A Debreceni Ítélőtábla Bf.246/2020/9. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt KÜLÖNÖSEN NAGYMÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 104. §, 276. §, 310. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 102. §, 396. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. §, 163. §, 562. §, 564. §, 571. §, 574. §, 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 598. §, 599. §, 605. §, 606. §, 613. §, 632. §] Bírók: Balla Lajos, Lányi Csaba, Nagy Éva

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.246/2020/9. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2020. október 7. napján megtartott nyilvános ülés alapján, ugyanazon a napon megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 2020. február 7. napján kihirdetett 6.B.34/2015/229. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. és II. r. vádlott tekintetében megváltoztatja az alábbiak szerint:

Az I., II. r. vádlottak terhére külön-külön megállapított bűncselekmények minősítése helyesen a következő:

2-2 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés),

2-2 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés),

4-4 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett magánokirat hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §).

Az I. és II. r. vádlottakat külön-külön előzetes mentesítésben részesíti.

Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelik.

Az I. és II. r. vádlottak által egyetemlegesen megfizetni rendelt bűnügyi költség összegét 8.000.000,- (nyolcmillió) forintban állapítja meg, míg 4.034.610,- (négymillió-harmincnégyezer-hatszáztíz) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 42.361,- (negyvenkettőezer-háromszázhatvanegy) forint bűnügyi költség merült fel, amelyet az állam visel.

I n d o k o l á s

[1] Az Egri Törvényszék hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a 2020. február 7. napján kihirdetett 6. B. 34/2015 /229. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki külön - külön a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bekezdése és (4) bekezdés I. fordulata szerint, mint társtetteseket 2 rb. folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, 6 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (korábbi Btk. 310. § (1) bekezdése és (3) bekezdése) és 8 rb. társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). Ezért az I. r. és II. r. vádlottakat halmazati büntetésül külön - külön 1-1 év börtönre, mellékbüntetésül 2-2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlott vonatkozásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Rendelkezett a bűnjelek sorsáról, a bűnügyi költség viseléséről. Az utóbbit illetően akként, hogy az I. és II. r. vádlottak egyetemlegesen kötelesek az alapeljárásban felmerült bűnügyi költségből 12.034.610,- Ft bűnügyi költség megfizetésére, továbbá az I. r., II. r. és III. r. vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a törvényszék 197.264,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. A megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.

... III. r. vádlott esetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

[3] Az ítélet ellen az I. r. és II. r. vádlottak, valamint védőik felmentés végett jelentették be fellebbezésüket.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[4] A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg a folytatólagosan elkövetett cselekmények számának pontos feltüntetésével, egyebekben hagyja azt helyben az I. r. és II. r. vádlottakra.

[5] A fellebbviteli főügyészség átiratában akként foglalt állást, hogy a törvényszék a perrendi szabályok betartásával eljárva, hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során, hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási hibát nem vétve, valamennyi, a vádlottak terhére rótt cselekmény tárgyában megalapozott tényállást állapított meg az ügyben. A bizonyítékokat egyenként és összességükben körültekintően értékelte, mérlegelte, indokolási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és a terhükre rótt, az állami adóbevételhez fűződő jogot, a költségvetést, és a közbizalmat sértő cselekmények jogi minősítése is helytálló, de részben pontatlan. Az elsőfokú bíróság a jogi minősítéshez fűzött indokolási kötelezettségét is hibátlanul, szakszerűen teljesítette, amikor az egymást követő 3 adóévben két társaság tekintetében a társasági adó bevételhez fűződő, és az ugyancsak egymást követő ugyanezen 3 adóévben (2003., 2004., 2005.) az általános forgalmi adó bevételhez kapcsolódó jogot sértő cselekvőségek rendbeliségét az érintett vállalkozások száma alapján - az alkalmazandó büntető törvényre is tekintettel - meghatározta.

A cselekmények minősítése az okiratra elkövetett cselekmények esetében is túlnyomórészt helytálló. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a törvényszék a Kúria 61. BK véleményének 4. pontjától eltérően nem utalt arra, hogy az adóra és a magánokiratra elkövetett, 2 vállalkozást érintő cselekmények közül kizárólag azok folytatólagosak, amelyek az általános forgalmi adóra megvalósítottak, míg a társasági adóra elkövetett cselekményeket - 6 rb. jelentős adóhiányt okozó adócsalás bűntette, valamint ezekkel összefüggésben 6 rb. magánokirat-hamisítás vétsége -, az érintett adóévek és a valótlan tartalmú adóbevallások száma szerint kell minősíteni a részbeni folytatólagosság felhívásának mellőzésével.

A törvényszék nem tévedett, amikor a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseivel szemben a bűncselekmények elbírálása során a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénnyel megállapított, az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta a Btk. 2. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében írottak nyomán. A büntetési tételkeretek súlyosabb voltára figyelemmel az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény helyett a 2012. évi C. törvény rendelkezései alkalmazásának nincs helye (BH 2015. 269.).

Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a fellebbezéssel érintett vádlottak terhére és javára megállapítható alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket és azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte. Az irányadó büntetési tétel alsó határa alatti mértékben megállapított szabadságvesztés büntetések enyhítő szakasz alkalmazásával a büntetési célok eléréséhez feltétlenül szükségesek. Helytálló a szabadságvesztés büntetések végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése is. A gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás enyhítésének, mellőzésének nincs indoka. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek.