A Pécsi Ítélőtábla Pf.20020/2018/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 343. §] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Kutasi Tünde, Vogyicska Petra

Pécs.i Ítélőtábla

Pf.VI.20.020/2018/3. szám

A Pécsii Ítélőtábla a dr. Takács Richárd ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Litter & Bíró Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bíró Balázs ügyvéd fél címe) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és a II.rendű alperes neve II. rendű (mindketten ... szám alatti székhelyű) alperesek ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2017. december 21. napján kelt 15.P.21.100/2017/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A "..." megnevezésű hetilapot az I. rendű alperes szerkeszti, kiadója a ... Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonában álló II. rendű alperes. A fenti újságban 2017. november 20. napján "V 0" fejléc alatt B B: "A ... ellenzék is mondjon le!" címmel B. M. monogramú (utólag B M azonosított) újságíró által B Bal, az E - a K P (a továbbiakban: E) párt alelnökével, baranyai vezetőjével készített interjú jelent meg. Az interjúban B B arra az újságírói kérdésre, hogy az E miért nem kíván a felperessel együttműködni, egyebek mellett az alábbi kijelentést tette: "Azt is látni kell, hogy a Jhoz érkező orosz és iráni támogatások annyira irányíthatóvá teszik őket, mint ahogyan Ot irányítja P, ez pedig nem érdeke az országnak." A B B által elmondottakat az I. rendű alperes híven közölte.

A felperes helyreigazítás iránti kérelemmel élt. Az alperesek a 2017. november 30. napján átvett helyreigazítási kérelemnek nem tettek eleget.

A felperes 2017. december 11. napján benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a perbeli cikkel azonos helyen és betűszedéssel, a soron következő lapszámban, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül helyreigazító közlemény megjelentetésére, az alábbi szövegezéssel: " Az internetes portálunkon 2007. november 20-án "A ... ellenzék is mondjon le!" címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk B B szavait idézve, hogy a felperes hez korábban oroszországi és iráni támogatások érkeztek. A valóság ezzel szemben az, hogy a felperes hez az említett országokból soha semmilyen támogatás nem érkezett." Kérte továbbá, hogy a bíróság a II. rendű alperest perköltség megfizetésére kötelezze.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a kifogásolt cikk szöveghűen közölt interjú, melyért az Alkotmánybíróság IV/311/2017. számú határozatában írtakra is tekintettel az I. rendű alperes helyreigazításra, a II. rendű alperes perköltség fizetésére nem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest a II. rendű alperes javára 38.100 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában felhívta a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4.§ (1) és (3) bekezdését, amely a sajtószabadság deklarálása mellett rögzíti, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. Kiemelte, hogy az Smtv. 10.§-a szerint a médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, országos és európai közélet ügyeiről, ... polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. E tájékoztatáshoz mindenkinek joga van. Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, az Smtv. 12.§ (1)-(2) bekezdése, illetőleg az 1952. évi Pp. 343.§ (3) bekezdése alapján helyreigazító közlemény közzétételét követelheti, a közlés személyiségi jogot sértő jellege a sajtó-helyreigazítás iránti igénynek nem szükségszerű eleme.

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a PK 14. számú állásfoglalás I. pontja szerint a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét. Rámutatott, hogy a korábbi bírói gyakorlat a PK 14. számú állásfoglalás II. pontjában írtak szerint a büntető eljárásról való tudósítást tekintette kivételnek a sajtószervet terhelő valóságbizonyítási kötelezettség alól, ezt azonban az újabb bírói gyakorlat a különböző sajtótájékoztatókról való tudósítások kapcsán (is) meghaladta és további kivételeket alkotott a sajtószerveken nyugvó bizonyítási teher alól. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a közérdeklődésre számot tartó politikusi nyilatkozatot szöveghűen közlő interjú is az ilyen kivételek közé sorolható. A perbeli cikk megjelenésének helyére, műfajára, tartalmára, valamennyi releváns körülményre figyelemmel az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, a perbeli esetben terheli-e valóságbizonyítási kötelezettség az alpereseket.

Az elsőfokú bíróság egyetértett a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban a sajtó szerepével és a híresztelés fogalmának szűkítő értelmezésével kapcsolatban kifejtettekkel. A hivatkozott AB határozat [41]-[48] bekezdéseiből kiemelte, hogy a modern kori nyilvánosság fő letéteményese, a média nélkül elképzelhetetlen a demokratikus társadalmi tanácskozás működése. A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése. A demokratikus vita többi résztvevőjének joga van ehhez a tájékoztatáshoz, ezért különösen fontos, hogy a sajtó a közvita számára releváns körülményekről minél szabadabban számolhasson be. A közügyek vitája jelentős részben a közszereplő politikusoknak a sajtón keresztül történő megnyilatkozásairól, adott tárgykörben vagy egymás tevékenységével összefüggésben megfogalmazott kijelentéseiről, bírálatáról folyik. A nyilvánosság a demokratikus vita szükségszerű részeként, a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásként kezeli a közéleti vita frontvonalában tevékenykedő politikusok kijelentéseit, a személyüket ért bírálatot és minősítést, a közéleti viták során elhangzottakat a társadalom kellő körültekintéssel tudja értékelni.

Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a perbeli esetben nem az alperesi újságíró önálló eszmefuttatását, véleményét tartalmazó újságcikkről van szó, a per tárgyát képező cikk műfaját tekintve interjú, az újságíró és a riportalany beszélgetése. Az utolsó kérdésre adott közszereplői választ az újságíró szöveghűen közölte, az interjú alanya a nem vitatott alperesi előadás szerint ennek hiányában a közléshez nem is járult volna hozzá. Az ügyben többletkörülményként értékelendőnek tartotta az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperesi médiaszolgáltató, illetve sajtóterméke nem kötődik az E ellenzéki párt megszólaltatott politikusához, szándékosan lejárató célzatú híresztelés, úgynevezett újságírói alákérdezés az alperesi részről nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért a valóságbizonyítási kötelezettség az alpereseket nem terheli.