BH 2005.12.423 A perújítás megengedhetősége kérdésében való döntéskor nincs helye a bizonyítékok mérlegelésének és értékelésének - Ezért a perújítási indítványt - amelyben az elítélt új bizonyítékot jelöl meg - nem lehet elutasítani az új bizonyíték tartalmának ismerete nélkül azzal, hogy az nem lehet alkalmas az alapügyben eljárt bíróságok által mérlegeléssel megállapított tényállás megváltoztatására és ennek alapján a terhelttel szemben kedvezőbb döntés meghozatalára [Be. 392. § (1) bek., Be. 397. § (3) bek., Be. 398. § (1) bek.].

A megyei bíróság H. A. elítélt perújítási indítványát elutasította, döntését az alábbiakkal indokolta.

H. A. I. r. vádlottat a P.-i Városi Bíróság, illetőleg a B. Megyei Bíróság jogerős határozatában 2 rb. bűnsegédként elkövetett lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtönre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Ugyanebben az ügyben M. B. II. r. vádlott bűnösségét is megállapították a bíróságok és vele szemben is szabadságvesztés büntetést szabtak ki. M. B. vádlott az eljárás során ismeretlen helyen tartózkodott, őt a rendőrség sem hallgatta ki. Ezért vele szemben az eljáró bíróságok távollétében hoztak jogerős ítéletet.

A jogerős ítélet ellen H. A. elítélt védője terjesztett elő perújítási indítványt. Indítványának lényege szerint, M. B. terhelt, - aki az eljárás alatt ismeretlen helyen tartózkodott és H. A. elítélt bűntársa volt - az eljárás jogerős befejezését követően kibocsátott elfogatóparancs eredményeképpen kézre került és jelenleg az ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetését tölti. Indítványában a védő M. B. perújítási nyomozás keretében való kihallgatását indítványozta arra figyelemmel is, hogy M. B. terhelt a rendőrséghez írt levelében megerősítette azt, hogy H. A. elítélt nem vett részt a bűncselekmény elkövetésében.

A megyei bíróság a perújítási indítványt alaptalannak találta. Határozatában rögzítette, hogy H. A. terhelt mind a nyomozás során, mind a bírósági eljárás során bűnösségét végig tagadta. Ezzel szemben az eljárt bíróságok hibátlan, okszerű, logikai szabályt sem sértő mérlegeléssel állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó tényállást. H. A. terhelt vallomásait számos olyan bizonyíték cáfolta, amelyek közül önmagában akár egy is elegendő lenne a perújítási indítványban hivatkozott bizonyíték elvetésére. Így különösen a tanúvallomások, az ujjnyom-szakértői vélemény, a telefonos híváslisták tartalma, továbbá H. A. terhelt fogva tartása alatt írt levelének tartalma is. Ezeket a bizonyítékokat az alapügyben eljárt bíróságok egyenként és összességükben a vádlott tagadásával összevetve meggyőzően értékelték. A perújítási indítvány a bíróságoknak ezen bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amelyre a perújítási eljárás nem ad lehetőséget.

A fentiekre figyelemmel a megyei bíróság a perújítási indítványt elutasította.

A döntés ellen a védő jelentett be fellebbezést, melyet a másodfokú bíróság alaposnak talált.

A másodfokú bíróság döntésében az alábbiakra mutatott rá.

A Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontjában írtak szerint a jogerős ítélettel elbírált cselekmény esetén perújításnak akkor van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozóan olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely a terhelt felmentését, lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, vagy büntetés helyett intézkedés alkalmazását, illetve a büntetőeljárás megszüntetését valószínűsíti.

A perújítás megengedhetőségének a vizsgálatakor tehát formai és tartalmi kérdésben kell állást foglalni, így abban, hogy a felajánlott bizonyíték újnak tekinthető-e, ha igen, valószínűsíthetően alkalmas-e a perújítási cél elérésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez utóbbi körülmény minimális követelményként azt jelenti, hogy a felajánlott új bizonyítéknak az alapügy lényeges adataira kell vonatkoznia és ellentétben kell állnia a korábbi megállapításokkal. Így, ha az alapügyben eljárt bíróság valamely bizonyítékot az ügydöntő határozat meghozatalakor figyelmen kívül hagyott, vagy azt nem értékelte. Ezért rendszerint új bizonyíték a korábban még ki nem hallgatott tanú, vagy az olyan személyre való hivatkozás, aki valamilyen körülmény miatt nem volt kihallgatható.