3356/2022. (VII. 25.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.21.252/2020/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2021. december 1-jén az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben, valamint a 2022. január 24-én benyújtott indítványkiegészítésében kérte a Jászberényi Járásbíróság 3.P.20.277/2014/207. számú ítélete, a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.331/2019/42. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.21.252/2020/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, 26. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével. Kérte emellett a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését is.
[2] 2. Az indítványozó egy házastársi közös vagyon megosztása iránti per felperese volt; az ítélet alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
[3] A felperes és az alperes 2004 és 2009 között házastársak voltak; házasságukat a jelen ügy előzményéül szolgáló házassági bontóperben a Jászberényi Járásbíróság felbontotta, annak elsőfokú ítéletét a Szolnoki Törvényszék jogerős ítéletével helybenhagyta, míg az azzal szembeni felülvizsgálati kérelmet a Kúria az előzményi perben hivatalból elutasította. A vagyonjogi perben a vagyon megosztása volt a kérdés a korábbi házastársak között, melynek során az eljáró bíróságok figyelembe vették a bontóperben megállapított tényállást is, melynek megalapozottságát az irányadó bírói gyakorlatot alkalmazva vélelmezték, megengedve azonban annak bizonyítását, hogy a bontóperi ítéleti tényállás egyes megállapításai nem megalapozottak. E körben a vagyonjogi per vonatkozásában elsősorban annak a tényállási elemnek volt jelentősége, mely szerint a felek között az életközösség 1998 decemberétől 2009 júniusáig tartott, vagyis közös vagyonnak is az ezen időszak alatt keletkezett vagyon minősült.
[4] A Jászberényi Járásbíróság 3.P.20.277/2014/207. számú ítéletével az életközösség idejét a bontóperbeli ítélet tényállásával egyezően állapította meg. A házasság maga ugyan csak 2004-2009 között tartott, ám azt megelőzően is, 1998 decemberétől a felek élettársakként együtt éltek, közös érzelmi és gazdasági közösségben, mely a házasság megkötése előtt semmikor nem szakadt meg, így az élettársi életközösség idejét a közös vagyon szerzése szempontjából a házasság ideje alatti életközösség idejéhez hozzá kell számítani. A bíróság az ezen időszak alatt keletkezett vagyont mint közös vagyont megosztotta; a korábban is a felperes tulajdonában álló, az életközösség előtt keletkezett vagyont, így az annak vállalkozási tevékenységéből származó, majd az életközösség alatt egyéni vállalkozásból egyéni céggé, majd kft.-vé váló társasági vagyont mint különvagyont felperesnek ítélte; míg a házasság alatt a felperes által az alperesnek juttatott ajándékot, egy személygépkocsit, az alperesnek.
[5] A másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.331/2019/42. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Mellőzte az ítélet rendelkező részéből a házastársi életközösség kezdő és záró időpontjának feltüntetését és - az elsőfokú ítéletben foglaltakkal azonosan - közös tulajdon megszüntetése jogcímén kötelezte a felperest természetben kiadni az alperesnek az elsőfokú ítéletben feltüntetett négy ingatlant. Mellőzte a felperes kötelezését az alperes által kért ingóvagyon, üzletrész értéknövekmény és pénzeszközök egyenlege megfizetésére, de kötelezte a felperest a teljeskörű elszámolás eredményeként összesen 27 715 277 forint megfizetésére. Az egyes tételekkel kapcsolatos döntéseit mind a jogalapot, mind az összegszerűséget tekintve részletesen indokolta, azokat számszakilag levezette, és feltüntette a döntések jogi alapjául szolgáló jogszabályhelyeket is.
[6] A jogerős döntéssel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet; a Kúria ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. A felperes által kizárólag a tényállás megállapítására, illetve felülvizsgálatára tett indítványi elemeket amiatt nem vizsgálta érdemben, mert az ezzel kapcsolatos iratellenességet, logikátlanságot a felperes csak állította, de arra bizonyítékot nem terjesztett elő. Hasonlóan nem hozott bizonyítékot arra, hogy az élettársi kapcsolat nem 1998 decemberében kezdődött, így kérelme az előzményi bontóperben megállapított ezen tényállási elem helytállósága vélelmének megdöntésére nem volt alkalmas. A felperes kérte annak megállapítását is, hogy az 1998-2004 közötti időszakra a bíróság határozza meg a szerzés arányát, mely a felperes szerint az alperes részéről 0%, és az ezen idő alatt keletkezett vagyont ennek alapján ossza meg; ezzel kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és az irányadó bírói gyakorlat alapján az életközösség teljes ideje alatt a közreműködés aránya - ellenkező bizonyítás hiányában - 50-50%, mely abban az esetben, ha az életközösség a házasság előtt kezdődött, az élettársi kapcsolat idejére is kiterjed, mégpedig a házassági életközösség idejére vonatkozó szabályokkal egyező módon. A fenti indítványokkal összefüggésben a felperes hivatkozott az első- és a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének megsértésére és az ez által okozott alaptörvény-ellenességre, valamint a pártatlanság elvének sérelmére is, ám ezekkel kapcsolatban a Kúria szerint semmilyen, a konkrét perre vonatkozó indokolást nem adott elő. Nem tekinthető ilyennek az adott ügyhöz való kapcsolódás hiányában pusztán a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja állásfoglalásának beidézése sem. Egyebekben a bontóperben született ítélet tényállásának megkérdőjelezésére alkalmas bizonyítási indítványai a felperesnek nem voltak, kizárólag az ott elhangzott, bizonyítatlan állításait ismételte meg. Mindezek miatt a vagyonjogi perben hozott jogerős ítélet sem anyagi, sem eljárási jogszabályt nem sértett.
[7] 3. Ezt követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a Jászberényi Járásbíróság 3.P.20.277/2014/207. számú ítélete, a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.331/2019/42. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.21.252/2020/25. számú ítélete ellen, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, 26. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.
[8] Az indítvány sokszor ismételt érvelése szerint az eljáró bíróságok téves tényállás alapján, a jogszabályok helytelen értelmezésével és alkalmazásával, jogszabálysértő ítéletet hoztak. A kúriai, a törvényszéki és a járásbírósági döntés megalapozatlan, az eljáró bíróságok elmulasztották megállapítani a helyes tényállást, jogi következtetésük ellentétes a hatályos jogszabályokkal és a bírósági gyakorlattal, eljárásuk pedig sérti a tisztességes eljárásnak az Emberi Jogok Európai Bírósága által meghatározott követelményeit is.
[9] A támadott döntések indítványozó által állított alaptörvény-ellenessége kapcsán az indítványozó fő érve, hogy az életközösség valójában nem állt fenn 1998 és 2004 között, az ezzel kapcsolatos érveit a bíróságok figyelmen kívül hagyták, az e tény bizonyítására meghallgatott tanúk vallomásait a bíróságok nem értékelték kellő súllyal, és nem adtak számot arról, hogy miért nem ezen tanúvallomásokra alapozzák az ítéletüket. További érve, hogy amennyiben meg is lenne állapítható az életközösség, a vonatkozó családjogi normák helyes értelmezésével a puszta élettársi közösség alatt szerzett vagyon vonatkozásában akkor is meg kellene a bíróságoknak állapítaniuk a vagyonszerzés konkrét arányát, ellentétben a házassági életközösség alatti vagyonszerzéssel, ahol annak aránya - ellenkező bizonyítás hiányában - 50-50%. Mivel ezt a bíróságok elmulasztották, és nem értékelték azt, hogy ezen időszakban szerinte az alperes semmilyen módon nem működött közre az életközösség gazdasági fenntartásában, vagyis közreműködése 0%, ezért döntésük megalapozatlan, téves és jogszabálysértő. Állítása szerint a periratokból, illetve a tanúvallomásokból megállapítható a támadott döntésekkel ellentétes tényállás, vagyis a megállapított tényállás iratellenes, illetve okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. Azzal, hogy két tanú vallomását mellőzték, a bíróságok - érvelése szerint - megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga részét képező hatékony bírói jogvédelem követelményét, a pártatlanság követelményét és a bírósághoz fordulás jogát is. Hivatkozott az eljárás 11 éves időtartamára mint az eljárás észszerűtlen elhúzódására is. Mivel a támadott bírósági döntések eredményeként vagyona csökkent, ez az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga sérelmét is eredményezte. Állította továbbá az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, 26. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének sérelmét is. Az indítványozó mindemellett kérte az Alkotmánybíróságot, "hogy mellőzze kereseti kérelmem szerint a [...] kft. közös vagyoni jellegének megállapítását", mivel "a [...] kft-ben alperes semminemű tulajdonrészt nem szerzett közös vagyonként". További indítványai voltak magában az alkotmányjogi panaszban a tényállással kapcsolatban a Kúria számára is.
[10] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.
[11] Megállapítható, hogy az indítvány - az Alkotmánybíróság által végzésével elfogadott igazolási kérelem alaposságára tekintettel - határidőben érkezettnek minősül, a konkrétan megjelölt és sérelmezett bírósági döntések alkotmányjogi panasszal támadhatók, az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, az indítványozó érintettnek és jogosultnak minősül. Az alkotmányjogi panasz azonban érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[12] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikke nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, így azokra alkotmányjogi panaszban hivatkozni nem lehet. Emiatt ezen alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában a panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának.
[13] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal kapcsolatban az indítvány semmilyen érdemi, e joggal kapcsolatba hozható, alkotmányjogilag releváns érvelést nem tartalmaz, annak kapcsán az indítványozó valójában a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos érvelést ad elő. Ez alapján a panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában előírt azon követelmények, miszerint az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény indítványozó által megjelölt rendelkezésével.
[14] Egyebekben a panasz a támadott bírói döntések tartalmi kritikáját foglalja magában, és az eljáró bíróságok, különösen a Kúria jogértelmezési tevékenységét sérelmezi. A panasz tartalma szerint a bírósági tényállás-megállapítás, a jogértelmezés és jogalkalmazás megváltoztatására, az ítéletek szakjogi felülértékelésére, összességében egy más tartalmú, a felperes pernyertességét eredményező ítélet meghozatalára irányul; alapvetően a kereseti kérelemben, a fellebbezésben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat ismétli meg, érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Ennek okán az indítvány nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[15] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, ezen belül az alkalmazandó jogszabályok értelmezése a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. [...] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[16] 5. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.21.252/2020/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. A visszautasításra tekintettel a jogerős döntés felfüggesztése iránti kérelemről külön határozni nem kellett.
Budapest, 2022. július 5.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4479/2021.