A Legfelsőbb Bíróság Bfv.458/2008/7. számú határozata személyes adattal visszaélés vétsége tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.458/2008/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. évi december hó 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A személyes adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt és a II. rendű terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Hatvani Városi Bíróság 4.B.65/2007/24. számú ítéletét I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Hatvani Városi Bíróság a 2007. december hó 10. napján kihirdetett 4.B.65/2007/24. számú ítéletével az I. rendű és a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés vétségében és társtettesként elkövetett becsületsértés vétségében. Ezért őket egyenként 200-200 napi tétel (500 forint egy napi tétel összegű) összesen 100 000-100 000 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte őket a felmerült bűnügyi költségek viselésére.

A megállapított tényállás lényege szerint: I. rendű terhelt és a sértett mindketten, mint nevelő tanárok együtt dolgoztak egy szakközépiskolában. Kezdetben baráti kapcsolatban voltak - így egymás magánéletéről is információval rendelkeztek -, azonban miután a kapcsolatuk megromlott, a munkahelyükön gyakran kerültek egymással konfliktusba a tanítványaik előtt is.

A közöttük lévő rossz viszony miatt azI. rendű és a II. rendű terhelt - kihasználva azt, hogy a barátság ideje alatt az I. rendű terhelt a sértett magánéletével kapcsolatos információkat (így a titkosított mobiltelefonszámát) is megtudta, egy hirdetés internetes oldalon, a gépkocsieladási rovatban azt a valótlan tartalmú hirdetést jelentette meg a sértett nevére utaló jelzéssel, valamint telefonszámával, mely szerint a sértett az autóját eladásra kínálja fel. Tekintettel arra, hogy a hirdetésben az eladási ár a hirdetésben szereplő gépkocsi piaci áránál lényegesen kedvezőbb (olcsóbb) áron jelent meg, a sértett számtalan telefonhívást kapott ez ügyben. Miután nem ő volt a hirdetés feladója, azt letiltatni sem tudta.

A terheltek ugyanezen a napon a fenti ugyanezen hirdetési internetes oldalon, a szex rovatban azt a valótlan tartalmú hirdetést jelentették meg a sértett nevére utaló jelzéssel és telefonszámával, hogy a sértett anyagi juttatás ellenében azonos nemű személyekkel intim kapcsolat létesítését ajánlja fel.

Ezt követően a II. rendű terhelt a mukahelyének IP címéről - az internet egyik hirdetési oldalán - az Úr keres urat rovatban azt a valótlan tartalmú hirdetést jelentette meg a sértet nevére utaló jelzéssel és a hozzá tartozó telefonszámmal, mely szerint a sértett anyagi juttatás ellenében, azonos nemű személyekkel intim kapcsolat létesítését ajánlja fel.

A feladott hirdetések során a sértettet több személy felhívta, hogy a valótlan tartalmú hirdetés alapján igénybe vegye a felkínált szolgáltatást. Miután a hívó felek között volt olyan személy is, aki büntetőeljárás hatálya alatt állt -, mely során a hatóság lekérte a híváslistáját, amin szerepelt a sértett neve is -, a BRFK beidézte a sértettet, hogy kihallgassa tanúként arra vonatkozóan, milyen kapcsolatban állt az általa ismeretlen személlyel.

A sértett a telefonhívások miatt folyamatos zaklatásnak volt kitéve. A feladott hirdetésekkel kapcsolatosan semmilyen intézkedést nem tudott eszközölni, miután azokat nem ő adta fel.

A bíróság az első fokon jogerős határozatát - a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján - röviden indokolta.

A bíróság által alkalmazott jogszabályok: Btk. 177/A. § (1) bek. a) pontja, Btk. 180. § (1) bek., Btk. 20. § (2) bek, 1992. évi LXIII tv. 2. § 1. pontja, Btk. 37. §, Btk. 83. § (1) bek., Btk. 85. § (1)-(2) bek., Btk. 51-52. §, Be. 338. § (1) bek.

- o -

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen I. rendű és az II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján -, mert álláspontja szerint a terheltek bűnösségének megállapítására megalapozatlan tényállás alapján a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

A védő szerint az ügyben korábban eljárt nyomozóhatóság és ügyészség a tények ismeretében megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a sértett feljelentésében foglaltak nem valósítanak meg bűncselekményt. Az ügyészség a panaszt elutasító határozatában helyesen állapította meg, hogy a jogosulatlan adatkezelés kizárt, a bűncselekmény tényállási elemei nem valósultak meg, így a Btk. 177/A. §-a alapján történő terhelti felelősségre vonásnak nincs helye.

Az 1992. évi LXIII. tv. (Avtv.) 2. §-ának 1. pontja szerint személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés (...). A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. A vádbeli hirdetésekben megjelenő adatok (sértett személynevének kezdőbetűje és keresztneve, illetve telefonszám) nem alkalmasak a sértett azonosítására.

Az anyagi jogszabályok megsértésével került megállapításra a terheltek bűnössége a Btk. 180. §-ának (1) bekezdésébe ütköző becsületsértés vétségében is. E cselekmény megvalósításához a becsület csorbítására alkalmas kifejezést kell használni, ilyen pedig a hirdetésekben nem történt.

A mai társadalmi közfelfogás szerint nem összeegyezhetetlen a becsülettel az, ha valaki homoszexuális vagy biszexuális - vagy pedig ezt állítják róla.

A feladott hirdetés -, amelyből a védő szerint a sértett személyére következtetés nem vonható - arra utal, hogy a hirdető homoszexuális kapcsolatot kíván létesíteni. Ez a "kifejezés" pedig a fenti álláspont szerint nem alkalmas önmagában a becsület csorbítására, így ezen bűncselekmény tényállási elemei sem állapíthatóak meg.

Mindezekre figyelemmel, a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős marasztaló döntést - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - változtassa meg, és a terhelteket az ellenük emelt vádak alól mentse fel.

A pótmagánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványra írásban észrevételeket tett. Rámutatott, hogy a hirdetések szövegében a sértett személyes adatai egyértelműen megnevezésre kerültek. A hirdetésekben a név szerepel, hiszen a vezetéknév és a keresztnév kezdőbetűje és a szövegben a becézett keresztnév kifejezés egyértelművé teszi a sértett személyét.