BH 2008.4.89 Önhiba miatt nem érvényesíthet házastársi tar­tásdíj iránti igényt az a házastárs, aki olyan idő­pontban ajándékoz jelentős összeget, vásárol értékesebb ingatlant és vesz fel annak felújítására hitelt, amikor rászorultsága a tartásra munkaképesség-csökkenése folytán már fennáll [Csjt. 21. §, 32. §].

A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint a peres felek 1969-ben megkötött házasságából két gyermek született, 1973-ban és 1978-ban.

A házasfelek között az életközösség 2000 júliusában megszűnt, majd a felek a 2003. december 1. napján kelt szerződéssel mind az ingó, mind az ingatlan közös vagyonukat teljes körűen megosztották, a közös ingatlant 16 500 000 forintért értékesítették, az eladási áron pedig egymás közt egyenlő arányban osztoztak.

A felperes a rá eső 8 250 000 forintból 6 000 000 forintért megvásárolta a város N. u. 34. szám alatti kétszobás ingatlant, melyhez 220 négyszögöl nagyságú, néhány gyümölcsfával telepített kert tartozik. A fennmaradó 2 250 000 forintból 2 000 000 forintot a gyermekeinek ajándékozott, 250 000 forintot a felvett hitellel együtt az ingatlan felújítására fordított.

A felperes munkaképessége 67%-ban csökkent, 2004-től kezdődően rokkantnyugdíjas, nyugdíja havi 38 989 forint. Saját előadása szerint heti három alkalommal alkalmanként 2000 forintért takarítani jár, ebből tehát havi 24 000 forint jövedelme származik. Az ingatlanban egyedül él, átlagos havi rezsiköltsége 4000 forint villany, 1430 forint víz, valamint 3300 forint negyedéves szemétszállítási díj.

Az alperes a rá eső vételárból 3 000 000 forintért B.-ben vásárolt ingatlant, melyhez 150 négyszögöles, pár gyümölcsfával telepített illetve kukoricával bevetett kert tartozik. 2 000 000 forinttal ő is a gyermekeit támogatta, valamint hitelre különböző ingóságokat vásárolt. Az alperes tulajdonában áll továbbá egy 12 esztendős Lada Samara személygépkocsi, melynek forgalmi értéke kb. 200 000 forint.

Az alperes öregségi nyugdíjban részesül, nyugdíja havi 107 740 forint. Az ingatlan átlagos havi rezsiköltsége 15 000 forint gáz, 3000 forint villany, valamint 3300 forint negyedéves szemétszállítási díj. Fennmaradó jövedelméből gyermekeit szokta támogatni.

A felperes keresetében az alperes 2006. június 1. napjától havi 30 000 forint házastársi tartásdíj fizetésére kötelezését kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével havi 10 000 forint kiegészítő házastársi tartásdíj felperesnek történő megfizetésére kötelezte az alperest.

Ítélete indokolása szerint az elsőfokú bíróság a házastársi tartásdíj jogalapja körében a Csjt. 32. § (3) bekezdése alapján határozott. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy a felperes egészségi állapota miatt rokkantnyugdíjas, állapotában javulás nem várható. Havi jövedelme a rokkant nyugdíjával és egyéb bevételeivel együtt 60 000 forint körül mozog, melyből ingatlana rezsiköltségére valamint jelentős gyógyszerszámlájára tekintettel magát eltartani nem tudja. A felperes rászorultsága körében mérlegelte azt is, hogy a felek több mint harminc évet éltek házassági életközösségben. Ehhez képest az alperes havi 107 740 forint öregségi nyugdíjat kap, egyedül él, egészségügyi problémái pedig nem olyan mértékűek, mint a felperesnél jelentkezők. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes jövedelmi viszonyaira és egészségi állapotára tekintettel a házastársi tartásdíjra rászorul, a tartásdíjként igényelt összeget azonban eltúlzottnak találta, így azt az eset körülményeinek és a felek vagyoni viszonyainak mérlegelésével havi 10 000 forintban állapította meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes a házastársi tartásdíj havi összegének 25 000 forintban való megállapítása, az alperes pedig a felperes keresetének az elutasítása érdekében fellebbezett.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Csjt. 32. §-ának (3) bekezdése értelmében a házastársi tartás csak három feltétel együttes fennállása esetén igényelhető sikeresen, azaz akkor, ha a házastárs önhibáján kívül szorul rá a tartásra, ha arra nem érdemtelen, és ha a kötelezett legalább olyan mértékig teljesítőképes, hogy a megítélt tartás az ő és a tartásra a házastársával egy sorban jogosultnak a megélhetését nem veszélyezteti. Annak az objektív ténynek, mely szerint a rászorultnak nincs olyan jövedelme vagy vagyona, amelyből saját megélhetését biztosítani tudja, a tartást igénylő önhibáján kívüli okból kell fennállnia. Az önhiba hiányát azonban a peres esetben nem látta megállapíthatónak figyelemmel arra, hogy a felperes a gyermekeinek adott jelentős összegű ajándékozáskor, illetve a kölcsön felvételekor nem volt figyelemmel arra, hogy a megélhetése a jövőben is biztosítva legyen, így önhibájából került abba a helyzetbe, hogy megélhetése elnehezült. A másodfokú bíróság utalt továbbá arra is, hogy a felperestől elvárható, hogy a havi 39 000 forint nyugdíját és a takarításból származó 24 000 forintos havi jövedelmét az ingatlan hasznosításával kiegészítse.

A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének megfelelő döntés meghozatala, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet 2004. december 16. napján kiállított igazolásával, mely a munkaképesség csökkenését 67%-ban állapította meg, mind a házastársi tartásdíjra való rászorultságát, mind az önhiba hiányát bizonyította. Figyelemmel arra, hogy a vagyonközösség megosztását követően a lakhatásáról gondoskodnia kellett, álláspontja szerint nem tekinthető a rászorultsága körében önhibának a gyermekeinek való ajándékozás, melyre az a feltevés vezette, hogy gyermeke hozzá költözik és őt segíti a továbbiakban. Tény ugyan, hogy rászorultsága már a közös vagyon megosztását megelőzően is fennállt, ám a megélhetését egyre romló egészségi állapota ellenére erején felül vállalt munkával biztosította. Hivatkozott arra is, hogy havi bevétele megállapításakor a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy látása 70%-ban megromlott, így a takarítással elérhető jövedelme csökkent. Ezzel szemben az alperes teljesítőképessége a per során bizonyítást nyert, a tartásdíj összege pedig megélhetését nem veszélyeztetné.