A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21709/2008/10. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 28. §]

Pfv.II.21.709/2008/10. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű és ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál 3.P.21.427/2006. számon megindított és a Fővárosi Bíróságnak 54.Pf.636.625/2007/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 45. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül -meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Elrendeli a b-i Körzeti Földhivatalnak az első fokú bíróság útján történő megkeresését a B., belterület ... helyrajzi szám alatt felvett ingatlanra vonatkozóan a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának a 2009. január 9-én kelt Pfv.II.21.709/2008/8. számú megkeresése alapján feljegyzett felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének az ingatlan-nyilvántartásból való törlése végett.

A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a néhai Sz.J. (a továbbiakban: néhai) 1975. július 8-án M-ban kötöttek házasságot, melyből két közös gyermekük született: az I. és II. rendű alperes.

A néhai, mint egyedüli vevő az OTP egyik fiókjától, mint eladótól az 1982. július 19-én adásvételi és telek-használatbaadási szerződéssel vásárolta meg a Magyar Állam tulajdonában álló telken lévő, a B., Zs. utcai - perbeli - társasházi lakást a közös tulajdonból hozzátartozó 40/10000 tulajdoni illetőséggel 425.600 forint vételár ellenében, amelyből 63.900 forintot a szerződés megkötésekor egy összegben fizetett ki, a fennmaradó vételárhátralékot pedig részletekben volt jogosult teljesíteni. A szerződés 16. pontja szerint a vevőnek a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeiért a felperes készfizető kezességet vállalt.

A szerződés formanyomtatványon készült, a nyomtatvány szövegét azonban a felek azzal a 23. ponttal egészítették ki, amely szerint: "Alulírott Sz.J. magyar állampolgár és felesége Sz. J-né sz.: D. T. szovjet állampolgár B. M. téri lakosok kijelentjük, hogy a jelen szerződéssel megvásárolt lakás Sz.J. magyar állampolgár házasfél külön vagyonát képezi. Sz.J-né sz.: D. T. kijelentem továbbá, hogy a tulajdonjogra az általunk közösen befizetett törlesztő részletek alapján sem tartok igényt, a törlesztő részletek arányában csak megtérítési igényem lehet házastársammal szemben."

A volt házasfelek életközössége 1992. évben végleg megszakadt és a néhai - a volt közös lakást elhagyva - az akkor még kiskorú gyermekekkel együtt a saját szüleinek a lakásába költözött.

1996. május 28-án a felperes olyan tartalmú "Nyilatkozat" elnevezésű okiratot írt alá, amely szerint: "Alulírott Sz.J-né B., Zs. M. utcai lakos a következő nyilatkozatot teszem: 1992. óta férjemmel különváltan élek - 1993. július 15-én elváltunk. A fenti című OTP öröklakás elvált férjem külön vagyona, de szóbeli megegyezés alapján - mivel egyéb lehetőség nem volt - különválásunk óta egyedül lakom a lakásban. Ugyancsak szóbeli megegyezés alapján a lakás teljes fenntartási költségét a mindenkori közös költség kivételével - tekintettel anyagi helyzetemre - elvált férjem fizeti. Az 5.000 forint havi közös költség megfizetése engem terhel." A nyilatkozat a perbeli lakásban készült, azt a néhai fogalmazta meg és írta le, de azon P. I. és Sz. Gy. tanúkénti aláírása is szerepel.

1999. március 22-én a néhai elhunyt és - a perbeli lakást is magában foglaló - hagyatékát a közjegyző az 1999. október 4-én kelt és 1999. október 25-én jogerőre emelkedett 1119/Kjő/169/1999/4. számú végzésével az I. és II. rendű alpereseknek adta át fele-fele arányban.

Az I. és II. rendű alperesek a lakást 2005-ben eladták a III. rendű alperesnek, majd - a II. rendű alperesre kedvezőbb - 2/3-1/3 arányban megvásárolták a B., K. útján fekvő lakást, amelyben jelenleg a felperes lakik.

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli Zs. utcai lakás 1/2 részilletőségének a tulajdonjoga, a további 1/2 részilletőségének pedig az özvegyi haszonélvezeti joga őt illeti meg, ezért az e lakásra vonatkozóan az I. és II. rendű alperesek, mint eladók, valamint a III. rendű alperes mint vevő között létrejött adásvételi szerződés semmis, mivel neki, mint ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak a szándéka nem irányult a lakásingatlan értékesítésére. Másodlagosan - arra az esetre, ha a bíróság az alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségét megállapítaná ugyan, de a szerződéskötést megelőző állapotot nem találná helyreállíthatónak - annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek a lakás eladásából származó vételárral vele elszámolni kötelesek. Harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek által utóbb megszerzett K. úti lakás fele része az ő tulajdonát képezi. A keresetét azzal indokolta, hogy a Zs. utcai lakást a néhaival fennálló házassági életközösségének ideje alatt vásárolták meg, ezért az a közös tulajdonukat képezte, illetve képezi.

Az I., II. és III. rendű alperesek az érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a Zs. utcai lakás a néhai különvagyonát képezte, ezért az I. és II. rendű alperesnek a felperessel szemben elszámolási telezettsége nincs, az általuk a III. rendű alperessel megkötött adásvételi szerződés pedig nem semmis.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. rendű alperesnek személyenként 150.000 forint perköltséget, melyből az ÁFA 25.000 forint, a III. rendű alperesnek pedig 250.000 forint perköltséget, és megállapította, hogy 300.000 forint eljárási illeték, valamint 88.800 forint tolmácsdíj az állam terhén marad.

Az ítéletének indokolása szerint a Zs. utcai - első - lakást a néhai a volt házasfelek életközösségének ideje alatt szerezte meg, ezért a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján törvényes vélelem szól amellett, hogy a vitás ingatlan a volt házasfelek fele-fele arányú közös tulajdonát képezte, és e vélelemmel szemben a néhai különvagyoni szerzésére hivatkozó I. és II. rendű alpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy az ingatlan a jogelődük Csjt. 28. § (1) bekezdése szerinti különvagyonához tartozott.

Az 1982-ben kelt adásvételi szerződés és a felperes által 1996-ban aláírt nyilatkozat tartalma, valamint a néhai testvéreinek, az 1996-os nyilatkozat okirati tanúinak, a III. rendű alperes édesapjának és a felperes volt szomszédjának a tanúvallomása hitelt érdemlően alátámasztotta az I. és II. rendű alpereseknek azt a tényállítását, hogy a lakás megvásárlásához szükséges első vételárrészletet a néhai szülei bocsátották kifejezetten a néhai rendelkezésére.