A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21309/2018/3. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 328. §, 361. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.309/2018/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. M. Tóth Balázs ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Kocsis Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kocsis Tamás ügyvéd) által képviselt Magyar Állam alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. július 5. napján meghozott 25.P.24.740/2015/59. számú ítélete ellen az alperes részéről 60. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Az alperest a felperes javára megállapított elsőfokú perköltség és az állam által előlegezett költség térítése alól mentesíti, és a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 3.175.000 (hárommillió-százhetvenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint 58.420 (ötvennyolcezer-négyszázhúsz) forint állam által előlegezett költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest jogalap nélkül gazdagodás címén 127.182.055 forint és járulékai, valamint a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy a B.O.K.K. Kft. (a továbbiakban: BOKK Kft.) és a P. H. I. Bt. 2004. január 1. napján 2012. december 31. napjáig tartó időszakra bérleti szerződést kötöttek a Magyar Állam tulajdonában és az A. D. V. V. Igazgatóság kezelésében lévő, B., ... helyrajzi szám alatti ingatlan szerződésben meghatározott részére. A szomszédos, ... helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosa a P. H. I. Bt. volt. A P. H. I. Bt. a területen komplett kikötőcentrumot kívánt megvalósítani, az ehhez szükséges engedélyeket megszerezte, a kikötő üzembe helyezésére 2006. június 30. és 2006. október 9. napján került sor. A beruházást a P. H. I. Bt. és az általa alapított P. H. T. Kft. finanszírozta, az alperes 94.500.000 forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott. A P. H. I. Bt. 2011. december 31. napján az A. H. H. Kft.-vel egyesült, a két cég megszűnt, jogutódjuk az A. H. H. Kft., amely az alperesi ingatlanon végzett beruházásból eredő igényeket 2013. július 8. napján a felperesre engedményezte. Az alperesi ingatlan értéke a felperesi jogelőd által elvégzett beruházás értékével a felperes rovására gyarapodott, ezért annak megtérítésére az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján köteles.

Az alperes elsődlegesen a perbeli legitimáció igazolásának hiányára tekintettel kérte a per megszüntetését a Pp. 157. § h) pontja és 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján. Másodlagosan kérte az alperes perből való elbocsátását a Pp. 64. § (2) bekezdése alapján. Harmadlagosan kérte a felperes ténybelileg és jogilag megalapozatlan keresetének elutasítását. Negyedlegesen kérte a Pp. 51. § (1) bekezdése alapján az ingatlan vagyonkezelőjének perbeállítását. Előadta, hogy a felperesi kereset sem a megjelölt alperes személyét tekintve, sem annak jogcímét illetően nem helytálló. A felperes a perben érvényesített követeléssel kapcsolatos perbeli legitimációját nem igazolta. A felperes a perbeli követeléssel kapcsolatban tévesen jelölte meg alperesként a Magyar Államot, a csatolt bérleti szerződés alapján ugyanis az elszámolási kötelezettség a szerződő felek között áll fenn. A jogalap nélküli gazdagodás intézménye hangsúlyosan szubszidiárius jellegű, a felperesi igényérvényesítés alapját valójában csak bérleti szerződés teremthetné meg. Az alperes utóbb elévülési kifogást is előterjesztett. Hivatkozott a perbeli szakértői véleménnyel kapcsolatban arra, hogy az ingatlan valójában forgalomképtelen. A partfal-szakasz megépítése szükséges volt a folyami szállításon alapuló tárolóközpont létesítéséhez, amelynek értéke a beruházás megvalósulásával növekedett. A beruházás megvalósítása ténylegesen csak a tároló tulajdonosának érdekét szolgálta. Az alperes kifogásolta továbbá, hogy a keresetlevél tévesen tüneti fel a felperesi társaság nevét.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 59.477.770 forintot és annak járulékait, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes permegszüntetési kérelmei kapcsán kifejtette, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja a perbeli jogképesség hiányát szabályozza, nem pedig a felperes aktív perbeli legitimációjára vonatkozik, amely anyagi jogi kérdés és hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. A jogalap nélküli gazdagodásból eredő igény érvényesítése kapcsán az alperesi oldalon sem áll fenn kötelező perben állás, így a passzív perbeli legitimáció kérdése is a per érdemére tartozik, annak hiánya sem vezethet a per megszüntetéséhez. Nincs helye a per megszüntetésének abból az okból sem, hogy a keresetlevél a felperes nevét tévesen tartalmazza. A felperes személye a per során mindvégig beazonosítható volt, utóbb helyes elnevezése is rögzítésre került, ennek kapcsán a felperes képviseleti jogát is megfelelően igazolta.

Az elsőfokú bíróság ezt követően az alperes elévülési kifogását vizsgálta. Az alperes a követelés esedékessé válását a beruházás tényleges megvalósulásának idejéhez (2002. év) kötötte, míg a felperes az elévülés kezdetére nézve a perbeli ingatlan üzembe helyezésének napját, azaz 2006. február 13. napját tartotta irányadónak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a követelés esedékessé válását a perben érvényesített jog alapján kell megítélni, amely a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igény esetén a bérlő beruházása folytán előállott gazdagodás bekövetkezésével, azaz a beruházással érintett ingatlannak a tulajdonos általi birtokbavételével valósul meg, mivel a vagyoneltolódás az alperes javára ekkor realizálódik, így a felek közötti elszámolás is ezzel válik esedékessé. A felperes által hivatkozott, 2011. február 7. napján kelt felszólítás alkalmas volt az elévülés megszakítására. Az elévülés megszakadása után az elévülés a Ptk. 327. § (2) bekezdése alapján újból megkezdődött, ezt követően az elévülés újabb megszakítására alkalmas tény a keresetlevél 2015. november 11. napján történt előterjesztése volt, így tehát a bíróság előtti igényérvényesítés lehetősége nem veszett el.

Az elsőfokú bíróság a felperes a jogutódi minősége kapcsán megállapította, hogy a keresetlevélhez csatolt "kiválási" (helyesen: engedményezési) megállapodás az A. H. H. Kft. és a felperes között jött létre, annak értelmében a felperes a 2006. október 26. napján létrejött szerződés 5.2. pontja alapján igényét közvetlenül érvényesítheti. A 2006. évi vételi és engedményezési szerződés 5.2. pontja azt tartalmazta, hogy a magyar társaságok, így a P. H. I. Bt. és a P. H. T. Kft. a B.-n létesített parti létesítmények előfinanszírozása alapján igényt támasztanak a jövőben esedékessé váló rakparti díjak elszámolására 400.000 euró összegben. A rakparti díjak jogosultja pedig a jelen per alperese a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 80. § (3) bekezdése alapján. Az A. H. H. Kft. a gazdagodással érintett beruházást megvalósító P. H. I. Bt. és a P. H. T. Kft. jogutódja, így jogosultja volt a perbeli beruházásból eredő követelésének, azt engedményezhette is. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy az engedményezési szerződésre a Róma I. rendelet 11. cikk (2) bekezdése alapján a magyar jog alkalmazandó. Az engedményezés alapján a felperes a Ptk. 328. és 329. §-a alapján a régi jogosult helyébe lépett.