ÍH 2004.59 KERETBIZTOSÍTÉKI ZÁLOGJOG LÉTREJÖTTE - ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT KÖVETELÉS BESOROLÁSA FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - "LEBEGŐ" ZÁLOGJOG

A vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog a közjegyzői kamaránál vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel érvényesen létrejön. Az ezt követően megindult felszámolási eljárásban a zálogjoggal biztosított követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kell sorolni akkor is, ha a jogosult a felszámolás kezdő időpontjáig átalakító (rögzítő) nyilatkozatot nem tett.

Az ún. "lebegő" zálogjog egyenértékű a többi zálogjogfajtával, ezért a lebegő zálogjoggal biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogjogfajtával biztosított követelés. A lebegő zálogjog érvényesítése érdekében - a Ptk. újabb zálogjogi szabályai értelmében - nem szükséges ún. rögzítő nyilatkozat, a végrehajtás ennek hiányában az adós egész vagyonára vezethető, a felszámolás pedig - mint totális végrehajtás - ugyancsak az adós teljes vagyonát érinti. A lebegő zálogjog tárgyi körébe tartozó bármely, nem nevesített vagyontárgy értékesítése során - annak értéke erejéig - a hitelező követelése privilegizált, biztosított [Ptk. 266. § (2) bekezdés, Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont, 49/D. §].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2002. január 8-án benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2002. február 26. napja, a felszámolás közzététele a Cégközlönyben 2002. március 14-én megtörtént. A hitelező határidőn belül bejelentette a 28 282 968 Ft tőke, ügyleti kamat, késedelmi kamat és 750 700 Ft költség címén fennálló követelését, melyet a felszámoló a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontja szerint minősülő igényként visszaigazolt.

A hitelező határidőn belül előterjesztett kifogásában sérelmezte, a felszámoló figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a hitelező és az adós között létrejött kölcsönszerződéseket 50 millió forint összeghatárig az 1998. október 2-án kelt közjegyzői okiratba foglaltak szerint az adós megjelölt vagyonára keretbiztosítéki jelzálogjog biztosította. Erre figyelemmel kérte a követelés Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába történő besorolását. Arra hivatkozott, hogy a közjegyzői okiratban a zálogul lekötött vagyon pontosan megjelölésre került, ennek értelmében a zálogjog az adós tulajdonát képező főösszesítő mérleg szerinti tárgyi készletekre, eszközökre és pénzeszközökre terjedt ki. Már a zálogszerződésben megtörtént azon vagyonelemek nevesítése, amelyekre a zálogjoga ténylegesen kiterjedt, ezért nincs érdemi jelentősége annak, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig az ún. lebegő zálogjog alapján külön rögzítő jognyilatkozatot nem tett.

A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós vagyonán az ún. "lebegő" zálogjog nevesítése a Ptk. 254. § (2) bekezdése alapján nem történt meg, nem konkretizálták azon vagyontárgyakat, melyeket a zálogjog terhel. Mivel a hitelező a felszámolás kezdő időpontjáig nem kezdeményezte a vagyontárgyak nevesítését, ezért követelése nem minősül privilegizált igénynek, hanem az az egyéb követelések közé sorolandó.

Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogásának részben helyt adott és kötelezte a felszámolót arra, hogy 28 282 968 Ft tőkekövetelést, valamint 750 700 Ft költséget a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, a 100 000 Ft regisztrációs díjat az 57. § (1) bekezdés f) pontjába, míg a késedelmi kamatot az 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolja be. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Elfogadta a felszámoló Ptk. 254. § (2) bekezdésére történő hivatkozását, megállapította ugyanakkor, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a zálogjoggal biztosított követelések besorolását nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a vagyont terhelő zálogjogot a zálogjog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja előtt nevesítse. A hitelezőnek az adóshoz, mint zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozata a felszámolóhoz bejelentett hitelezői igénnyel megtörtént, így a hitelező igénye privilegizált követelésnek minősül.

Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását és a kifogás teljes elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 254. § (2) bekezdése szerint a kielégítési jog megnyíltával a vagyont terhelő zálogjog a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át. Az ún. "lebegő" zálogjognál a nevesítést megelőzően még nem létezik zálogjog a konkrét vagyontárgyakon, ebben a helyzetben csak olyan lehetősége van a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának, hogy létrehozhatja a zálogjogot az általa megjelölt vagyontárgyakon. A felszámolás kezdő időpontját követően az adós és a hitelező viszonylatában már nem az általános polgári jogi szabályok, hanem a Cstv. rendelkezései az irányadók. A Cstv. 34. § (2) bekezdés, 37. § (1) bekezdés, 38. § (1)-(3) és (4) bekezdés rendelkezései alapján a felszámolás kezdő időpontját követően már nincs lehetősége a hitelezőnek arra, hogy zálogjogát rögzítse, nevesítse, így ebben a részében a követelés nem minősül "b" kategóriás követelésnek. Amennyiben nincsenek nevesített, konkrét vagyontárgyak a felszámolási eljárás kezdetén, úgy a Cstv. 49/C. § (1) bekezdése sem alkalmazható ezen hitelező vonatkozásában.

A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.