BH 2012.1.12 A környezet veszélyeztetését a környezet használója aktív tevékenységével és mulasztásával egyaránt megvalósíthatja [Ptk. 345. §, 1995. évi LIII. tv. 4. §, 11. §, 15. §, 109. §].

A Cs. külterületi 0220/3. hrsz.-on nyilvántartott ingatlanon lévő szennyvíztisztító telep bejegyzett tulajdonosa 1997. április 18. óta az alperes, aki a Cs. és térsége szennyvízelvezető és tisztító rendszert üzemelteti. Cs. város, K., H. és Ó. községek 2004-ben kötöttek üzemeltetési szerződést az alperessel a szennyvíztisztító telep üzemeltetéséről. 2003-2004. évben R. és Zs. községek lakói is rákötöttek a szennyvíztisztító hálózatra, ennek szennyvize szintén a cs.-i telepre került. Az illetékes Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2005. április 20-án kelt határozatával bírságot szabott ki az alperesre mint kibocsátóra a 2004. évi üzemi időszakban a R. folyóba kibocsátott szennyvízmennyiség és a határértéken felüli szennyező anyag tartalmának alapulvételével.

A telepre irányadó kibocsátási határértéket legutóbb a 2006. július 21-én jogerős hatósági határozat módosította. A 2005. július 7-i perindítás óta eltelt időben is sor került kibocsátási határérték túllépésekre, melyek folytatódtak a per időtartama alatt is. A felügyelőség 2007. június 18-i határozatával ismételten megbírságolta az alperest.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a cs.-i szennyvíztisztító telepen az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvíz kibocsátásától.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy néhány esetben határértéket meghaladó mennyiségű szennyező anyagot tartalmazó tisztított szennyvizet bocsátott ki, de az nem veszélyeztette a környezetet, és nem felróható neki a határérték túllépés. Ez utóbbi betartása csak a már engedélyezett vízjogi létesítési engedéllyel megvalósítandó kapacitásbővülés után lehetséges.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 4. § 11. pontjára, 101. § (3) bekezdésére és 109. § (2) bekezdésére utalással azzal érvelt, hogy a környezetveszélyeztetéstől történő eltiltásra csak jogellenes magatartás azaz tevékenység (és nem mulasztás) alapján kerülhet sor. Az alperes ugyan nem vitatta, hogy határértéket meghaladó szennyvizet bocsát a környezetbe, de mivel a szennyvíz megfelelő tisztítására fizikailag nem képes, nincs olyan jogellenes tevékenysége, melynek abbahagyása révén arra képessé válna.

A bíróság arra is utalt, hogy az alperes határértéket meghaladó szennyvíz kibocsátásának oka az, hogy Zs. és R. községek szennyvízének tisztítását is vállalta, ami által a telep hidraulikailag túlterheltté vált. A keresetnek helyt adó döntés a környezetvédelmi felügyelőségi határozatban foglalt tisztítható vízmennyiség és az érintett települések körének a korlátozását eredményezné. Az engedélyező jogerős közigazgatási határozat a bíróságot köti. A megfelelő tisztítást biztosító fejlesztési beruházás kikényszerítésére pedig a Ktv. 109. § (2) bekezdése alapján hozandó ítélettel nincs lehetőség. Az alperes teherviselő képességének hiányára tekintettel e rendelkezés nem is lenne végrehajtható.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest eltiltotta attól, hogy a cs.-i szennyvíztisztító telepéről az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvizet bocsásson ki.