BH 2000.7.279 Ha az erőszak, illetve az élet vagy testi épség ellen közvetlenül irányuló fenyegetés hatása alatt álló sértettel az elkövető közösül, és a sértettel azonos alkalommal rajta kívül több személy fajtalankodik: a cselekmény egységesen többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntetteként minősül;

ilyen esetben az erőszakos közösülésnek és a szemérem elleni erőszaknak bűnhalmazatban való megállapítása az azonos körülmény kétszeres büntetőjogi értékelését eredményezné [Btk. 12. § (1) bek., 197. § (1) bek., 198. § (2) bek. c) pont].

II. Ha a sértettel erőszak alkalmazásával azonos alkalommal és egymás tevékenységéről tudva több elkövető fajtalankodik, nem társtettességet, hanem önálló tettességet (többes tettesség) kell megállapítani az elkövetők terhére [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 198. § (2) bek. c) pont].

A városi bíróság az I. r. vádlott bűnösségét erőszakos közösülés bűntettében; társtettesként többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében; valamint könnyű testi sértés vétségében állapította meg, és ezért - mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A kerületi bíróság az I. r. vádlott korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott az általános iskola 5 osztályát végezte el, élettársi kapcsolatban él, szakképzettsége nincs. Az I. r. vádlott többször volt büntetve.

1. A városi bíróság 1993. február 9. napján jogerős végzésével társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt próbára bocsátotta, megállapítva, hogy pártfogó felügyelet alatt áll.

2. A kerületi bíróság az 1995. február 28. napján jogerős ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, megállapítva, hogy pártfogó felügyelet alatt áll.

3. A kerületi bíróság az 1997. február 6. napján jogerős ítéletével többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos közösülés bűntette miatt 4 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyidejűleg a 2. pontban írt büntetéseket összbüntetésbe foglalta, és annak tartamát 4 év 4 hónap 20 napi börtönbüntetésben állapította meg. Ebből a szabadságvesztés-büntetésből az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátás folytán 1998. augusztus 23. napján szabadult, büntetését 1999. szeptember 27. napján töltötte volna ki.

Az I. r. vádlott két társával, a fk. II. r. és a fk. III. r. vádlottal együtt 1998. szeptember 16. napján, az esti órákban a községben N. K. és R. J. sértettekkel együtt haladtak az utcán.

Az I. r. vádlott, a II. r. és a III. r. vádlott-társaitól, valamint R. J. sértettől lemaradva, felajánlotta N. K. sértett leánynak, hogy létesítsen vele élettársi kapcsolatot, aki ezt visszautasította. Az I. r. vádlott ezután az előtte haladó R. J. után ment, a férfit két esetben arcul ütötte, majd puszta kézzel többször ütlegelte. R. J. sértett az ütésektől elesett, majd a további ütlegeléstől a helyszínről elmenekült. Az I. r. vádlott R. J. után futott, utolérte, és ismét puszta kézzel bántalmazni kezdte.

Az I. r. vádlottnak ez a cselekménye a 100%-os rokkant N. K. sértettben félelmet és riadalmat keltett. Ezt követően a vádlottak és a sértettek ismét együtt indultak tovább oly módon, hogy a II. r. és a III. r. vádlottak társaságában volt R. J., míg mögöttük pár méterre lemaradva haladt az I. r. vádlott és N. K. sértett. Az I. r. vádlott a megfélemlített N. K. sértettet akarata ellenére a karjánál fogva behúzta az út menti bokros részbe, és felszólította N. K. sértettet, hogy a nemi szervét vegye a szájába. Mivel a sértett ezt megtagadta, ezért őt az I. r. vádlott pofon ütötte, majd a sértett fejét a hímvesszőjéhez nyomta, amelyet a megfélemlített N. K. sértett a szájába vett. Ezután az I. r. vádlott a sértett kabátját a földre terítette, ráfeküdt, majd felszólította a sértettet, hogy a nemi szervét ismét vegye a szájába, melyet N. K. ekkor is a vádlottól való félelmében teljesített.

Ezután az I. r. vádlott behívta a bozótosba az utcán tartózkodó II. r. és III. r. vádlottat, és az I. r. vádlott arra kényszerítette N. K. sértettet, hogy amíg ő vele közösül, addig a II. r. és a III. r. vádlottak nemi szervét vegye a szájába. Mivel ezt N. K. sértett megtagadta, ezért őt az I. r. vádlott hátba ütötte, mely után a megfélemlített sértett közösült az I. r. vádlottal és közösülés közben a II. r. és a III. r. vádlott hímvesszőjét a szájába vette. Ezután az I. r. vádlott - a vádlott-társai jelenlétében - ismét a sértett szájába helyezte a hímvesszőjét.

A fentiek után N. K. sértett és a vádlottak felöltöztek, és eltávoztak a helyszínről.

N. K. sértett az erőszakos közösülés bűntette miatt másnap magánindítványt terjesztett elő. R. J. sértett a bántalmazás következtében a szegycsonttájának a zúzódását, és a bal oldali mellkasfél zúzódását szenvedte el, mely sérülések 8 napon belüli gyógytartamúak voltak. Ez a sértett könnyű testi sértés vétsége miatt szintén másnap magánindítványt terjesztett elő.

Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A megyei főügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A megyei bíróság a felülbírálat során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a történeti tényállást túlnyomórészt felderítette, azt a bizonyítékok helyes értékelésével, indokolási kötelezettségét is maradéktalanul teljesítve megalapozottan állapította meg, hiányos volt azonban a tényállás annyiban, hogy N. K. sértett személyére vonatkozó - az ügy helyes megítélése szempontjából jelentős - adatokat nem tartalmazta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ezért a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörénél fogva a megyei bíróság a büntetőiratok tartalma alapján az alábbiakkal egészítette ki.

N. K. sértett 1971. december 21-én született agyvérzéssel és agyrendellenességgel (Little-kór). Az elkövetéskor 27 éves életkorú sértett jobb oldali végtagjai enyhe bénulás miatt gyengék. Intelligenciahányadosa: 49, vagyis a debilitás határán áll. Mozgáskorlátozottsága szemmel látható, jobb oldali enyhe bicegésben nyilvánul meg. Speciális általános és szakiskolát végzett, kézi kötészetet tanult. Személyiségzavarban nem szenved, érzékeny, hirtelen haragú és békülékeny, segítőkész, hibáiért vállalja a felelősséget.

A sértett a rendőrkapitányság ügyeletére a vele történteket távbeszélőn már 1998. szeptember 16-án 22 óra 30 perckor bejelentette. A bejelentéskor nagyon ideges és zavart beszédű volt.