A Győri Ítélőtábla Pf.20338/2010/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 141. §, 163. §, 206. §, 229. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 340. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §] Bírók: Ábrahám Éva, Szalay Róbert, Vass Mária

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék P.22386/2009/18., *Győri Ítélőtábla Pf.20338/2010/4.*, Győri Ítélőtábla Pf.20338/2010/6., Kúria Pfv.21839/2011/3. (BH 2013.4.89), 3158/2013. (VII. 24.) AB végzés

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.338/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla a dr. Somogyi János Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Csizmadia és Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen 6.888.000 Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a beavatkozó beavatkozott - a Zala Megyei Bíróság által 2010.. június 18. napján meghozott 6.P.22.386/2009/18. számú ítélete ellen az alperes részéről 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja az alperes által a felperes részére 15 napon belül fizetendő marasztalás összegét 2.517.500 (Kettőmillió-ötszáztizenhétezer-ötszáz) forint és annak az elsőfokú ítélet szerinti kamataira leszállítja.

Mellőzi az alperesnek a felperes részére 15 napon belül fizetendő elsőfokú perköltség megfizetésére szóló marasztalását.

A felperes által az állam részére adóhatósági felhívásra fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 262.300 (Kettőszázhatvankettőezer-háromszáz) forintra felemeli, az alperes által az állam részére ugyanilyen módon fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 151.000 (Egyszázötvenegyezer) forintra leszállítja.

Ezt meghaladóan az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére összesen 220.000 (Kettőszázhúszezer) forint első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a Ptk. 339. § /1/ bekezdésére hivatkozással kérte kötelezni az alperest 6.888.000 Ft és ezen összegnek 2007. július 10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és felmerült perköltség megfizetésére.

Keresetét arra alapította, hogy közte és az alperes között megbízási szerződés jött létre a Magyar Állam ellen lefolytatásra kerülő kártalanítási eljárásra vonatkozóan. Az alperes szakmai műhibát követett el, mivel a keresetlevél előterjesztésével késlekedett, abban a hiszemben volt hogy a 6 hónapos határidő utolsó napján elegendő postára adni a keresetlevelet ahhoz, hogy határidőben előterjesztett legyen. A Fejér Megyei Bíróság a 3.P.20.500/2008/5. számú végzésével a pert megszüntette, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.20.777/2008/3. sorszámú végzésével helybenhagyott.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta azt, hogy a peres felek között megbízási jogviszony jött létre. Hangsúlyozta, a felperes nem volt elzárva attól a lehetőségtől, hogy a kártalanítási igényét jogi képviselő nélkül is érvényesítse. A felperest kár azért sem érte, mert a kártalanítási eljárástól függetlenül az általános 5 éves elévülési időn belül a Magyar Állammal, vagy a kényszerintézkedéssel összefüggésbe hozható más hatósággal szemben is érvényesíthet a felperes kártérítési igényt. Vitatta, hogy a kártalanítási eljárásban meghatározott jogvesztő határidőt elmulasztotta volna.

A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.428.000 Ft-ot, és ennek 2007. július 10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 116.200 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy külön adóhatósági felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 148.800 Ft feljegyzett kereseti illetéket, míg az alperes ugyanilyen módon 264.500 Ft illetéket köteles megfizetni.

Ítéletének jogi indokolása szerint a megbízási szerződésnek az alperes által vitatott létrejöttét a tájékoztatásban foglaltaknak megfelelően a felperesnek kellett bizonyítani.

A felek előadása alapján tényként állapította meg, hogy a büntető eljárás befejezését követő egyeztetés során az alperes ügyvédként tájékoztatást adott a felperesnek az Állam elleni kártalanítási igény érvényesítéséről, az ahhoz kötődő jogvesztő határidőről, továbbá arról is, hogy a perindításhoz szükséges a kár összegének pontos meghatározása és az azt igazoló okiratok csatolása. A felek közötti elektronikus levelezés tartalma a kártalanítási per megindítására, és a képviselet ellátására adott megbízás létrejöttét igazolta. Az alperes a 2008. január 2. napján kelt válaszában vállalta a "tervezet" elkészítését, egyéb kiegészítést a keresetlevél összeállításához a felperestől nem kért.

Ezt követően az alperes a keresetlevelet a felperes és "A" képviselőjeként a bírósághoz benyújtotta, a per első tárgyalásán megjelent és az ott hozott permegszüntető végzést a per felperesének képviselőjeként is fellebbezéssel támadta. Így nem releváns az a tény, hogy a felperes által az alperesnek adott meghatalmazás csatolására csak a másodfokú bíróság felhívására, másolatban történt, és az alperes perbeli előadása szerint az nem az okiratban szereplő okiratban lett kiállítva, a felek közötti megbízás létrejöttét nem érintette. A felperes részéről három részletben pedig kifizetésre került a 150.000 Ft összegű megbízási díj is, amelyről az alperes utóbb számlát is kiállított a felperes felé. Így a megyei bíróság álláspontja szerint az ügyvédi megbízási szerződés a felek között szóban, illetve ráutaló magatartással létrejött.

Az alperes kárfelelősségét megalapozó szerződésszegését a felperes abban jelölte meg, hogy az alperes "szakmai műhibát" követett el azzal, hogy a keresetlevél előterjesztésével késlekedett és ennek során permegszüntető végzés meghozatalára került sor. A felperes kára pedig abból származott, hogy őt a Be. szabályai alapján megillető kártalanítási jogát nem érvényesíthette.

Szerződésszegés esetében a Ptk. 318. § /1/ bekezdése értelmében a szerződésen kívüli károkozás általános szabályát, a Ptk. 339. § /1/ bekezdését kellett alkalmazni. A megyei bíróság megítélése szerint a kártalanítási és kártérítési igény között különbség van, a kétféle követelésnek nem azonos a jogalapja, közöttük nem áll fenn érvényesítési rangsor, vagy sorrend. Ezért nem volt akadálya annak, hogy a felperes a kártalanítás igényét érvényesítse az Állammal szemben, és miután attól az alperes mulasztása megfosztotta, az ily módon szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére tartson igényt.

A megyei bíróság nem találta alaposnak az alperes azon érdemi védekezését, hogy a felperes a kármegelőzési kötelezettségét megszegte, saját ügyével kapcsolatban feltűnő közömbösséget tanúsított. Így a Ptk. 340. § /1/ bekezdésében foglaltak alkalmazására jogi lehetőséget nem látott, hiszen a határidő elmulasztásával kapcsolatban felperes részéről károsulti közrehatás nem merült fel, ezt a rendelkezésre álló peradatok semmilyen módon nem igazolták. Így a megyei bíróság kármegosztást nem alkalmazott.