A Fővárosi Törvényszék Kf.650004/2015/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ENERGIAÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 2008. évi XL. törvény (Get.) 136. §] Bírók: Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Matheidesz Ilona, Sára Katalin

Fővárosi Törvényszék

2.Kf.650.004/2015/3. szám

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Szabó Iván ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal [1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52., Hiv. sz.: ...] alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. évi november hó 10. napján kelt 3.K.30.050/2014/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a 2015. évi június hó 10. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes földgázelosztási tevékenységet végző engedélyes. A Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.041/2013/4. számú ítélete folytán megismételt eljárásban az alperes a 2013. november 20. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes a 2010. évi kiegyenlítő fizetések tekintetében befizetésre nem kötelezett, de kifizetésre sem jogosult. A törvényszék ítéletében foglaltakat figyelembe véve rögzítette, hogy a felperes elosztási rendszerén az 1 km-re jutó elosztott mennyiség (41.444 m3), összevetve a földgáz rendszerhasználati díjakról, a rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet (a továbbiakban: RR.) 7. mellékletének c) pontja szerint vizsgált, 10.000-nél több felhasználót ellátó elosztói engedélyesek átlagos kihasználtságával (76.176 m3/km), nem éri el a 2010-ben vizsgálat alatt lévő elosztók 1 km-re jutó átlag elosztásának 80%-át (60.940 m3/km), ezért részére nem teljesíthető kifizetés a kiegyenlítő mechanizmus befizetéseiből. Az RR. 47. § (4) bekezdésére figyelemmel azt is rögzítette, hogy a felperes befizetésre nem kötelezett, mivel az árbevételének és az indokolt árbevételigényének a különbsége nem pozitív.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes jogerős határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, amelyben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatásával javára 388.098.499 forint kiegyenlítő fizetésre való jogosultság megállapítását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes nem jelölte meg azt, hogy a földgáz rendszerhasználat árszabályozásának kereteiről szóló 74/2009. (XII. 17.) KHEM rendelet (a továbbiakban: árszabályozási rendelet) alkalmazása és az a szerinti reálhozam tényező eltérés figyelembevétele a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: GET), illetve az RR. mely rendelkezésén alapul. Az RR. 45. §-a írja elő a figyelembe vehető változásokat, a reálhozam tényező azonban nem tartozik ezek közé. Az alperes maga állapította meg, hogy 388.098.499 forint illeti meg kiegyenlítő összegként a 2010. év vonatkozásában, amely azonban részére az RR. 7. mellékletének c) pontja miatt nem fizethető ki. Álláspontja szerint az RR. ezen rendelkezése, valamint a 45. § (2) bekezdésének h) pontja a GET 136. § (1) bekezdésébe és az Alaptörvénybe ütközik, mivel az RR. alacsonyabb szintű jogszabályként a törvény rendelkezéseivel ellentétes. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését indítványozta. Utalt arra, hogy a Magyarország területén engedéllyel rendelkező földgázelosztók közül a felperes az egyetlen, akire az RR. 7. mellékletének c) pontja alapján az árbevétel megosztásából való kizárás alkalmazható.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes nem cáfolta azt az alperesi ténymegállapítást, mely szerint esetében az 1 km-re jutó elosztott mennyiség nem érte el az RR. 7. mellékletének c) pontjában meghatározott átlagos kihasználtság 80%-át. Ennek következtében a jogszabályok alapján a 2010. évi kiegyenlítő fizetésből számára kifizetés nem teljesíthető. Rögzítette, hogy az RR. a felperes által hivatkozottakkal szemben nem ellentétes az Alaptörvényben foglaltakkal. A felperes azonos költség mellett kevesebb felhasználót lát el mint más engedélyes, ezért működése kevésbé hatékony. A GET felperes által felhívott rendelkezése tartalmazza azt a kitételt, hogy "szükség esetén" kell csak az adott esetben kiegyenlítő kifizetéseket végrehajtani, ezért e szabállyal az RR. 45. § (1) bekezdése nem ellentétes. Az alperes által alkalmazott jogszabályok nem zárják ki a felperest az esetleges kiegyenlítő kifizetésből, de nem is teszik azt kötelezővé az alperes számára. A felperes az alperesi határozat számszaki részének megalapozottságát nem cáfolta, és állításával ellentétben a határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, mely szerint 388.098.499 forint kiegyenlítő kifizetésre lenne jogosult.

A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által iratellenesen rögzítettekkel ellentétben az alperesi határozat alapjául szolgáló eljárás nem a földgázelosztási díjból származó árbevétel 2010. évre vonatkozó előzetes megosztása, hanem annak végleges megosztásának tárgyában indult. Kiemelte, hogy az alperes nem azt állította, hogy a felperes kevésbé hatékony, hanem azt rögzítette, hogy az általa üzemeltetett elosztórendszer nem hatékony. A szabályozás eredeti célja szerint éppen neki járna nagyobb kiegyenlítő összeg, mivel a rendszert - azonos költségek mellett - relatíve kevés felhasználóval, illetve nagyfogyasztóval üzemelteti. Hangsúlyozta, hogy a GET 136. § (1) bekezdése nem teszi lehetővé azt, hogy bármelyik földgázelosztó rendeleti úton kizárásra kerüljön a kiegyenlítő mechanizmusból. Ismételten hivatkozott a szabályozás Alaptörvénybe ütköző voltára; álláspontja szerint az RR. alacsonyabb szintű jogszabályként ellentétes a törvény rendelkezéseivel. Az RR. 7. mellékletének c) pontja az RR. 45. § (1) bekezdésének is ellentmond, mivel utóbbi rendelkezés imperatív módon fogalmaz az árbevétel megosztása és a kifizetések teljesítését illetően és e tekintetben semmilyen földgázelosztó vonatkozásában nem rögzít kizáró rendelkezést. Az indokolt költségek arányában meg kell osztani a földgázelosztási díjból származó árbevételt, és az ennek érdekében történő kiegyenlítő fizetések vonatkozásában tartalmazza a jogszabály a "szükség esetén" kitételt olyan értelemben, hogy ahol a tény árbevétel elmarad az indokolt mértéktől, ott kifizetést kell eszközölni az érintett földgázelosztó javára, ahol pedig többlet jelentkezik azt le kell vonni a földgázelosztótól. Ahol sem elmaradás, sem többlet nincs, ott nem merül fel szükség a kiegyenlítő fizetések végrehajtására. A GET 136. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést nem ronthatja le az RR. - felperesre szabott - indokok nélküli önkényes szabálya. Jogszerűen nem történhet meg az, hogy a GET 136. § (1) bekezdése és az alperes által levezetett számítás alapján a javára megállapított 388.098.499 forint negatív árbevétel különbözet ellenére ne kerüljön sor tényleges kiegyenlítő kifizetésre. Álláspontja szerint a jelen esetben nem arról van szó, hogy részére nem jár a megállapított összeg, hanem hogy az egy törvénnyel ellentétes tiltó rendelkezés miatt számára nem fizethető ki. Változatlanul fenntartotta - az RR. általa Alaptörvény-ellenesnek vélt rendelkezései miatt - az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló indítványát.