EH 2004.1071 Az adómentesség megállapításához egyrészről az szükséges, hogy az épület mezőgazdasági tevékenység célját szolgálja, másrészt ténylegesen is ilyen jellegű tevékenység céljára kell használni [1990. évi C. tv. 13. §].[1]

Az elsőfokú adóhatóság módosított határozatával a felperest 2000. évre 915 025 Ft építményadó megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy az építményadó mentesség egyrészt az adótárgy jellegéhez kötődik, de további feltétel, hogy az adóalany vagy más személy a tárolóépületekkel összefüggésben tényleges végezzen növénytermesztést. A felperes az építményt bérbeadás útján hasznosította, a bérlő tevékenységi köre mezőgazdasági termék nagykereskedelme, amely után építményadó mentesség nem jár. A helyszíni szemle megállapította, hogy az épületet ilyen célra nem használják.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontját értelmezve rámutatott, hogy mentesség csak abban az esetben biztosítható, ha ahhoz közvetlenül növénytermelés, mint termelési tevékenység is kapcsolódik.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Htv. 13. § h) pontja alapján a vitatott építményrész mentes a helyi adó alól, ez a kedvezmény az épület jellegéből adódóan jár, semmiféle további vizsgálódásra vagy feltétel előírására nem ad lehetőséget a jogszabály.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Htv. 13. § h) pontjának nem kellően pontos megfogalmazása nem eredményezhet hátrányt az adózóra. Az alperesi jogértelmezés leszűkíti a kedvezményt, a használat kérdése az adómentesség fennállását nem dönti el.

Ebből következően az épület rendeltetéséből kell kiindulni, az pedig ténykérdés, hogy a felperes 1999-ben engedélyeztette az üzemcsarnok mezőgazdasági célú hasznosításához benyújtott épület-felújítási tervet.

Másodlagosan kifejtette, hogy a felperes bérleti szerződéssel mezőgazdasági célú használatra adta bérbe az építményrészt. Az a körülmény, hogy a bérlő ténylegesen mire használja az építményt, folytat-e mezőgazdasági, ezen belül növénytermesztéshez kapcsolódó tároló tevékenységet, az adómentesség fennállását nem érinti. Ez olyan helyzetet eredményezne, hogy a felperessel polgári jogi szerződést kötő harmadik személy tevékenységétől függne a felperest megillető adókedvezmény fennállása.

A megyei bíróság azonban elsődlegesen az alperesi jogszabályértelmezést tartotta tévesnek.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. A Htv. 13. § h) pontját értelmezve kifejtette, hogy nem elég az épület ilyen minősítése, de kell hozzá kapcsolódó tevékenység is. A jogszabályban megfogalmazott növénytermesztéshez kapcsolódó kifejezés fogalmilag tevékenységet jelent, a Htv. 13. § h) pontja ún. vegyes mentesség, amelynek tárgyi és alanyi feltételeinek egyaránt fenn kell állnia.

A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes jogszabály értelmezésére hivatkozva.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Htv. 13. § h) pontja értelmében mentes az adó alól az állattartást szolgáló épület, valamint az ehhez kapcsolódó raktárak, tárolók, továbbá a növénytermesztéshez kapcsolódó tárolóépületek (pl. a műtrágyatárolók, magtárak stb.). Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróságnak abban az elvi kérdésben kellett kifejtenie jogi álláspontját, hogy a Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódó adómentességnél elegendő-e az épület mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáló minősítése, vagy pedig ténylegesen ilyen jellegű tevékenység céljára is kell használni.

E körben a Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel ellentétesen a Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében kifejtette, hogy a jogszabályban megfogalmazott kedvezmény kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Másrészt az alperes határozatában kifejtett Htv. 13. § h) pontját érintő jogszabály értelmezés nem tekinthető szűkítő értelmezésnek, az megfelel a jogszabály megszövegezéséből levezethető jogszabály értelmezésnek.

A jelen közigazgatási perben az alperesi határozat azt önmagában nem kifogásolta, hogy a felperes bérbeadás útján hasznosította az ingatlant, hanem határozatát arra alapította, hogy a bérlő sem folytat növénytermesztési tevékenységet. A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alperesi határozat tartalma és a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jelen felülvizsgálati kérelemben nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, hogy a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség esetén csak az adóalany, vagy bérbeadás útján történő hasznosítás esetén a bérlő is folytathat-e növénytermesztési tevékenységet. Jelen felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben lehetett és kellett állást foglalnia, hogy a mentesség megadásához szükséges-e egyáltalán növénytermesztési tevékenység, vagy elégséges-e az épület ilyen jellegű minősítése.

Az így felvetett elvi jellegű jogkérdéssel kapcsolatban pedig a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa a korábban e tárgykörben meghozott legfelsőbb bírósági ítéletek jogértelmezését is elfogadva kifejti, hogy a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség megállapításához a feltételek együttes fennállása szükséges. Egyrészről szükséges, hogy a nyilvántartási bejegyzés, illetve a használatbavételi engedély alapján mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáló épület legyen, másrészt ténylegesen ilyen jellegű tevékenység céljára is kell használni.

A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.410/2002. sz.)