A Debreceni Ítélőtábla Pf.20418/2018/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Szilágyiné dr. Karsai Andrea, Szűcs Lajos

Pf.IV.20.418/2018/4.

A Debreceni Ítélőtábla a Csugányné dr. Lakatos Csilla ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a dr. Jámbor Andrea kamarai jogtanácsos által képviselt ALPERES NEVE alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 2018. március 26-án meghozott 10.P.20.031/2016/68. számú ítélete ellen a felperes részéről 71. sorszámon, az alperes részéről pedig 69. sorszámon előterjesztett fellebbezések alapján indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2015. március 23-tól 2015. április 20-ig tartózkodott az alperes büntetés végrehajtási intézetben, ahol először a 304-es, majd 2015. március 25-től a 307-es zárkában helyezték el.

A felperes orvosi vizsgálatát befogadásának napján elvégezték, rajta a befogadási okirat szerint bőrelváltozást nem észleltek.

A felperes 2015. március 26-án rosszullétre panaszkodott, ápolói gyógyszerezésén túl azonban orvosi ellátásban nem részesült, míg 2015. március 28-án került sor a heti rendszeres orvosi vizsgálatára, melynek során panaszt nem jelzett. 2015. március 29-án a felperes ismételt rosszullétre panaszkodott, ezért EKG vizsgálatra, vérnyomásmérésre és vércukor mérésre került sor, amelyek normál eredményeket mutattak. Állapota spontán rendeződött.

A felperes az alperes orvosi rendelését 2015. április 3-án a testét borító számos elvakart kiütésnyom miatt kereste fel. Az ambuláns lap szerint mind a karon, mind a lábszáron számos elvakart heg látható, a rögzített státusz szerint hyperemiás papula került diagnosztizálásra. Kezelésként 10 szem GYÓGYSZER1 tablettát és GYÓGYSZER2 kenőcsöt kapott. Diagnózisként rögzítették, hogy a kiütéseket nem mérges rovarok és egyéb athropodák csípése okozta. A betegszobai elhelyezést nem tartották indokoltnak.

A felperes 2015. április 17-én történt ismételt vizsgálatakor további GYÓGYSZER1 gyógyszer és GYÓGYSZER2 kenőcs került felírásra, valamint a szemlefüzetben rögzítették, hogy a felperes a zárkában egészségügyi kártevőt - ágyi poloskát - jelzett. A füzetben rögzítésre került az is, hogy az egészségügyi osztály felé jelezték az irtásra vonatkozó igényt.

Az alperesnél az egészségügyi kártevők irtását - szerződés alapján - negyedévente végezték, illetve ha azt eseti jelleggel, kifejezetten kérték. A 307-es zárkában a rovarirtás a negyedévenkénti rendszeres irtást meghaladóan, 2015. április 29-én történt meg.

A felperes 2017. március 17-i orvosszakértői vizsgálatakor megállapították, hogy a felső végtagokon, az alkarokon, a háton és az alsó végtagokon, továbbá a combok felső felszínén, a lábszárakon, illetve a farpofákon és a hason 10 cm2-es területre vetítve jelentős, 5-20 darab közötti hegek találhatóak, amelyek fél-egy centiméter átmérőjű, térképszerű, elmosódott széllel bíró, környezeténél halványabb, a bőr nívójában fekvő, puha elváltozások. A hegek esztétikai eltérést eredményeznek, azonban mivel jól látható helyen találhatóak és nyári ruházattal nem elfedhetők, a fényvédelem fokozottan szükséges.

A 2017. december 13-án tartott újabb orvosszakértői vizsgálaton megállapították, hogy a felperesnél prurigo alakult ki, ami egy krónikussá váló, viszkető bőrelváltozás. Megállapították továbbá, hogy az első tünetek nem, de a hegek és a prurigo az elvakarás következményei, amelyeken érdemi javulást semmilyen módszerrel nem lehet elérni. A fennálló göbcsék adekvát kezelése preventív jelentőségű, a jövőbeli hegek megelőzését szolgálja. A plasztikai-kozmetikai kezelésektől - azok magas költségei mellett - a várható javulás elenyésző, ezért azok bőrgyógyászati szempontból nem indokoltak.

A meglévő hegek maradandó károsodásként értékelhetők, hiszen azok pigment anyagot nem tartalmaznak, ezért a káros UV-sugárzással szemben védtelenebbek ezek a területek, emiatt pedig fokozott a heg-carcinoma kialakulásának a veszélye.

A felperesnek az őt ért poloska csípések kezelésének nem megfelelő volta és a börtön fokozatú szabadságvesztése ellenére fegyházas szabályok szerinti fogvatartása miatt bejelentett kártérítési igényét az alperes parancsnoka 2015. december 7-én elutasította, amelyet követően a felperes 2016. január 6-án keresetlevelet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz.

A felperes a végső formájában fenntartott kereseti kérelmében 2 255 000 Ft kártérítés (plasztikai beavatkozás költsége) és 745 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A fogvatartás körülményei és az orvosi kezelés nem megfelelő minőségén kívül kifogásolta azt is, hogy - börtönfokozatú elítéltként - fegyházas fogvatartottként kezelték az alperesi intézetben.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségben való marasztalását kérte.

A fogvatartás szabályaival - a zárkaajtók nyitva tartásának a rendjével - összefüggésben arra hivatkozott, hogy a parancsnok jogszabályi felhatalmazás alapján maga dönthet arról, hogy a börtön fokozatú elítéltek esetében is korlátozza a zárkaajtók nyitva tartását, ezért erre tekintettel jogellenesség hiányában kártérítés, illetve sérelemdíj ezen a címen a felperes javára nem állapítható meg.

A poloskákkal, csótányokkal és bogarakkal összefüggésben arra hivatkozott, hogy etekintetben jogszabályi kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, mivel a jogszabályban előírt évi két irtás helyett négy irtást is végzett és az eseti jellegű irtásokat is elvégeztette.

Vitatta, hogy a felperes testén már a befogadását követően poloskacsípések lettek volna, és azt is, hogy a felperesnél jelentkező hegek poloskacsípéstől származnának, amelyet szakértői vélemény sem támaszt alá. Hangsúlyozta, hogy a felperes csupán 2015. április 3-án jelentkezett a csípésekkel kapcsolatban, amelyre szakszerű kezelést kapott, ezért jogellenes magatartás hiányában kártérítési felelősség nem terheli.

Az elsőfokú bíróság a 2018. március 26-án meghozott 68. sorszámú ítéletével 500 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 99 000 Ft perköltség alperes javára való megfizetésére, továbbá rendelkezett a felmerült és az állam által előlegezett költségek viseléséről.

Az elhelyezés körülményeire vonatkozóan az elsőfokú bíróság - az alperes hivatkozásával egyetértve - megállapította, hogy "A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól" szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 61. §-a alapján az ajtók zárva tartásának elrendelésére és megszüntetésére a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka jogosult. Az alperes parancsnoka pedig a 65/2015. számú intézkedésével a zárkaajtók nyitva- és zárvatartását akként szabályozta, hogy nem dolgozó fogvatartottak esetében a börtönfokozatú elítéltek zárkáinak ajtaját zárva kell tartani. Ezért - jogellenesség hiányában - a felperes erre alapított sérelemdíj iránti igénye nem megalapozott.