62006FO0146[1]

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2007. szeptember 10-i végzése. Michael Alexander Speiser kontra Európai Parlament. Közszolgálat - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság. F-146/06. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2007. szeptember 10.

F-146/06. sz. ügy

Michael Alexander Speiser

kontra

Európai Parlament

"Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Díjazás - Külföldi munkavégzési támogatás - Elkésett panasz - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Speiser az Európai Parlament főtitkársága 2006. szeptember 11-i, a felperes külföldi munkavégzési támogatás megítélésének megtagadása miatt benyújtott panaszát elutasító határozatának megsemmisítése.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet - mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant - elutasítja. A felperes maga viseli saját költségei egyharmadát. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek kétharmadát.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Határidők

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 46. cikk)

2. Eljárás - Költségek - Ellentételezés - Kivételes indokok

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 87. cikk, 3. §, első bekezdés; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)

1. A tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott nem kerülheti meg a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében a panasz és a kereset benyújtására előírt határidőket azáltal, hogy a határidőn belül meg nem támadott korábbi határozatot kérelem előterjesztése útján kérdőjelezi meg, mivel kizárólag új, lényeges tények felmerülése igazolhatja a jogerőssé vált határozat felülvizsgálata iránti kérelmet.

Nem tekinthető a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt imperatív határidőktől való eltérést lehetővé tevő új ténynek az a körülmény, hogy az érdekelt tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott kérelmére az adminisztráció utólag újból megvizsgálta az ügyet abból a célból, hogy az érdekeltnek további felvilágosítást adjon. E tekintetben az adminisztráció levele, amely szerint a korábbi elutasító döntés változatlan marad, csupán e korábbi határozat megerősítése, következésképpen nem járhat újabb keresetindítási határidő megindulásának hatásával.

(lásd a 22. és 27. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 127/84. sz., Esly kontra Bizottság ügyben 1985. május 15-én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1437. o.) 10. pontja; 153/85. sz., Trenti kontra EGSZB ügyben 1986. július 10-én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2427. o.) 13. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-101. o. és II-465. o.) 147. pontja; T-358/03. sz., Krahl kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 7-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2005., I-A-215. o. és II-993. o.) 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F-11/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2006. június 29-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2006., I-A-1-65. o. és II-A-1-241. o.) 24. pontja.

2. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 3. §-a értelmében az Elsőfokú Bíróság kivételes okból elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.

E tekintetben a felperes tisztviselő eljárási költségeinek az alperes intézmény és a felperes közötti megosztását igazoló kivételes oknak minősül az a tény, hogy az előzetes panasz elkésettsége miatt elutasított kereset esetén az adminisztráció - legalább részben - okozója a panasz elkésettségének, mivel arra biztatta a felperest, hogy olyan megerősítő aktussal szemben nyújtson be panaszt, amely a felperesnek nem okozott sérelmet.

Emellett, bár vitathatatlan, hogy valamely fél bármikor hivatkozhat a kereset elfogadhatóságára vonatkozó imperatív szabályra, kevéssé tűnik összeegyeztethetőnek a jóhiszeműség elvével - amelynek a közösségi intézmények és tisztviselőik közötti kapcsolatokat uralnia kell - hogy valamely intézmény azon aktus megerősítő jellegére hivatkozzon a bíróság előtt, amelyre nézve a tisztviselő számára azt a téves benyomást keltette, hogy panasz tárgyává tehető.

(lásd a 30-33. pontot)