A Győri Ítélőtábla Gf.20272/2018/4. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 217. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:62. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Gf.III.20.272/2018/4.szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Princz Kornél ügyvéd. által képviselt felperesnek a dr. Valentyik István Gusztáv ügyvéd által képviselt alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2018. június 19-én meghozott 13.G.40.056/2017/26-I. számú ítélete ellen az alperes által 27. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az alperest a felperesnek tizenöt napon belül 55.400,- (Ötvenötezer-négyszáz) Ft perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését, és kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- (Egyszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 103.259,- Ft szerzői jogdíjat, valamint ennek 2017. május 28-átől a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, 24.616,- Ft behajtási költségátalányt és 55.400,- Ft perköltséget.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az alperes üzemelteti a .... sz. alatti ... Söröző vendéglátó üzletet.

A sörözőben 2017. január 10-én megjelent a felperes területi képviselője, tanú, hogy megvizsgálja, történik-e szerzői jogdíjfizetési kötelezettség alá eső zenefelhasználás. A tanú által kiállított adatszolgáltatási lap szerint az egységben televízió és rádió-forrásból gépzene szolgáltatást végeznek.

Az üzletben munkát végző alkalmazott azt közölte, hogy az adatlapot nincs jogosultsága aláírni, majd telefonált, és azt mondta tanú nak, hogy az intézkedésre jogosult érkezni fog. Erre nem került sor, az alkalmazott ugyanakkor arról tájékoztatta a tanú t, hogy ebédidőben be kell zárnia, így a felperes területi képviselője az üzletből kijött. Előzőleg készített azonban egy fényképfelvételt, melyen egy televízió készülék látszik, egy hangfelvételt, melyen zene hallatszik, valamint vásárlást végzett abból a célból, hogy az erről kiállított számlával (helyesen: blokkal) megjelenését igazolja.

A felperes a 2017. január 20-a és a 2017. április 9-e közötti időszakra 52.504,- Ft, a 2017. április 10-étől 2017. június 30-áig terjedő időre 23.919,- Ft, majd a 2017. július 1-je és a 2017. szeptember 30-a közötti időszakra 26.836,- Ft, összesen 103.259,- Ft szerzői jogdíj megfizetésére szólította fel a megküldött jogdíjfizetési értesítőkkel az alperest, aki a követelt összeget nem fizette meg.

A felperes arra kérte a törvényszéket, hogy kötelezze az alperest 103.259,- Ft szerzői jogdíj és ennek késedelmi kamata, a felmerült behajtási költségátalány és perköltsége megfizetésére. Előadta: a zenefelhasználás ténye a jogdíjfizetési kötelezettséget önmagában megalapozza, így nincs jelentősége annak, hogy az adatszolgáltatási lapot az alperes részéről nem írták alá.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kétségbe vonta, hogy a felperes részéről a vendéglátó-ipari egységben adatlap felvétele céljából bárki járt. Hivatkozott arra, hogy az üzletben rádió, televízió, zenegép nincs. A fényképfelvételen látható televízióról azt adta elő, hogy biztonsági rendszer monitoraként működik; ennek igazolására a biztonságtechnikai munkálatok kivitelezésére vonatkozóan létrejött, 2016. június 10-én kelt, ... cel megkötött vállalkozási szerződést, továbbá a ... Zrt. 2018. április 20-án kelt szakvéleményét csatolta. Utalt arra, hogy televíziós műsorszolgáltatásra előfizetői szerződése nincs; a ...i Kábeltelevízió Kft. erről nyilatkozott is, míg a ...on műsorszolgáltatást végző további cégek megkeresését kérte. Arra is hivatkozott, hogy az üzletben hallható zene a szomszédos helyiségekből szűrődött be, melyre nézve tanúkat kért meghallgatni.

Az elsőfokú bíróság felhívta a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 1. § (1) bekezdését, (2) bekezdésének e) pontját, valamint 25. § (1) bekezdését, és keresetet alaposnak ítélte meg.

A törvényszék abból indult ki, hogy a közös jogkezelő felperes és a felhasználó között a szerződést az adatszolgáltatási lap kiállítása és annak elfogadása hozza létre, ezért mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felperes részéről az adatszolgáltatási lapot kiállították-e. Az alperesnek azt a hivatkozását, hogy tanú a ... Sörözőben nem is járt, cáfolja az általa vásárolt termékre vonatkozó számla (helyesen: blokk), melyre tekintettel az állapítható meg, hogy tanú az adatszolgáltatási lapot a helyszínen kiállította. A régi Pp. 164. § (1) bekezdéséből következően azt már az alperesnek kellett bizonyítania, hogy zeneszolgáltatás nem történik, az adatszolgáltatási lap tartalma nem valós, felhasználásra vonatkozó szerződés pedig nem jött létre.

Az elsőfokú bíróság tanú megjelenését, és az adatszolgáltatási lap kiállítását a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése szerinti szerződéskötési szándék megnyilvánulásának, szerződéskötésre irányuló tárgyalásnak tekintette. Az alperes alkalmazottja az alperest erről tájékoztatta, így ő tudott a felperes jogdíjfizetési igényéről. Az alperestől elvárható lett volna, hogy a felperessel együttműködjék, és amennyiben zenefelhasználás nem történik, azt kellően igazolja - ezzel szemben a kapcsolatot a felperessel nem vette fel, a jogdíjfizetési értesítőkre nem reagált.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az alperes részéről a zeneszolgáltatás megvalósult-e.

A televíziókészülék kapcsán a törvényszék álláspontja az volt, miszerint az alperestől elvárható lett volna, hogy tisztázza, ez egy biztonsági rendszer monitora, melyen keresztül nincs műsorszolgáltatás. Szükségtelennek tartotta a készülék megvizsgálására vonatkozóan igazságügyi szakértő kirendelését, mivel az átalakítás időpontja utólag nem állapítható meg. Mindemellett tanú hangfelvételt is készített, mely háttér jellegű zenefelhasználást rögzít, és nincs jelentősége annak, hogy a zene forrásaként a rádiót helyesen jelölte-e meg. Utalt arra is, hogy a hangfelvétel lejátszásakor a bírósági laptopról az ismételt meghallgatás után, és koncentrált figyeléssel volt hallható zörej, illetve női hang, ugyanakkor tanú tabletjéről zene és beszéd is hallatszott. Az alperesnek az arra vonatkozó bizonyítási indítványa kapcsán, hogy a zene a szomszédos helyiségben lévő üzletekből hallatszik, a törvényszék a bizonyítás felvételét mellőzte, figyelemmel az alperesi vendégkör és az alkalmazottak tanúkénti nyilatkozatától várható eredményre, az együttműködési kötelezettség elmulasztására és arra, hogy az alperes első nyilatkozatában tanú megjelenését sem ismerte el.

A régi Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetésével, azokat a maguk összességében értékelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által üzemeltetett sörözőben pontosan meg nem jelölhető forrásból zeneszolgáltatás történik, melynek ténye a felperes jogdíj igényét megalapozza. Rögzítette végül, hogy az alperes részéről az összegszerűség nem volt vitatott.