BH 1997.9.443 A kizárólagos bérleti jog és az ezen alapuló vételi jog alapján megkötött adásvételi szerződésnek - amellyel a vételi jog jogosultja tulajdont, a másik házastárs pedig haszonélvezeti jogot szerzett - a családjogi jogkövetkezmények szempontjából történő megítélése [Csjt. 27. § (1) bek., 28. §].

A felperesek édesapja, néhai M. Á. 1982 júniusában kötött házasságot az I. rendű alperessel. A házassági életközösséget az I. rendű alperes részére kiutalt honvédségi szolgálati lakásban kezdték meg.

Néhai M. Á. 1991. október 1. napján saját kezűleg írt és aláírt nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy a fenti közös lakás az I. rendű alperes külön tulajdona. Ezt a lakást az épület társasházzá alakítását követően a házastársak az 1991. november 6. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg. A szerződésben állagvevőként az I. rendű alperes, míg haszonélvezeti vevőként néhai M. Á. felperesi jogelőd szerepelt. A lakás vételára 256 050 forint volt, amelynek kiegyenlítésére az eladó részletfizetést engedélyezett 2026. október 10. napjáig, a havi törlesztő részlet 987 forintban történő meghatározása mellett. Az első törlesztő részlet 899 forint volt, amely a szerződés aláírása előtt befizetésre került. A szerződés 9. és 10. pontja elállási jogot biztosított az eladó részére a törlesztő részletek 12 hónapot meghaladó elmaradása esetén, illetve arra az esetre, ha az ingatlanon az eladó előzetes engedélye nélkül értékcsökkentő bontást, átalakítást vagy más változtatást végeznek, vagy azt nem rendeltetésszerűen használják. Elállás esetén az eredeti állapot helyreállításáról rendelkeztek úgy, hogy az elállásig befizetett vételár összegét az eladó kamatmentesen fizeti vissza az ingatlan birtokának visszaadása, illetve a tulajdonjog tekintetében az eredeti állapot helyreállítása mellett.

Az adásvételi szerződésben foglaltak alapján az ingatlan-nyilvántartásba az I. rendű alperes tulajdonjoga nyert bejegyzést, néhai M. Á. haszonélvezeti jogának egyidejű feltüntetése mellett.

1993. február 13. napján M. Á. végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt, haláláig a perbeli lakás vételárából 15 704 forint kifizetésére került sor. Néhai M. Á. örökösei a törvényes öröklés rendje szerint a felperesek, özvegyi haszonélvezetre jogosult túlélő házastársa az I. rendű alperes.

A felperesek és az I. rendű alperes között házastársi közös szerzésre alapítottan az ingóságok vonatkozásában az örökhagyó hagyatékához tartozó vagyon megállapítása iránt per volt folyamatban. Ez az eljárás a felek által megkötött és a bíróság által jóváhagyott egyezséggel zárult. A felperesek a jelen perben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes kizárólagos ingatlan-nyilvántartási tulajdonaként nyilvántartott öröklakás 1/2 része házastársi közös szerzés címén a jogelőd, néha M. Á. hagyatékához tartozott, így az ingatlan egészéhez viszonyított 1/4-1/4 eszmei részét az I-II. rendű felperesek törvényes öröklés címén megszerezték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével azt állapította meg, hogy néhai M. Á. a perbeli öröklés 30/1000 illetőségének tulajdonjogát házastársi közös vagyon címén megszerezte. Ehhez képest megkereste az illetékes földhivatalt a jogelőd jogszerzésének feltüntetése mellett annak bejegyzése iránt, hogy az ingatlan 15/1000-15/1000 tulajdoni hányada a felpereseket illeti törvényes öröklés jogcímén. Az alpereseket a bejegyzés tűrésére kötelezte, az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította, a költségről és az illetékről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.

A per főtárgyát érintő felperesi és a költség, valamint az illeték viselését rendező döntés ellen benyújtott I. rendű alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezésében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az örökhagyó által megszerzett tulajdoni illetőséget a perbeli öröklés 1/2 eszmei hányadában határozta meg. Egyidejűleg megállapította, hogy ezt a tulajdoni illetőséget az I. és II. rendű felperesek egymás között egyenlő arányban, törvényes öröklés címén megszerezték. Ennek megfelelően módosította a földhivatal megkeresését. Az első- és másodfokú költség és illeték tárgyában a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett. A másodfokú bíróság kifejtett jogi álláspontja az volt, hogy a házasság fennállása alatt szerzett vagyon közös tulajdona mellett vélelem szól, amelyet a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése állít fel, és amellyel szemben a vagyonnak a Csjt. 28. §-a szerinti különvagyonhoz tartozását az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania. A jelen esetben a lakás a házassági életközösség ideje alatt került megvételre, ez a tény pedig azt eredményezi, hogy annak 1/2 részére az örökhagyó házastársi közös szerzés címén tulajdonjogot szerzett. Az I. rendű alperes a különvagyoni szerzését nem tudta bizonyítani. Erre ugyanis az örökhagyó által tett írásbeli nyilatkozat nem alkalmas, részint mert az a tulajdonszerzést megalapozó adásvételi szerződés megkötése előtt kelt, részint pedig, mert nem felel meg a házasfelek vagyoni viszonyai egymás közötti rendezésére vonatkozó "alaki és formai" kellékeknek.