BH 2006.9.285 A szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti követelés elévülése nyugszik addig az időpontig, amíg a jogosult által a szerződéssel elidegenített ingatlan tulajdonjogának és a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet a bíróság el nem bírálta [Ptk. 203., 236., 326. §].

A felperes és az I. r. alperes az 1994. december 22-éig fennállott házassági életközösségük alatt közösen végeztek építkezési munkákat az I. r. alperes tulajdonában álló D., K. Cs. S. u. 378. szám alatt lévő lakóházas ingatlanon. Az életközösség megszakadásakor a felperes az ingatlanból elköltözött.

Az 1995. március 16-án létrejött adásvételi szerződéssel az I. r. alperes a perbeli ingatlant 3 800 000 forint vétel­árért barátjának, a II. r. alperesnek adta el. A szerződés szerint az I. r. alperes a vételárat átvette, a II. r. alperes pedig a szerződés aláírásával egyidejűleg lép az ingatlan birtokába.

Az I. r. alperes 1995. március 20-án nyújtott be keresetet a házasság felbontása iránt. A per során a felperes viszontkeresettel kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ennek keretében annak megállapítását, hogy az ingatlan 4/10-ed illetőségének a tulajdonosa. A per során 1995 decemberében derült ki, hogy az alperesek között az ingatlanra adásvételi szerződés jött létre, melyet 1995. szeptember 6-án nyújtottak be az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes ekkor a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt külön pert indított, melyet a bíróság a házasság felbontása és a közös vagyon megosztása iránti perrel együtt bírált el.

Ebben az ügyben a Pest Megyei Bíróság a 2003. február 4. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes az ingatlanon telekkönyvön kívüli tulajdonjogot szerzett 363/1000-ed részben. Az ingatlan 12 000 000 forint akkori forgalmi értékéből a házastársak közös vagyona 8 712 000 forint, melynek fele 4 356 000 forint illeti meg a felperest. Az ingóságok értékét is figyelembe véve az I. r. alperest a felperes javára 5 477 678 forint, használati díj címén 336 762 forint megfizetésére kötelezte, mert az I. r. alperes a II. r. alperessel létrejött szerződés megkötését követően az ingatlant bérbe adta és ebből is jövedelme keletkezett.

A jogerős ítélet indokolása a felperesnek az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségével kapcsolatos keresete vonatkozásában megállapításokat nem tartalmaz.

A felperes megkísérelte a javára megítélt összeg végrehajtását, mely azonban nem vezetett eredményre.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. A II. r. alperest a perbeli ingatlanra vonatkozóan a végrehajtás tűrésére kérte kötelezni.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a szerző fél rosszhiszeműsége nem állapítható meg és a szerződés megkötésének időpontjában a felperesnek még nem volt olyan érvényesített követelése, amelynek fedezetéül a perbeli ingatlan szolgált volna. Másrészt álláspontjuk szerint a követelés elévült.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest fellebbezési költség megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy az előlegezett illetéket az állam viseli.

Indokolásában megállapította, hogy a körülményekből feltételezhetően az I. r. alperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát éppen azért ruházta át a II. r. alperesre, hogy azt a megosztásra kerülő vagyonból kivonja. A tulajdonjog átruházása folytán a felperes javára tulajdonjog megállapítására nem kerülhetett sor és meghiúsult az ingatlanból történő későbbi végrehajtás lehetősége is. A felperes vagyoni igényének kielégítését ellehetetlenítő I. r. alperesi rosszhiszemű magatartás azonban nem befolyásolja az elévülési időt. A szerződéskötéskor a felperesnek már megnyílt az igénye a közös vagyon megosztásából eredő követelése érvényesítésére. Az elévülési idő akkor kezdődött, amikor az alperesek a szerződést megkötötték. A felperes erről legkésőbb 1995 decemberében tudomást szerzett, eddig az elévülés nyugodott. Ezt követően azonban nem volt akadálya annak, hogy a felperes a szerződés hatálytalanságával kapcsolatos igényét érvényesítse. Ennek nem volt feltétele az I. r. alperessel szemben fennálló vagyonközösségi igényének bíróság általi jogerős elbírálása. A felperes tehát 1995 decemberétől ugyanúgy érvényesíthette volna az adásvételi szerződés hatálytalanságából eredő igényét, mint a tulajdoni igényét. Tény, hogy a hatálytalanság megítélésénél előkérdés a házastársi vagyonközösségből eredő követelés elbírálása. Ez azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a felperes az adásvételi szerződés hatálytalanságára is hivatkozzon. Nem állt fenn olyan ok, mely a felperest igénye érvényesítésében akadályozta volna, ezért követelése - melyet 2003. október 6-án terjesztett elő - elévült.