A Fővárosi Ítélőtábla Fkf.176/2018/13. számú határozata emberölés bűntette (emberölés ELŐKÉSZÜLETÉNEK bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 43. §, 292. §, 338. §, 351. §, 517. §, 522. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 71. §, 106. §, 116. §, 119. §, 160. §] Bírók: Fülöp Ágnes, Sárecz Szabina Martina, Ujvári Ákos

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2018. szeptember 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

i t é l e t e t :

Az emberölés előkészületének bűntette miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 10.Fk.376/2018/2. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított cselekményt 2 rendbelinek minősíti.

A külön magatartási szabály előírására vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Az eljárás során felmerült 399.004,- (háromszázkilencvenkilencezer-négy) forint bűnügyi költségből a vádlott 257.604,- (kétszázötvenhétezer-hatszáznégy) forintot köteles az államnak megfizetni, míg az ezen túlmenően felmerült 141.400,- (száznegyvenegyezer-négyszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy:

a vádlott 2018. március 14. napjától volt házi őrizetben;

a bűnjeleket a Rendőr-főkapitányság kezeli és 01000/513/2018. bü. számon bevételezte;

a számítógép azonosítója: -.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A vádlottat a Fővárosi Törvényszék 2018. április 6. napján kihirdetett 10.Fk.376/2018/2. számú ítéletével bűnösnek mondta ki emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (3) bekezdés].

Ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.

Megállapította, hogy a fiatalkorú vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

Külön magatartási szabályként írta elő, hogy a vádlott önismereti tréningen köteles részt venni.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról.

A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére, intézkedés helyett büntetésként felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében; a vádlott az irány megjelölése nélkül; a védő és a vádlott törvényes képviselője a vádlott felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.415/2018/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta; a védelmi fellebbezéseket alaptalannak értékelte.

Rögzítette a teljes körű másodfokú felülbírálat szükségességét [2017. évi XC. törvény (Be.) 590. § (1) bekezdés].

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság betartotta a perrendi szabályokat, a tényállást megalapozottan állapította meg, e vonatkozású döntését kellően megindokolta; ezért a tényállás irányadó a felülbírálat során is. A megállapított tényállás alapján a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes és megfelel a követendő bírói gyakorlatnak is (BH2016. 294).

Véleménye szerint az elsőfokú bíróság hiánytalanul számba vette a joghátrány megválasztása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket, ugyanakkor az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát nem kellő mértékben értékelte, amikor a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztotta. A büntetési céljának az eléréséhez végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, az ehhez társuló pártfogó felügyelet és az előírt külön magatartási szabály együttes hatása szükséges.

Összegzően azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki, mondja ki, hogy a fiatalkorú vádlott a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt pártfogó felügyelet alatt áll, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztést fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani, illetve hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén, tartamába a vádlott által a lakhely elhagyás tilalmát előíró bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámít. Egyebekben az elsőfokú ítélet hagyja helyben.

A védő fellebbezését írásban megindokolta [Be. 584. § (6) bekezdés].

Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségének a megállapításkor.

E körben rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság döntésének jogi indokait egy olyan jogesetben írtakra alapította, amelynek tényállása a lényegét tekintve jelentősen eltér a jelen ügyben elbírált történésektől (BH2016. 294.). A jogi döntés alapjaként hivatkozott esetben ugyanis a terhelt a cselekmény elkövetésére történő vállalkozását tételesen kinyilvánította, ölési szándékának komolyságát "fogadalommal" igazolta.

Hangsúlyozta, hogy az emberölés előkészülete bűntettének a megállapításához elengedhetetlen a szándék komolysága, és felhívta a BH1975. 154., BH1990. 368. és BH2006. 40. szám alatt közzétett eseti döntésekben foglaltakat. Jelen ügyben a vádlott emberölési szándékának a komolysága nem állapítható meg, a vádlott kijelentései csak figyelemfelkeltésre irányultak, melyet több körülmény is igazol. A tényleges emberölési szándék hiányát bizonyítja a pszichológus szakértő véleményének az a megállapítása, amely szerint a vádlott hajlamos arra, hogy feltűnésből a valóságnak nem megfelelő eseményekről számoljon be; továbbá a vádlott kezelőorvosának az a véleménye, amely szerint a terhelt nem agresszív személyiség és nem volt olyan valós szándéka, hogy másban kárt tegyen. Ugyancsak az emberölési szándék hiányát igazolják a vádlott messenger üzeneteiben használt ikonok, írásjelek és szófordulatok. Az elektronikus üzenetekben az érzelem kifejezésére használt ikonokat meghonosító informatikus eredeti szándéka is az volt, hogy a vicces tartalmú közléseket "mosolygó fejjel" jelöljék, a vádlott pedig a tömeggyilkosságot emlegető mondata után négy "sírva-nevetős" ikont helyezett el. Hangsúlyozta, hogy az idézőjel használata a magyar nyelvben az "átvitt értelemben", illetve a "nem szó szerinti értelmezés" jelölésére szolgál, majd rámutatott, hogy a tömeggyilkossággal kapcsolatos beszélgetésben írt "közös terveket" a vádlott idézőjelbe tette. Végül idézte, hogy védence egy másik üzenetében az iskolába történő lőfegyver vitelével kapcsolatban feltételes nyelvtani módot használt.

Álláspontja szerint a vádlott cselekménye nem volt jogellenes. Ennek kapcsán foglalkozott a gondolatközlés szabadságával, amely olyan alapjog, amely minden közlés szabadságát magában foglalja "függetlenül annak módjától, értékétől, erkölcsi minőségétől és legtöbbször valóságtartamától", hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla ezzel kapcsolatos következetes véleményére, melyet a BH2016. 294. és a BH2015. 322. szám alatt közzétett jogesetekben fejtett ki. Ezen túlmenően a vádlott cselekvősége nem valósította meg az előkészület elkövetési magatartásainak az egyikét sem. Kiemelte a Fővárosi Ítélőtábla Bf.117/2017/10. számú határozatának azt a megállapítását, hogy önmagában a gondolat külvilágban történő megjelenése nem valósíthatja meg a törvényben írt előkészületi magatartások egyikét sem, ahhoz további cselekvőség szükséges. Kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmény tényállásszerűsége szempontjából irreleváns annak környezetre gyakorolt hatása, vagyis jelen esetben az, hogy a vádlott kijelentései az osztálytársaiban félelmet keltettek. Hangsúlyozta azt a jogi álláspontot is, hogy az elkövetési magatartásnak komolynak, konkrétnak és közvetlennek kell lennie.