A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10885/2007/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §, 95. §, 209. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.10.885/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Dudás Márta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sándor Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.3904/2002. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 61.Mf.636.980/2006/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

- tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 61.Mf.636.980/2006/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 13.500 /tizenháromezer-ötszáz/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonya megszűnésének napja 2002. október 15-étől számítottan 115 nap felmondási idő figyelembevételével 2003. február 9. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és szabadságmegváltás különbözetének, továbbá ezek járulékainak, a késve kifizetett felmondási járandóságok kamatainak és perköltségnek a megfizetésére.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.3904/2002/19. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonya megszűnésének napja 2003. február 9. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 208.175 forint felmentési időre járó átlagkeresetet, 1.350.000 forint végkielégítés különbözetet, és ezen összegek után 2002. október 16-ától 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől a kifizetésig a banki alapkamattal egyező mértékű kamatot, valamint 1.560 forint szabadságmegváltást és annak kamatát, továbbá 243.576 forint felmentési időre járó átlagkereset, 600.000 forint végkielégítés és 202.980 forint szabadságmegváltás összegek után 2002 október 1-jétől 2003. március 12-éig számított évi 11%-os kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1971. november 6-ától a B.-i Postaigazgatóságnál dolgozott, majd 1984. január 15-étől áthelyezéssel került az alpereshez. A munkaviszony a 2002. szeptember 30-án kelt rendes felmondással szűnt meg, átszervezésre hivatkozással.

A munkaügyi bíróság az Mt. 10. §-a szerint megállapította, hogy a felperesi követelések vizsgálatakor és elbírálásakor a kollektív szerződést figyelembe kellett venni és alkalmazni kellett akkor is, ha egyébként annak érvénytelensége került megállapításra. A végkielégítést illetően kifejtette, hogy az Mt. 209. §-a nem alkalmazható az Mt. 95. §-a körében. A felperes munkaviszonya az alperesi munkáltatónál 18 évet meghaladóan állt fenn az Mt. 95. § (4) bekezdés d) pontja alapján tehát a végkielégítés mértéke négyhavi átlagkereset összege. A kollektív szerződés 11. §-a rendelkezik a végkielégítés speciális szabályairól, ez azonban a törzsgárdatagságra vonatkozó feltételeket nem jelöli meg. Ezért a bíróság ezen a jogcímen az Mt. általános rendelkezésein túl a további végkielégítésre vonatkozó igényt nem tartotta megalapozottnak. Az 5. pont azonban az átszervezés esetén járó juttatásokkal foglalkozik. Erről a bíróság kifejtette, hogy az alperesi munkáltatónál eltöltött 15 évet alapul véve a felperes további 9 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés összegére tarthatott igényt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 61.Mf.636.980/2006/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.

A jogerős ítélet a rendelkezésre álló iratok alapján a tényállást azzal egészítette ki, hogy a rendes felmondásban a felperes munkaviszonyát az Mt. 89. §-ára és a kollektív szerződésre hivatkozással szüntette meg az alperes. A kiegészített tényállásból következően intézkedésében a munkaviszony megszüntetése során - mint alkalmazandó szabályra - maga is hivatkozott a kollektív szerződésre. A felmondáskor ezért a szerződés vonatkozó rendelkezései szerint kellett eljárni. Nem vitásan az eljárás ideje alatt a bíróság a perbeli kollektív szerződés semmisségét állapította meg, de a felmondásban történt kötelezettségvállalás miatt az alperes a kollektív szerződés 5/c. pontja alapján további 9 havi végkielégítés megfizetésére köteles. Az egyoldalú jognyilatkozat - kötelezettségvállalás - megtámadás hiányában érvényes, és arra még a kollektív szerződés semmissége ellenére is a felperes jogot alapíthatott az Mt. 10. §-ának (1) bekezdése szerint.