BH 2022.6.171 A Htv. 7. § g) pontja szerinti adózói teherviselő képességet nem általában az adóalany gazdálkodási, jövedelmi helyzetével vagy más körülményeivel, hanem csakis az adótárggyal összefüggésben értékelhető kapacitásához kapcsolhatóan lehet figyelembe venni.

A Htv. 7. § g) pontjának sérelme valósul meg azzal, ha az önkormányzat saját gazdálkodási követelményeinek érvényesítése során nem kellően veszi figyelembe a számításba vehető adóalanyi körnek az adótárggyal összefüggésben reálisan értékelhető teherbíró képességét.

Az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének értékelése az alkotmányos jogok általános érvényű (mindenkire kiterjedő) tiszteletben tartása és kötelezettségek érvényesülésének keretei között történik [1990. évi C. törvény (Htv.) 7. § g) pont].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyó per felperese a "kivett üzemi terület" művelési ágú külterületi ingatlan tulajdonosa, melynek területe 92 342 m2, a telken építményadó köteles ingatlan nincsen.

[2] Ajka Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője mint elsőfokú adóhatóság 13/439-12/2020. számú határozatával a felperest 2019. és 2020. adóévekre vonatkozóan összesen 36 936 800 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Határozatában megállapította, hogy Ajka Város Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló 25/2015. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelete (továbbiakban: Ör.) 4. § b) pontja alapján Ajka Város Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) illetékességi területén a telekadó éves mértéke külterületi telek esetén az adókötelezettség alá eső területrész után 200 Ft/m2, és az egyes adóévekre vonatkozóan ennek alapulvételével számította ki az építményadó összegét.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes VE/52/00659-2/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot a fellebbezési záradék és a fellebbezési illeték vonatkozásában részben megváltoztatta, de az ügy érdemében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy az adóhatóságnak az irányadó Ör. rendelkezését kellett alkalmaznia. Miután a felperes esetében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 19. § d) pontja szerinti adómentességi feltétel 2019. január 1. napjától nem áll fenn, így az Ör.-ben írt mérték alapul vételével az elsőfokú hatóság helyesen számította ki a 2019. és 2020. évekre az építményadó összegét.

[4] A felperes az alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, és indítványozta, hogy a bíróság a Kúria előtt indítson eljárást arra tekintettel, hogy a jelen perben alkalmazandó Ör. 4. § b) pontja a Htv. 7. § g) pontjába ütközik. Előadta, hogy 2017-ben szerezte meg a perbeli ingatlant 6 463 940 Ft vételárért, és állítása szerint az ingatlan értéke jelenleg is 7 500 000 Ft. Ehhez képest a telekadó mértéke évente 18 468 400 Ft összegű, ami nyilvánvalóan aránytalan.

[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.

A bíróság indítványa és az Önkormányzat védirata

[6] A Veszprémi Törvényszék előtt 7.K.700.767/2020. számon indult perben a bizonyítás során, a bíróság által kirendelt szakértő véleményét elfogadva a bíróság tényként rögzítette, hogy az ingatlan felépítmény nélküli forgalmi értéke 2019. január 1. napján 9 130 000 Ft, 2020. január 1. napján pedig 12 340 000 Ft volt. A konfiskáló jelleg kapcsán kialakult kúriai gyakorlatra figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az ingatlan forgalmi értékéhez képest az Ör. alapján megállapított telekadó mértéke súlyosan aránytalan, szankciós jellegű, mivel az az ingatlan forgalmi értékéhez képest 2019. évben 200%, a 2020. január 1. napján fennálló forgalmi értékéhez viszonyítva pedig 149% mértékű.

[7] A bíróság álláspontja szerint az alkalmazandó Ör. 4. § b) pontja ezért a Htv. 7. § g) pontja szerinti rendelkezésbe ütközik. A konfiskáló jelleg egyértelműen megállapítható, ami az adóalany aránytalan megterhelését eredményezi.

[8] A bíróság erre tekintettel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján kezdeményezte az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást, és indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg a perben alkalmazandó Ör. 4. § b) pontjának a Htv. 7. § g) pontjába ütközését, ezért annak az ügyben való alkalmazhatóságát zárja ki. A bíróság egyidejűleg eljárását 7.K.700.767/2020/33. számú végzésével felfüggesztette.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács vagy Kúria) a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdés alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozatának megtételére.

[10] Az Önkormányzat védiratában utalt rá, hogy az adótétel nem haladja meg a Htv. 22. § a) pontja szerinti felső határt, figyelemmel a Htv. 6. § c) pontja alapján megállapítható adómértékre, továbbá az Ör. differenciál (5. §-ában) az adóalanyok és a telkek vonatkozásában is. Az adó mértékében az Ör. 4. §-a alapvetően különbséget tesz a belterületi és a külterületi telkek vonatkozásában, az 5. §-ban a főszabálytól eltérő adómértékek alapján a telekadóval érintett ajkai ingatlanok 5 övezetbe vannak sorolva. A telekadó szabályrendszerének kialakításakor az Önkormányzat körültekintően, a helyi sajátosságok és a saját gazdálkodási követelményeinek figyelembevételével járt el, a szabályozás differenciált.

[11] A védirat kitér rá, hogy a jogalkotó nem tud tekintettel lenni arra, hogy minden egyes adózónál, minden egyes adótárgynál fennálljon a teherviselő képesség feltétele. Ajka város illetékességi területén jelenleg 67 adóalany fizet telekadót, ebből 12 adózó a külterületi telektulajdonra. A külterületi ingatlanok vonatkozásában elsősorban vállalkozásokat terhel ez a kötelezettség, akik/amelyek esetében nem okoz jelentős terhet a 200 Ft/m2-es adómérték alapján megállapított telekadó. Az adóalany a perben semmilyen nyilatkozatot nem tett, semmilyen bizonyítási indítvánnyal nem élt arra vonatkozóan, hogy teherviselő képességét sértené a telekadó megfizetése. Az Önkormányzat tételesen utalt az érintett vállalkozás mérlegfőösszegére, árbevételére, aminek alapján álláspontja szerint nem lehet azt a megállapítást tenni, hogy az adózóval szemben megállapított telekadó aránytalanul magas lenne az adózó teherviselő (teherbíró) képességéhez.

[12] Rámutatott arra is, hogy az ingatlan területe, földrajzi elhelyezkedése, kivételes környezeti adottsága, övezeti besorolása, a hasznosításának jogi lehetősége miatt kiemelkedően magasabb a forgalmi értéke.

[13] Az Önkormányzat továbbá vitatja a folyamatban lévő eljárásban készült, az indítvány alapját képező ingatlanforgalmi értékbecslés megalapozottságát is. A perben eljárt szakértő eszerint az ingatlanra, a helyi sajátosságokra, a területen kialakult ingatlan-vételárakra tekintettel szakvéleményében aránytalanul alacsony, irreális forgalmi értékeket (2019. évre 98,87 Ft/m2-t, 2020. évre 133,63 Ft/m2-t) állapított meg.

[14] A védirat megállapítja, hogy az adótárgy ingatlan övezeti besorolása 2018-ban megváltozott, azon a továbbiakban építmény is elhelyezhető lett. Erre tekintettel 2021-től már nagyságrenddel kisebb a helyiadó-terhelés, mivel ekkor az adóalany élt a beépítés lehetőségével. Az adóalanyt az ilyen mértékű telekadó csak a 2019. és 2020. évben terhelte. Az ingatlan forgalmi értéke az átsorolás miatt folyamatosan növekszik. Belátható időn belül tehát az adótárgy értékének felemésztése az adóterhelés által nem reális veszély.