BH+ 2002.7.363 A jogorvoslati határidőt a határozat kézbesítésétől kell számítani [1996. évi LVII. tv. 82. §, 133/1993. (IX. 29.) Korm. r. 15. §, 1952. évi III. tv. 130. §]

A kérelmezett kijelölt vizsgálója határozatával megállapította, hogy a kérelmező - mint bejelentő - által kezdeményezett vizsgálat megindítása nem indokolt, ezért a kérelmezett versenyfelügyeleti eljárást nem indít.

A kérelmezett az 1999. október 18-án kelt határozatával a kérelmezőnek a vizsgáló határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmét elutasította. A határozatot a kérelmező házastársa 1999. november 1-jén vette át.

A kérelmező a határozat elleni jogorvoslati kérelmét 1999. november 11-én ajánlott küldeményként adta postára, melyben a jogorvoslati határidő elmulasztásának igazolásául előadta, hogy a határozatot átvevő házastársa a levéltitkot tiszteletben tartva a neki szóló levelet nem bontotta fel, így azt a kérelmező csak november 3-án vette kézhez. Mivel a határozat a jogorvoslati határidőt annak kézhezvételétől számított 8 napban állapította meg, ezért álláspontja szerint nem esett késedelembe. Érdemben a határozat hatályon kívül helyezésével a vizsgálat megindításának az elrendelését kérte.

A kérelmezett érdemi nyilatkozatában a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a kérelmező igazolási kérelmét elutasította, egyben a jogorvoslati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül utasította el. A végzés indokolása szerint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 82. § (1) bekezdés értelmében a jogorvoslati kérelmet az ügyfél, illetve akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz a határozat közlésétől számított 8 napon belül terjesztheti elő. A kérelmezetti határozat kézbesítésére 1999. november 1-jén került sor, így a 8 napos határidő 1999. november 9-én lejárt. A postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet 15. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alapján a kérelmezőnek címzett postai küldeményt a házastársa részére is jogszerűen kézbesíthették. A kérelmezetti határozatnak a kérelmező házastársa részére történt átadása szabályszerű kézbesítésnek minősül, s mivel a kérelmező nem tárt fel olyan tényt vagy körülményt, amely a határidő elmulasztásának vétlenségét valószínűsítené az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmet elutasította és a jogorvoslati kérelmet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján elkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A végzésnek a végzés fellebbezhető része, azaz az igazolási kérelmet elutasító része ellen a kérelmező élt fellebbezéssel és annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára kérte utasítani. Nem vitatta, hogy a Tpvt. 44. §-a alapján alkalmazandó az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 45. § (1) bekezdése értelmében a határozatot kézbesítés útján kell közölni. Egyetértett azzal is, hogy távollétében a neki címzett postai küldemény helyettes átvevőjének, házastársának is kézbesíthető volt. Álláspontja szerint azonban a küldemény átvételének joga nem azonos a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének jogával, és a kézbesítés napja a kézhezvétel napjával nem azonos jogi fogalom. A küldemény átvételének jogszerű napját véleménye szerint nem lehet a jogorvoslati határidő napjával azonosnak minősíteni. A jogorvoslati határidőt ezért attól a naptól kell számítani, amikor a jogorvoslatra jogosult személy a postai küldeményt megkapta s nem attól a naptól, amikor a házastársa a postástól azt átvette.