BH+ 2011.12.518 A zaklatás vétségének elkövetési magatartásként meghatározott háborgatás olyan egyoldalú, folyamatos - ebből eredően természetes egységet képező - magatartás, amely szóval és tettel egyaránt megvalósítható [Btk. 176. §/A. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2010. augusztus 31-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.]. Ezért őt 300 napi tétel, napi tételenként 300 Ft összegű, összesen 90 000 Ft pénzbüntetésre ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2010. december 14-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés érdekében.

Indokai szerint cselekménye nem bűncselekmény, bűnössége kétséget kizáróan nem bizonyított, a bizonyítékok nem hitelesek.

Vitatta a vádiratban foglaltakat. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság elfogadta a sértett - álláspontja szerint - valótlan vallomását, amit nem vizsgált meg, viszont annak alapján megalapozottnak, bizonyítottnak tartotta a vádban felrótt cselekményt.

Álláspontja szerint magatartása - a vádtól eltérően - valójában a sértettel való kapcsolata normalizálására tett olyan kísérlet volt, ami nem valósít meg bűncselekményt.

Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány kizárólag olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását. Ez azonban felülvizsgálatban kizárt.