A Pécsi Ítélőtábla Bf.17/2014/3. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 79. §] Bírók: Bencze Beáta, Halász Etelka, Makai Lajos

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.17/2014/3. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2014. évi május hó 7. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.311/2013/11. számú ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

I n d o k o l á s

A Kaposvári Törvényszék vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, ezért a vádlottal szemben 6 év szabadságvesztést és 6 év közügyektől eltiltást szabott ki. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, megállapítva, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség megfizetéséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása; a vádlott felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében élt jogorvoslati kérelemmel.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A védő a nyilvános ülésen jogorvoslati kérelmét elsősorban felmentés, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése végett tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket nem találta megalapozottnak.

A fellebbviteli bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során feltárta és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, azok részletes, a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól.

A megállapított tényállás túlnyomórészt mentes volt a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, azt - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdésének a) pontjára - az iratok tartalma alapján mindössze azzal kellett kiegészíteni, hogy a sértett 1955. február 13-án született, a cselekmény elkövetésekor 57 esztendős volt.

Ezzel a kiegészítéssel a megállapított - hiánytalan és teljes körűen felderített - tényállás a Be.352.§ (2) bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is.

Az ügy egyik sajátossága volt, hogy a cselekmény elkövetését az abban érintett személyeken, a vádlotton és a sértetten kívül más személy nem észlelte. A cselekmény részesei közül a sértett kihallgatására - elhalálozása miatt - nem volt lehetőség. A sértett a halála előtti napokban környezete előtt nem fedte fel a cselekmény valós részleteit; a sérülés előidézőjének személyét, a keletkezés helyét, idejét, körülményeit. Ehelyett a sebzés eredetére nézve a peradatokkal, főként az orvosszakértői véleménnyel cáfolt eseményt, történést jelölt meg.

A vádlott a nyomozás során a sértett támadó magatartására hivatkozott anélkül azonban, hogy ennek eredményeként bármilyen sérülést elszenvedett volna. Előadása szerint a sértett ellenállását nem tudta legyűrni, ezért kapta fel a kést, amellyel megszúrta az élettársát. A szúrás megvalósítását tehát nem vitatta, azonban a sérülés véletlenszerű keletkezésére hivatkozott. Olyan előadást is tett, hogy a sértett a súlyos, életét kioltó sérülését nem ekkor az ő lakásában, hanem a tőle való távozás után ismeretlen helyen szenvedte el.

Az elsőfokú bíróság meggyőző érveléssel fejtette ki azt az álláspontját, hogy a vádlottnak az ügyben feltárt bizonyítékokkal összefüggésbe hozható, a cselekmény részbeni elismerése körében tett nyilatkozata fogadható el. A késsel okozott szúrásra nézve a vádlott vallomását objektív bizonyítékok erősítették meg: mindenekelőtt az orvosszakértő véleménye, a nagyatádi kórház orvosi dokumentumai, továbbá a sértett ruházata. A pólón a szúrás helyének megfelelő folytonosság-megszakadás és kiterjedt vérszennyeződés nyoma volt észlelhető.

Az orvosszakértő véleményében kizártnak tartotta azt, hogy a sértett sérülése véletlen baleset következtében keletkezett, a vélemény szerint a sérülés határozott, nagy erejű szúrómozdulattal volt előidézhető. Kizárták a szakértők a vasszeggel, vasrúddal okozás lehetőségét, ennek ésszerű érveit is kifejtették.

A vádlott és a sértett közötti tettlegességet megerősítették a személyi bizonyítékok is. A szomszédban lakó tanú1 és tanú2 tanúk a cselekmény elkövetésének délutánján vitatkozásra, veszekedésre utaló hangokat hallottak, majd tanú1 másnap a lépcsőn, míg tanú2 a lábtörlőjüknél észlelt vércseppeket és vérfoltot.