) és (2) bekezdésében megjelölt közigazgatási határozatnak. Ebből következik, hogy a kényszerbérlő elhelyezésével (cserelakás biztosításával) kapcsolatos peres eljárás a Pp. XX. fejezetében foglalt, a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint nem folytatható le.

Ha az önkormányzat a cserelakás bérbeadását felajánlja, ajánlata lakásbérleti szerződés megkötésére irányuló olyan polgári jogi jognyilatkozat, amelyet a kényszerbérlő vagy elfogad vagy nem; esetleg az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást (új ajánlatot) tesz. Például a kényszerbérletet közös megegyezéssel megszünteti és az önkormányzattól másik lakás biztosítása helyett pénzbeli térítést kér [Ltv. 90. § (3) bek.].

Az Ltv. 1. § (3) bekezdése szerint a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók. A kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre. A jog érvényesítése - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - bírósági útra tartozik [Ptk. 7. § (1) bek.].

A kifejtett okoknál fogva a jogegységi tanács a Bsz. 27. §-ában, a 29. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és a 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 2000. november 30.

Dr. Solt Pál s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Rakvács József s. k.,

előadó bíró

Dr. Havasi Péter s. k.,

bíró

Dr. Kozma György s. k.,

bíró

Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s. k.,

bíró

Dr. Horeczky Károly s. k.,

bíró

Dr. Petrik Ferenc s. k.,

bíró