BH 2020.8.245 Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ha a következő munkáltatóval fennálló munkaviszony a munkavállalónak felróható okból szűnik meg, ez a körülmény az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (2) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 1983. augusztus 22-től állt az alperes és jogelődje alkalmazásában. 2013. szeptember 1-jétől - a jogutódlást követően - csoportvezetői munkakört látott el, majd 2016. április 16-án villamos-műszerészi munkakörbe került. Havi bruttó alapbére 300 000 forint volt. A felperes villanyszerelő, targoncavezető, villamosberendezés-kezelő, gépszerelő és karbantartó, elektronikus és mechanikus vagyonvédelmirendszer-szerelő és karbantartó, valamint tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkezik.

[2] Az alperes 2015. október 9-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes ismeretlen célból többször megjelent, és jelentős időt töltött el a munkáltató versenytársának minősülő gazdasági társaság telephelyén. Tudomására jutott a munkáltatónak, hogy személyesen a munkáltatóra, valamint annak ügyvezetőjére vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott át ismeretlen személynek, és felajánlotta üzleti titoknak minősülő bizalmas információ átadását. Ezzel a magatartással megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (1) bekezdésében foglaltakat.

[3] Az alperes a felmondás indokolásában rögzítettek miatt feljelentést tett üzleti titok megsértése bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az alperes több üzletfelét értesítette arról, hogy a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette, és üzleti titok megsértésének gyanúja miatt büntető feljelentést tett ellene.

[4] A Budapesti Rendőr-főkapitányság határozatával a nyomozást megszüntette.

[5] A felperes 2015. október 27-től november 15-ig álláskeresési ellátásban részesült, majd november 16-ától munkaviszonyt létesített a G. Kft.-nél. A munkáltató próbaidő alatt azonnali hatállyal 2016. február 8-án megszüntette a munkaviszonyát. 2016. május 23-tól álláskeresési ellátásban részesült, majd 2016. július 1-től tagja lett az S. Szociális Szövetkezetnek, mely jogviszonyban 2016. és 2017. évben 65 000, 2018 januárjától havi 68 500 forintot kapott.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 3 600 000 forint elmaradt jövedelmen alapuló kártérítés, valamint hathavi távolléti díjnak megfelelő, 1 800 000 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Keresete indokául előadta, hogy a felmondás semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, a megjelölt tény nem lehet alapja és elégséges indoka egy jogszerű felmondásnak. Nem tanúsított olyan magatartást, amellyel megszegte volna a munka törvénykönyve előírásait, valamint a munkaszerződésben foglaltakat.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a felperes üzleti titkot és bizalmas információt adott át, ezért a munkáltatói intézkedés jogszerű.

[9] Az alperes szerint a felperes képzettsége, végzettsége, helyismerete és tudása alapján könnyen el tudott volna helyezkedni, a végzettsége szerinti munkakörök hiányszakmának számítanak, és ezekkel jóval magasabb jövedelemhez is juthatott volna. Nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, mivel csak kisebb munkáltatókat keresett meg.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként fizessen meg a felperesnek 3 600 000 forintot elmaradt jövedelem, valamint 1 800 000 forintot végkielégítés címén, és ezen összegek után az esedékességtől számított törvényes kamatát.

[11] Az indokolásban rögzítette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása, az ügyvezető nyilatkozata, valamint a nyomozati eljárás iratanyaga sem támasztja alá, hogy a felperes a munkáltatóra, valamint az ügyvezetőre vonatkozó üzleti titoknak minősülő tényt, adatot és információt adott volna át ismeretlen személyeknek, vagy felajánlotta volna bizalmas információ átadását.

[12] A bíróság szerint az azonnali hatályú felmondás indokai nem valósak, ezért az jogellenes.

[13] A kereset összegszerűségénél havi 300 000 forint összegű távolléti díjjal számolt 2015. október 12-től 2018. szeptember 30-ig terjedő időszakra, levonva a megtérült jövedelmet. A bíróság mérlegelte, hogy a felperes sokféle képesítéssel rendelkezik, amelyek olyan munkakör betöltésére teszik alkalmassá, amely hiányszakmának számít. A szövetkezeti tagsági jogviszonyban elért 65 000 forint, illetve 68 500 forintos jövedelemmel szemben legalább a garantált bért megkereshette volna intenzívebb álláskeresés esetén. Ennek figyelembevételével az elmaradt jövedelem 3 948 503 forint, amely még így is meghaladta a 3 600 000 forintot, azaz a 12 havi távolléti díjban megállapított maximális összeget.

[14] A felperes új munkaviszonyát a G. Kft. szüntette meg próbaidő alatt, melyet a munkáltatónál megvalósított létszámleépítés keretében hajtott végre. A cég felszámolási eljárás alá került, ezért a felperes 2015. november 16-án létesített munkaviszonyának a megszüntetése nem róható a felperes terhére, ezért a bíróság az elmaradt jövedelmet az ítélethozatal időpontjáig vizsgálta.

[15] Elutasította az alperes bizonyítási indítványát a nagyobb cégek, mivel önmagában az álláshirdetésekből nem következik, hogy a felperest - életkorára tekintettel - alkalmazták volna a meghirdetett munkakörökben, és a garantált bérminimumot meghaladó munkabérben részesült volna.

[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[17] Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, és az abból levont következtetésekkel azzal a korrekcióval ért egyet, hogy az összegszerűségében az elsőfokú ítélet óta eltelt időszakra - a keresetfelemelésre tekintettel - helyes a döntés, hiszen a 3 600 000 forintból az ítélet meghozatalakor levonásba kellett volna helyezni 18,5%-ot.

[18] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a garantált bérminimumból kiindulva számolt, azonban nem vonta le a 18,5% járulékot. A keresetfelemelésből következően a felperest 4 171 880 forint elmaradt bér illette volna meg az ítélet meghozataláig, ami jóval felette van a 12 havi elmaradt illetménynek, ezért helyes az elsőfokú bíróság döntése az összegszerűségében is.

Az alperes felülvizsgálati kérelme

[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az alperest terhelő marasztalás összegét a végkielégítési összeg változatlan hagyása mellett az elmaradt jövedelem tekintetében 221 071 forintra kérte leszállítani.