62005CJ0221_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 13-i ítélete. Sam Mc Cauley Chemists (Blackpool) Ltd és Mark Sadja kontra Pharmaceutical Society of Ireland és társai. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Supreme Court - Írország. 85/433/EGK irányelv - Diplomák kölcsönös elismerése - Gyógyszerészek - Új közforgalmú gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek diplomájának elismerése - A tagállamok mérlegelési jogkörének terjedelme. C-221/05. sz. ügy.

C-221/05. sz. ügy

Sam Mc Cauley Chemists (Blackpool) Ltd

és

Mark Sadja

kontra

Pharmaceutical Society of Ireland és társai

(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"85/433/EGK irányelv - Diplomák kölcsönös elismerése - Gyógyszerészek - Új közforgalmú gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek diplomájának elismerése - A tagállamok mérlegelési jogkörének terjedelme"

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - A gyógyszerészet területén folytatott tevékenységek

(85/433 tanácsi rendelet, 2. cikk)

A gyógyszerészoklevelek, -bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész-tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló 85/433 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat egy másik tagállam által az irányelv 4. cikkében felsorolt és a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a gyógyszerészet területén folytatott egyes tevékenységekre vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló 85/432 irányelv 2. cikkének megfelelően a tagállamok állampolgárainak odaítélt oklevelek elismerésére azáltal, hogy ezeket az okleveleket e tagállam területén ugyanolyan hatályúnak kötelesek tekinteni, mint a 4. cikkben felsorolt azon okleveleket, amelyeket saját maguk ítéltek oda. A 85/433 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamoknak azonban nem kell az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett oklevelek érvényességét elfogadniuk új közforgalmú gyógyszertár megnyitásához, mivel a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárakat is új gyógyszertáraknak kell tekintetni.

Az említett 2. cikknek a maga teljességében történő olvasatából következően nem követel meg kölcsönös elismerést a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárak esetében. Így ha valamely tagállam csak az oklevelek elismerésének ezen legkisebb mértékét teljesíti, az irányelv által reá ruházott semmilyen mérlegelési jogkört nem gyakorol.

(vö. 27-28., 33-34. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. július 13.(*)

"85/433/EGK irányelv - Diplomák kölcsönös elismerése - Gyógyszerészek - Új közforgalmú gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek diplomájának elismerése - A tagállamok mérlegelési jogkörének terjedelme"

A C-221/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supreme Court (Írország) a Bírósághoz 2005. május 19-én érkezett, 2005. május 11-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Sam Mc Cauley Chemists (Blackpool) Ltd,

Mark Sadja

és

a Pharmaceutical Society of Ireland,

a Minister for Health and Children,

Írország,

az Attorney General

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Malenovský (előadó), S. von Bahr, A. Borg Barthet és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: K. Sztranc-Slawiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. március 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Sam Mc Cauley Chemists (Blackpool) Ltd és M. Sadja képviseletében G. Hogan és M. Hayden SC, valamint C. Maguire BL,

- a Minister for Health and Children, Írország és az Attorney General képviseletében D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítői: P. Sreenan SC, és J. Heslin BL, valamint E. Neary solicitor,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Støvlbæk és M. Shotter, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a gyógyszerészoklevelek, -bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész-tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 1985. szeptember 16-i 85/433/EGK tanácsi irányelv (HL L 253., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 132. o.) 2. cikkének értelmezésére irányul.

2 A kérelmet a Sam Mc Cauley Chemists (Blackpool) Ltd (a továbbiakban: Sam Mc Cauley Chemists) és M. Sadja, valamint a Pharmaceutical Society of Irland, Írország és az Attorney General között a 85/433 irányelv 2. cikkét az ír jogba átültető jogszabály érvényességéről szóló jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Közösségi jog

3 A 85/433 irányelv hetedik preambulumbekezdése értelmében:

"mivel egyes tagállamok népegészségügyi politikájukban, amelyben többek között arra törekednek, hogy a gyógyszerellátást a teljes területükön biztosítsák, korlátozzák az újonnan alapítható gyógyszertárak számát, más tagállamok azonban nem hoznak ilyen intézkedéseket; mivel ilyen körülmények között még korai azt tervezni, hogy a gyógyszerészoklevelek, -bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésének hatályát kiterjesszék a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárak [helyes fordítás: közforgalmú gyógyszertárak] vezetésére is; mivel ezt a kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak egy bizonyos időszak elteltével újra meg kell vizsgálnia;"

4 Ugyanezen irányelv 2. cikke értelmében:

"1. A tagállamok elismerik egy másik tagállam által az ezen irányelv 4. cikkében felsorolt és a 85/432/EGK irányelv 2. cikkének megfelelően a tagállamok állampolgárainak odaítélt okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat azáltal, hogy az 1. cikkben említett tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében azokat ugyanolyan hatályúnak tekintik, mint a 4. cikkben felsorolt azon képesítéseket, amelyeket saját maguk ítélnek oda.

(2) A tagállamoknak azonban nem kell az (1) bekezdésben említett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok érvényességét elfogadniuk új gyógyszertárak nyilvánosság számára történő megnyitásához [helyes fordítás: közforgalmú gyógyszertárak nyitásához]. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárakat szintén új gyógyszertáraknak kell tekinteni.

A 19. cikk (1) bekezdésében megjelölt napot követő öt év eltelte után a Bizottság jelentést készít a Tanács számára az első albekezdésben foglalt rendelkezések tagállami alkalmazásáról, és arról, hogy milyen lehetőség van az (1) bekezdésben említett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésének kiterjesztésére. A Bizottság erre vonatkozóan megfelelő javaslatokat tesz."

A nemzeti szabályozás

5 Írország Alkotmánya 15. cikke (2) bekezdésének 1. pontja értelmében:

"Az állam nevében törvények elfogadása kizárólag az Oireachtas [az ír parlament] jogosultsága; semmilyen más jogalkotó szerv nem jogosult az állam nevében törvények elfogadására."

6 Az Alkotmány 29. cikke (4) bekezdésének 10. pontja értelmében:

"A jelen Alkotmány egyetlen rendelkezése sem érvényteleníti az állam által elfogadott, az Európai Unióban vagy az Európai Közösségekben való tagságból eredő kötelezettségek teljesítéséhez szükséges törvényeket, jogi aktusokat vagy intézkedéseket."

7 Az Európai Közösségekről szóló 1972-es törvényt (European Communities Act 1972) ez utóbbi alkotmányos rendelkezés végrehajtása érdekében fogadták el. Egyrészt e törvény 2. szakasza kimondja, hogy "az Európai Közösségeket szabályozó szerződések és a közösségi intézmények által elfogadott meglévő, valamint jövőbeni jogi akutsok kötik az államot és az e szerződésekben előírt feltételekkel szerves részét képezik belső jogrendjének". Másrészt a nevezett törvény 3. szakasza a Minister of State-re ruházza "a jelen törvény 2. szakaszának végrehajtására szolgáló rendeletek elfogadásának" hatáskörét. E rendeletek tartalmazhatnak "más törvényt - módosítással vagy anélkül - hatályon kívül helyező, módosító vagy alkalmazó rendelkezéseket [...]".

8 A gyógyszerészetről szóló 1962-es törvény (Pharmacy Act 1962) 2. szakasza értelmében:

"1. Természetes személy csak akkor üzemeltethet gyógyszerek kiadására vagy készítésére kijelölt gyógyszertárat, ha

(a) erre felhatalmazott személy és e személy vagy a meghatalmazottja személyesen felügyeli a gyógyszertárat, valamint a gyógyszerek kiadását és elkészítését.

[...]

3. A jelen rész alkalmazásában a »felhatalmazott személy« alatt a nyilvántartásba vett gyógyszerészt (»registered pharmaceutical chemist«) kell érteni [...]

3A. A jelen rész alkalmazásában a felhatalmazott személy és nyilvántartásba vett gyógyszerész a gyógyszerészetről szóló 1875-ös törvény (Pharmacy Act [Ireland] 1875) 22A. szakaszának alkalmazása értelmében nem foglalja magába azokat a nyilvántartásba vett személyeket, akik olyan, gyógyszerek kiadására vagy készítésére, illetve mérgek eladására kijelölt gyógyszertárat üzemeltet, ha a gyógyszertár három évnél rövidebb ideje működik.

[...]"

9 Az 1875-ös törvény 22A. szakasza a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a gyógyszerészet területén folytatott egyes tevékenységekre vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. szeptember 16-i tanácsi irányelv (HL L 253., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet, 129. o.) 2. cikkének megfelelően előírja a gyógyszerészoklevelek, -bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok birtokosainak gyógyszerészként történő elismerését.

10 Mind a gyógyszerészetről szóló 1962-es törvény 2. szakaszának 3A. cikkét, mind a gyógyszerészetről szóló 1875-ös törvény 22A. szakaszát, az alapügyben irányadó változatuk tekintetében, a gyógyszerészdiplomák elismeréséről szóló 1991-es rendelet (European Communities [Recognition of Qualifications in Pharmacy] Regulations 1991, a továbbiakban: 1991-es rendelet) vezette be az ír jogba, amelyet a miniszter fogadott el a 85/433 irányelv ír jogba történő átültetése céljából. A rendelet az Európai Közösségekről szóló 1972-es törvény 3. szakaszán alapul.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11 A Sam Mc Cauley Chemists egy, a 2000. év októberében nyitott, és az alapeljárás tekintetében három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertár tulajdonosa Corkban (Írország).

12 M. Sadja gyógyszerészdiplomáját az Egyesült Királyságban szerezte. "Felhatalmazott személynek" nevezték ki a nevezett gyógyszertár működtetésére. Amikor a Pharmaceutical Society of Ireland, amely a gyógyszerészek nyilvántartását vezeti Írországban, és amelynek a gyógyszerészek szabályozása is a hatáskörébe tartozik e tagállamban, tudomást szerzett egy bejelentést követően e kinevezésről, azon az állásponton volt, hogy M. Sadja a gyógyszerészetről szóló 1962-es törvény 2. szakaszának 3A. cikke értelmében nem felhatalmazott személy e törvény értelmében, és aki ezért nem jogosult az érintett gyógyszertár felügyeletére. A Pharmaceutical Society of Ireland követelte a helyzet megszüntetését, mivel a gyógyszerész foglalkozás engedély nélküli folytatása bűncselekménynek minősül Írországban.

13 Ezen értelmezést vitatva a Sam Mc Cauley Chemists és M. Sadja a High Courthoz fordult, amely elutasította keresetüket. Ezt követően fellebbezést nyújtottak be a Supreme Courthoz azt kérve, hogy állapítsa meg az 1991-es rendelet érvénytelenségét az ír alkotmányjogból származtatott indokok alapján, amennyiben az beillesztette a gyógyszerészetről szóló 1962-es törvénybe a 2. szakasz 3A. cikkét.

14 A kérdést előterjesztő bíróság előtt nem volt vitatott, hogy az állam csak akkor ültethet át a nemzeti jogba irányelveket jogi rendelkezéseket módosító rendelettel, ha ez az Európai Közösségekhez való tartozás miatt szükséges. Ezen rendelkezések minden, az irányelv által megkövetelteken túlmenő módosítását csak az Oireachtas fogadhatja el.

15 E tekintetben a Sam Mc Cauley Chemists és M. Sadja előadják, hogy amennyiben az 1991-es rendelet hatályából ki kívánja zárni az olyan nyilvántartásba vett gyógyszerészeket is, akik tevékenységüket három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárban folytatják, az állam azt a mérlegelési jogkörét használja ki, amelyet a 85/433 irányelv biztosít a tagállamok számára. Egyértelműen következik ezen irányelvből, tekintettel annak összefüggéseire, hogy e mérlegelési jogkör kizárólag belső jogi megfontolásokhoz van kötve.

16 Valójában az állam az Európai Közösségekre vonatkozó 1972-es törvény 3. szakaszát alkalmazta. Az említett irányelvet egy, az Oireachtas által elfogadott törvényt módosító rendelettel kívánta átültetni. Mindazonáltal erre nem volt felhatalmazása, mivel e mérlegelési jogkör alkalmazását semmilyen közösségi jogból származó kötelezettség nem kívánta meg az ír Alkotmány 29. cikke (4) bekezdésének 10. pontja értelmében.

17 Ezáltal az Oireachtas számára az Alkotmány 15. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában biztosított, állami törvények elfogadására vonatkozó kizárólagos hatáskörét jogtalanul gyakorolták. Csak az Oireachtas jogosult egy általa elfogadott törvény módosítására.

18 Ezzel szemben a miniszter kifejtette, hogy az 1991-es rendelet az Alkotmány 29. cikke (4) bekezdésének 10. pontja értelmében, Írországnak az Európai Közösségekben viselt tagságából eredő kötelezettségek miatt volt szükséges. A 2. szakasz 3A. cikkének az említett rendelettel történő beillesztése csak az állam saját mérlegelési jogkörének gyakorlását jelenti. A rendelet a 85/433 irányelv által a tagállamokra rótt kötelezettség korlátozott terjedelmének kifejeződése.

19 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a 85/433 irányelv átültetését szolgáló szabályozás, amennyiben hatályát nem terjeszti ki bizonyos gyógyszerészek tevékenységére, kizárólag belső jogi megfontolásokon alapuló saját mérlegelési jogkör gyakorlásának minősül, akkor úgy kell tekinteni, figyelemmel Írország Alkotmányának 15. cikkére, hogy a gyógyszerészetről szóló 1962-es törvényt nem módosíthatja egy rendelet. Az 1991-es rendelet ezért érvénytelen.

20 Ilyen körülmények között a Supreme Court az előtte folyó eljárás felfüggesztése mellett döntött, és az alábbi kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

A [85/433] irányelv 2. cikke

a) kizárólag az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti képesítések elismerésére vonatkozó kötelezettséget ír-e elő a tagállamok számára, az új gyógyszertáraknak a[z említett irányelv] 2. cikk[e] (2) bekezdésének megfelelő megnyitásának esetét kivéve, vagy

b) amellett, hogy kötelezi a tagállamokat a 2. cikk (1) bekezdése szerinti képesítések elismerésére, mérlegelési jogkört biztosít számukra a tekintetben, hogy ezt az elismerést kiterjesszék ilyen képesítésekkel rendelkező személyekre az új közforgalmú gyógyszertáraknak a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelő megnyitása esetében?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 85/433 irányelv 2. cikke csak arra kötelezi-e a tagállamokat, hogy a legalább három éve működő gyógyszertárakban végzett tevékenység tekintetében ismerjék el az okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat (a továbbiakban: oklevelek), vagy e rendelkezés további mérlegelési jogkört biztosít számukra az új közforgalmú gyógyszertáraknak az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének megfelelő megnyitása tekintetében is az oklevelek elismerésére.

22 Az EK 43. cikk értelmében az EK-Szerződésnek a letelepedés jogára vonatkozó rendelkezéseinek keretén belül tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás.

23 E rendelkezések közé tartozik az EK 47. cikk, amely felhatalmazza a Tanácsot - többek között a gyógyszerészeti foglalkozás tekintetében - irányelvek kibocsátására az oklevelek kölcsönös elismerése céljából.

24 Másrészt a tagállam hatóságai valamely más tagállam állampolgárának egy szabályozott foglalkozás folytatásának engedélyezése iránt benyújtott kérelmének vizsgálata során oly módon kötelesek az érintett szakmai képesítéseit figyelembe venni, hogy az okleveleivel és vonatkozó szakmai gyakorlatával igazolt képesítést a nemzeti jog szerint a kérdéses foglalkozás gyakorlásához megkívánt szakmai képesítéssel kötelesek egybevetni, függetlenül attól, hogy elfogadásra került-e az érintett oklevelek kölcsönös elismerésének egyedi rendszerét szabályozó irányelv (lásd e tekintetben a Bíróság C-238/98. sz. Hocsman-ügyben 2000. szeptember 14-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-6623. o.] 23. és 31. pontját és a C-313/01. sz. Morgenbesser-ügyben 2003. november 13-án hozott ítéletének [EBHT 2003., I-13 467. o.] 57. és 58. pontját).

25 Mint az az EK 47. cikk (1) bekezdéséből következik, az ilyen jellegű irányelveknek az oklevelek kölcsönös elismerését az oklevelek - amennyire lehetséges - automatikus elismeréséhez vezető közös szabályok és feltételek felállításával kell megkönnyíteniük (a Bíróság C-31/00. sz. Dreessen-ügyben 2002. január 22-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-663. o.] 26. pontja).

26 Ami a nevezett irányelvek hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 47. cikk a közösségi jogalkotó számára adott esetben az érintett oklevelek teljes harmonizálására vonatkozó hatáskört biztosít, és lehetővé teszi számára az eljárás mérlegelését az elérendő cél megvalósítása érdekében. Így a harmonizációt szakaszonként is végre lehet hajtani, tekintettel arra, hogy a harmonizációs intézkedések végrehajtása általában nehéz, mivel feltételezi, hogy a hatáskörrel rendelkező közösségi intézményeknek különböző és összetett nemzeti rendelkezések alapján kell a Szerződésben meghatározott céloknak megfelelő közös rendelkezéseket kidolgozniuk és a Tanács tagjai minősített többségének, sőt akár egyhangú szavazatát kell megszerezniük (lásd e tekintetben a Bíróság C-233/94. sz., Németország kontra Parlament ügyben 1997. május 13-án hozott ítéletének [EBHT 1997., I-2405. o.] 43. pontját és a C-166/98. sz. Socridis-ügyben 1999. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-3791. o.] 26. pontját).

27 A jelen ügyben a 85/433 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat egy másik tagállam által az irányelv 4. cikkében felsorolt és a 85/432 irányelv 2. cikkének megfelelően a tagállamok állampolgárainak odaítélt oklevelek elismerésére azáltal, hogy ezeket az okleveleket e tagállam területén ugyanolyan hatályúnak kötelesek tekinteni, mint a 4. cikkben felsorolt azon okleveleket, amelyeket saját maguk ítélnek oda.

28 A 85/433 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamoknak azonban nem kell az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett oklevelek érvényességét elfogadniuk új közforgalmú gyógyszertár megnyitásához, mivel a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárakat is új gyógyszertáraknak kell tekintetni.

29 Ez a rendelkezés így a 85/433 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettség terjedelmét az irányelv hetedik preambulumbekezdésében meghatározott okból korlátozza, amely szerint mivel egyes tagállamok népegészségügyi politikájukban, korlátozzák az újonnan alapítható gyógyszertárak számát, más tagállamok azonban nem hoznak ilyen intézkedéseket, ezért ilyen körülmények között még korai azt tervezni, hogy a gyógyszerészoklevelek kölcsönös elismerésének hatályát kiterjesszék az új gyógyszertárak vezetésére is.

30 Másrészt ugyanezen preambulumbekezdés értelmében ezt a kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak egy bizonyos időszak elteltével újra meg kell vizsgálnia. E tekintetben a 85/433 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság köteles jelentést készíteni a Tanács számára arról, hogy milyen lehetőség van az (1) bekezdésben említett oklevelek kölcsönös elismerésének kiterjesztésére és kötelezi erre vonatkozó megfelelő javaslatok tételére.

31 A fenti preambulumbekezdések összességéből következik, hogy a közösségi jogalkotó a gyógyszerészi oklevelek kölcsönös elismerése terén a 85/433 irányelv elfogadásával csak ezen oklevelek legkisebb mértékű - azaz a legalább három éve működő gyógyszertárakban végzett tevékenység - elismerését biztosító, részleges harmonizációt kívánt végrehajtani, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy meghaladják a nevezett irányelv minimumkövetelményeit.

32 Az EK 249. cikk (3) bekezdésére tekintettel a tagállamok kötelesek az oklevelek elismerése során az említett legkisebb mértéket elérni és belső joguk rendelkezéseibe felvenni, anélkül hogy ezen eredmény tekintetében mérlegelésre lenne lehetőségük. A közösségi jogalkotó ugyanis a Szerződés által reá ruházott hatáskörök igénybe vételével pontosan és feltétlenül határozta meg, mely gyógyszerészi oklevelek tartoznak a kölcsönös elismerés 85/433 irányelv által előírt rendszerébe.

33 A 85/433 irányelv 2. cikkének a maga teljességében történő olvasatából következik, hogy e rendelkezés nem követel meg kölcsönös elismerést a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárak esetében. Így ha valamely tagállam csak az oklevelek elismerésének ezt a legkisebb mértékét teljesíti, nem gyakorol a 85/433 irányelv 2. cikke szerinti mérlegelési jogkört.

34 Ennek következtében az előterjesztett kérdésre adandó válasz az, hogy a 85/433 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amely csak az oklevelek elismerésének ezen irányelv által előírt legkisebb mértékét teljesíti, az irányelv által reá ruházott semmilyen mérlegelési jogkört nem gyakorol.

A költségekről

35 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A gyógyszerészoklevelek, -bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész-tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 1985. szeptember 16-i 85/433/EGK tanácsi irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amely csak az oklevelek elismerésének ezen irányelv által előírt legkisebb mértékét teljesíti, az irányelv által reá ruházott semmilyen mérlegelési jogkört nem gyakorol.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: angol.