A Zalaegerszegi Törvényszék Bf.227/2015/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 34. §, 97. §, 98. §, 226. §, 227. §, 229. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §] Bírók: Magyar Károly, Mesterházy István, Németh Mária

Zalaegerszegi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Bf.227/2015/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen, 2015. június 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T :

A rágalmazás vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Keszthelyi Járásbíróság 2014. november 28. napján kihirdetett 3.B.244/2014/6. sorszámú ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

A Keszthelyi Járásbíróság a 2014. november 28. napján meghozott 3.B.244/2014/6. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, valamint a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1.000 forintban határozta meg. Az így kiszabott 80.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, egy havi részlet összegét 8.000 forintban határozta meg. Rendelkezett a részletek megfizetési határidejéről, valamint a pénzbüntetés, illetve az egy havi részlet megfizetése elmulasztásának jogkövetkezményéről. Mindemellett kötelezte a vádlottat 10.000 forint eljárási költség magánvádló részére történő megfizetésére, és megállapította, hogy 11.820 forint bűnügyi költség az Állam terhén marad.

Az ítéletet dr. magánvádló tudomásul vette.

Az ítélet ellen vádlott jelentett be fellebbezést.

A másodfokú eljárás során tartott nyilvános ülésen vádlott fellebbezését fenntartotta. Indítványozta a magánvádlóra vonatkozó bűnügyi iratok beszerzését, továbbá elsődlegesen felmentésére, másodlagosan megalapozatlanság okából az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. Hivatkozott arra, hogy semmiféle bűncselekményt nem követett el.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és eljárását a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének írásba foglalására késedelmesen került sor, azonban a késedelem az elsőfokú bíróságnak fel nem róható, objektív okból - az eljáró bíró betegsége miatt - következett be, és az az ügy érdemi elbírálására nyilvánvalóan nem volt kihatással, így az ítélet hatályon kívül helyezésére nem ad alapot. Egyebekben az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta.

Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte. A beszerzett bizonyítékok értékeléséről ítéletének indokolásában megfelelő részletességgel számot adott. Mérlegelő tevékenysége logikus, a tényállás megállapítása a perrendszerűen beszerzett bizonyítékok teljes körű és részletes értékelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság mindezen bizonyítékok alapján olyan tényállást állapított meg, amely nem szenved a Be. 351. § (2) bekezdésében írt egyetlen megalapozatlansági hibában sem, ezért a Be. 351. § (1) bekezdése alapján a felülbírálat során is irányadó maradt.

Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a rágalmazás vétsége körében figyelmen kívül hagyta a Btk. vonatkozó rendelkezéseit, amikor beszerezte a bűnügyi nyilvántartás magánvádlóra vonatkozó adatait, valamint a magánvádló korábbi elítéléseire vonatkozó bírósági ítéleteket, és ezzel a valóság bizonyításába bocsátkozott.

A Btk. 229. § (1) bekezdése szerint a 226-228. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. A (2) bekezdés kimondja, hogy a valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. A rágalmazás vétsége tehát valós tények állításával is elkövethető, ha azok a becsület csorbítására alkalmasak és a valóság bizonyításának nincs helye.