A Szegedi Törvényszék P.21952/2007/46. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (AJÁNDÉKOZÁSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 251. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 207. §, 339. §, 579. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §] Bíró: Lakatos Péter

Kapcsolódó határozatok:

*Szegedi Törvényszék P.21952/2007/46.*, Szegedi Ítélőtábla Pf.20067/2010/5., Kúria Pfv.21324/2010/8. (BH+ 2011.11.489)

***********

CSONGRÁD MEGYEI BÍRÓSÁG

7.P.21.952/2007/46.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Csongrád Megyei Bíróság a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Major Zsolt ügyvéd (6720 Szeged, Deák F. u. 1.) által képviselt I.rendű alperes, a dr. Dömötör Máté ügyvéd (6722 Szeged, Földváry u. 6. fszt. 3.) által képviselt II.rendű alperesek ellen ajándék visszakövetelése és szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A felperes keresetét e l u t a s í t j a.

Kötelezi a felperest, fizessen meg 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 300.000,- (Háromszázezer) Ft, míg a II. rendű alperesnek 100.000,- (Százezer) Ft perköltséget.

Pártfogó ügyvéd munkadíját 12.000,- (Tizenkettőezer) Ft-ban állapítja meg, amely a költségjegyzék 2. tételszáma alatt került bevezetésre. Az ítélet jogerőre emelkedését követően felhívja a Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíját - számla ellenében - az ellátmány terhére utalja ki a pártfogó ügyvédnek.

Megállapítja, hogy a 24.000,-(Huszonnégyezer) Ft pártfogó ügyvédi munkadíj és a 740.600,- (Hétszáznegyvenezer-hatszáz) Ft eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, 4 példányban - a Szegedi Ítélőtáblához címezve - lehet benyújtani a Csongrád Megyei Bíróságnál.

Tájékoztatja a feleket, a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú ítéletet a Pp. 251. §-ban vagy a Pp.252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni. A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést akkor is tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt a felek kérték, vagy a fellebbezés csak a perköltség, az állam által előlegezett költség és a feljegyzett illeték viselésére, összegére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést akkor is tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az ügy eldöntése megítélése szerint tárgyaláson kívül is lehetséges (bagatell fellebbezés).

I N D O K O L Á S :

Az I. rendű alperes a felperes nevelt lánya. A felperes és az I. rendű alperes néhai édesanyja házastársak voltak, 1984. december 5. napján tanú 1 utónevű gyermekük született. A felperes, az I. rendű alperes és néhai édesanyja, valamint tanú 1 1993. decemberéig közös háztartásban éltek a Cím1szám alatti ingatlanban. A felperes és az I. rendű alperes néhai édesanyja ekkor különváltak és néhai felperesi házastárs 1994-től kezdődően - gyermekei után - tartásdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget. A Cím1 szám alatti ingatlan a felperes és néhai felperesi házastárs egyenlő arányú, osztatlan közös tulajdonában állt. Néhai felperesi házastárs Érdekelt1-gyel szemben fennálló kártérítési kötelezettsége biztosítása céljából az ingatlan tulajdoni hányadára 2000. április 28. napján 350.000,- Ft és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyeztek be, illetve arra vételi jogot alapítottak.

Az I. rendű alperes 1998. július 1. napjától a ... Rendőrkapitányságon dolgozik, szolgálati jogviszonyban áll. 2000. március 30. napján a Pénzintézet1 Rt.-vel bankszámla szerződést kötött, amelyben társtulajdonosként jelölték meg a felperest. A bankszámlához 2 bankkártyát igényeltek, a felperesnek a bankszámla fölött teljes rendelkezési joga volt. Az I. rendű alperes illetményét és a felperes juttatásait a folyószámlára utalták át a folyósító szervezetek.

Néhai felperesi házastárs kártérítési kötelezettségének nem tett eleget, tartozása 575.000,-Ft-ra emelkedett. Néhai felperesi házastárs ingatlan tulajdoni hányadára vezetendő végrehajtás és a vételi jog gyakorlásának elkerülése céljából, valamint a további megterhelések elkerülése végett, a családtagok elhatározták, hogy néhai felperesi házastárs tulajdonjoga átruházásra kerüljön. Az elérni kívánt célt akként valósították meg, hogy a felperes 2003. április hó 10. napján kelt szerződéssel az I. rendű alperesre engedményezte a felperesi házastárssal szemben fennálló és a gyermekek után fizetendő 1.425.000,- Ft összegű, lejárt gyermektartásdíj követelését. A felperes néhai felperesi házastárssal szemben fennálló, valamint a jövőben esedékessé váló tartásdíjköveteléséről lemondott. Ugyanezen a napon néhai felperesi házastárs az I. rendű alperesre ruházta át a Cím1 szám alatti ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát 2.000.000,- Ft vételárért. A vételár kifizetésére akként került sor, hogy a jelzálogjog és vételi jog jogosultjának (Érdekelt1-nek) 575.000,- Ft-ot 2003. április hó 7. napján a "vevő" megfizetett, így azt tehermentesítette, míg a fennmaradó 1.425.000,- Ft vételárba az I. rendű alperes beszámította az engedményezett tartásdíj követelést. A felperes kijelentette, hogy elővásárlási jogával nem él. Az I. rendű alperes javára az ingatlanügyi hatóság a tulajdonjogot bejegyezte.

A felperes és az I. rendű alperes közötti kapcsolat fokozatosan megromlott, majd az I. rendű alperes 2004. augusztusában a közös tulajdonban lévő házingatlanból elköltözött.

Az I. rendű alperes ekkor már érzelmi kapcsolatban állt a II. rendű alperessel, vele 2004. augusztusától - 2006. augusztusáig élettársi kapcsolatban élt. Az alperesek 2006. júliusában megállapodtak abban, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperesre ruházza át a Cím2 ajtószám alatti lakás tulajdonjogát. A vételár teljes összegére az I. rendű alperesnek fedezete nem volt, ezért csereszerződést kívántak kötni, amelynek tárgya lett volna a perbeli ingatlan tulajdoni hányad, azonban a hitelező pénzintézet ebben az esetben nem folyósított volna hitelt. Az I. rendű alperes a vételárat túlnyomó részben bankhitelből kívánta kiegyenlíteni, ezért az önerő megteremtése céljából az alperesek 2006. július 31. napján adásvételi szerződést kötöttek, amelynek értelmében az I. rendű alperes a II. rendű alperesre ruházta át a Cím1 szám alatti ingatlan 1/2-ed részének tulajdonjogát 2.000.000,- Ft vételárért. A szerződésben rögzítették, hogy a felperest, mint elővásárlásra jogosultat, értesítik a vételi ajánlatról. A Cím2 ingatlan vételára 8.000.000,- Ft volt, amelyből 2.000.000,- Ft volt a tulajdoni hányad vételára, további 1.000.000,- Ft készpénz és 5.000.000,- Ft-ot bankhitel. Az I. rendű alperes jogi képviselője a tulajdoni hányadra létrejött adásvételi szerződés megkötéséről írásban tájékoztatta 2006. augusztus hó 1. napján a felperest, aki 2006. augusztus 9. napján bejelentette, hogy elővásárlási jogát gyakorolni kívánja. A 2.000.000,- Ft összeget letétbe helyezte. Közölte, a korábban létrejött engedményezési szerződésre és az abból származtatott adásvételre tekintettel, az I. rendű alperes érdemtelenné válása miatt, 2.000.000,- Ft követelése áll fenn az I. rendű alperessel szemben és követelte annak visszafizetését, és emiatt a vételárat kifizetettnek tekintette. Az I. rendű alperes 2006. augusztus 29. napján közölte a felperessel, nyilatkozata értelmében nem tekinthető teljesítettnek a 2.000.000,- Ft vételár, az egyébként sem került letétbe helyezésre, ezért az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát nem fogadta el. A felperes 2006. szeptember 9-i levelében közölte, a 2.000.000,- Ft vételárat már egyszer megfizette az I. rendű alperesnek, aki azt nem ismerte el, ezért keresetet nyújtott be a Szegedi Városi Bíróságra.