BH 1995.2.110 Vagyonbiztosítási szerződés létrejöttének, és felmondása érvényességének elbírálási szempontjai [Ptk. 219. § (2) bek., 220. § (1)-(2) bek., 537. § (1)-(2) bek., 543. § (1) bek., 551. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek biztosítási díj címén 63 756 Ft tőkét és ennek az összegnek az egyes esedékességi időpontoktól számított törvényes kamatait és 5468 Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 1991. december 31-én írásban a gazdálkodó szervezetek vagyonbiztosítására vonatkozó szerződés megkötésére ajánlatot tett az alperesnek, aki arra nem nyilatkozott, ezáltal a felek között az ajánlatban közölt tartalommal határozatlan időtartamra vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Ebben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 85 010 Ft biztosítási díj ellenében 1992. január 1. és 1992. december 31. közötti időben az alperes biztosított vagyontárgyaiban bekövetkezett - a biztosítási feltételekben felsorolt események okozta - károkat megtéríti. A biztosítási díjak egyes részletei negyedévenként - február 20-án, április 20-án, július 20-án és október 20-án váltak esedékessé. Az alperes az I. negyedévi díjat megfizette, a II. negyedévi - 1992. április 20-án esedékes - díj befizetését elmulasztotta. A felperes 1992. május 12-én a fizetésre felszólította, ezzel szemben az alperes 1992. június 1-jén a szerződést - 1992. április 1-jére visszamenőlegesen - felmondta. A felperes a felmondást nem fogadta el, a biztosítási díj iránti igényét perrel érvényesítette.

Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperesnek az 1992. április 1-jétől december 31-ig terjedő időre járó biztosítási díj megfizetése iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felek között a biztosítási szerződés a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdése szerint az 1992. évre érvényesen létrejött. Alaptalanul hivatkozott az alperes az írásbeli megállapodás hiányára. Az alperes szerződési ajánlatát aláíró főkönyvelő az alperes megbízottjaként járt el, a Ptk. 220. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az ilyen minőségben tett jognyilatkozatok az alperest jogosítják, illetőleg kötelezik, ezért a felek között érvényesen létrejött biztosítási szerződés - a Ptk. 551. §-ának (4) bekezdése és az 543. §-ának (1) bekezdése szerint - csak 1992. december 31-én szűnt meg. A biztosított részéről a szerződés felmondása csak a biztosítási időszak végére - 1992. december 31-re - hatályos, a díj nem fizetése miatt pedig nem szűnt meg a szerződés, mert a biztosító az esedékes díj megfizetésére az alperest felszólította, majd annak eredménytelensége miatt az igényét perrel érvényesítette. Az érvényes biztosítási szerződés alapján a felperesnek az 1992. évi biztosítási díj megfizetése iránti igénye megalapozott, ezért a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alperest a még hiányzó - 1992. évre esedékes - biztosítási díj megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes költségekben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a szerződés érvényesen nem jött létre, mert az alperes nevében eljáró könyvelő nem volt jogosult aláírni a szerződési ajánlatot, az alperes nevében a szerződési ajánlatot aláíró személy álképviselőként járt el, ezért a szerződésből az alperesre nézve kötelezettségek nem származnak. Előadta továbbá, hogy az általa egyébként is érvénytelennek tartott vagyonbiztosítási szerződés felmondását követően, 1992. április 7-én vagyonbiztosítási szerződést kötött a C. Biztosító Rt.-vel ugyanazon vagyontárgyakra. A C. Biztosító Rt. az alperes Sz., Lomnici u. 68. szám alatti épületén bekövetkezett ablaküvegtörés miatt 1992. október 13-án 1834 Ft-ot, 1992. november 24-én pedig egyéb biztosítási esemény miatt 16 902 Ft-ot fizetett ki. Az esetben, ha a bíróság megállapítaná a szerződés érvényes létrejöttét, beszámítási kifogást terjesztett elő, amely szerint a fenti összegeket és azok kamatait be kívánta számítani a felperesnek a vele szemben fennálló követelésébe, tekintve hogy a felperessel kötött biztosítási szerződés érvényessége esetén ezt az összeget a felperes lett volna köteles a részére kifizetni.

Végezetül hivatkozott arra, hogy a felperessel kötött biztosítási szerződés érvényesen azért sem jött létre, mert a felperes a szerződés megkötését követően a kötvényt nem állította ki.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.