A Miskolci Törvényszék Bf.910/2016/8. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 371. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (1) bek., IX. cikk (1) bek., (4) bek.] Bírók: Páricsiné dr. Nagy Ágnes, Répássy Árpádné dr. Németh Laura, Spisák Sándor

...i Törvényszék, mint másodfokú bíróság

.... szám

A ...i Törvényszék, mint másodfokú bíróság ...on, a 2017. évi január hó 18. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2017. évi január hó 30. napján kihirdette a következő

végzést:

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a ...i Járásbíróság 2016. évi július hó 05. napján kelt ... számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott, valamint meghatalmazott védője a jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése érdekében.

A meghatalmazott védő fellebbezésének írásban előterjesztett indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletét mind a megállapított tényállást tekintve, de legfőképpen védencének bűnösségére vont jogi következtetésre tekintetében teljességgel megalapozatlannak találta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással kapcsolatosan kifejtette, miszerint az számos pontban hiányos, illetőleg ellentmond a rendelkezésre álló bizonyítékoknak. Felrótta az elsőfokú bíróságnak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok felsorolásából és értékeléséből az igazságügyi szakértői véleményt teljességgel kihagyta, mely alapján arra nézve más bizonyítékokkal együtt sincs minden kétséget kizáró bizonyíték, hogy a számítógépet csak és kizárólagosan a vádlott használta, vagy azt jelen eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetésére használta volna. Hangsúlyozta megismételve a korábbi perbeszédében foglaltakat, miszerint a felvételen narráció formában elhangzó mondatok nem a sértettre vonatkoznak, így az elsőfokú bíróság ítélete 6. oldalának utolsó két sorában írt azon megállapítás, mely szerint a szövegkörnyezetből egyértelműen beazonosítható a magánvádló személye, ellentmond a logikus érvelésének.

További álláspontja szerint a valóság bizonyítása körében tett vádlotti és védői nyilatkozatokat sem kellő alapossággal vizsgálta az elsőfokú bíróság, mely mellett szembehelyezkedett az ingatlan-nyilvántartási törvényben foglaltakkal, azzal, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai közhiteles adatok, melynek tartalma minden jogalanyra, így a gyermekvédelmi ellenőrökre, a bíróságokra is kötelező. Ennek megfelelően a vádlott állításainak a valóságát bizonyította, így a magatartása se nem tényállásszerű, se nem bűnös.

Az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetés kapcsán kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság maga is elismerte saját tényállásának hiányosságát azzal, miszerint a nem megállapítható módon való közreműködést rögzített elkövetési magatartásként a tényállásban. Éppen a bizonyítási eljárás lényege lett volna, hogy ezen hiányosságra nézve megfelelő bizonyíték álljon rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság megjelölte a videó feltöltőjét, aki nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette a felvételt, ugyanakkor a vádlott elkövetési magatartását közreműködésként jelöli meg, mely ténylegesen egy bűnsegédi magatartást takar. Alapvető jogi tévedés az elsőfokú bíróság részéről, hogy bűnsegédi magatartás miatt, de tettesként vonja felelősségre a vádlottat úgy, hogy maga jelöli meg az ismeretlenül maradt valódi tettest. Másrészt járulékos cselekvőségről lévén szó részesként csak akkor lehetne felelősségre vonható, ha a bíróság a tettest is felelősségre vonná. További álláspontja szerint a tanú 9nek való továbbküldés önmagában nem valósít meg bűncselekményt, lévén a tényállásszerű megvalósulás maga a feltöltés. Arra nézve sem áll bizonyíték az elsőfokú bíróság rendelkezésére, hogy megállapítsa, miszerint az átküldött linket tanú 9 el fogja helyezni a saját oldalán.

Kifejtette továbbá, hogy ugyan a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a videó felvételen a vádlott hangja hallható, de utólagosan, s narráció formájában. A narrációra nézve pedig nem merült fel adat, bizonyíték, hogy annak elkészültekor azt bárki hallhatta, így a cselekmény vonatkozásában a más előttiség mint tényállási elem nem valósult meg, tehát a cselekmény nem tényállásszerű.

A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának helyesbítésével elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentésére tett indítványt. Harmadlagos indítványa az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására kötelezésére irányult.

A vádlott a törvényszékhez írásban előterjesztett beadványában csatlakozott a meghatalmazott védő fellebbezésének indokolásához, illetve azt kiegészítette. Ennek körében kérte megállapítani, hogy ha a valaki egy nyilvánosan felelhető videóról leírja az elhangzottakat és azt begépeli vagy begépelteti a számítógépébe, nem bűncselekmény. Rögzítette, hogy a vádirat nem bizonyíték, míg a videófelvétel esetében bizonyítást nyert, hogy ismeretlen tettes töltötte fel az internetre, ezért a számítógép merevlemezének lefoglalása és elkobzása jogellenes. Indítványozta annak megállapítását továbbá, hogy a vádlotti tevékenység az ügyféli jogállással volt kapcsolatos, hiszen ügyféli jogállással hivatalosan is rendelkezett. A vádlott pedig mint ügyfél a folyamatban lévő eljárásban az őt megillető jogok keretei között, az ügy tárgyával összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében rögzítette a videón elhangzottakat. A hatósági eljárásról és az ott elhangzottakról bárki készíthet videó felvételt, ugyanúgy mint egy nyilvános tárgyalásról, az ott elhangzó vélemények, álláspontok ismertetése és arról a közvélemény tájékoztatása törvényes. Kérte annak megállapítását is, miszerint akkor sem valósított volna meg bűncselekményt, ha kijelentése mások előtt történt volna és az a becsület csorbítására alkalmas lett volna.

A ... Megyei Főügyészség a .... számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a járásbíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve a tényállást helyesen, a bizonyítás anyagának okszerű mérlegelésével állapította meg, abból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak, így a felmentést célzó fellebbezés nem vezethet eredményre.

A járásbíróság a büntetés kiszabása során sem tévedett, feltárta és kellő súllyal értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket, az alkalmazott intézkedés megfelel a büntetési céloknak, összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel, a próbára bocsátás intézkedés tartama nem eltúlzott, így enyhítése a fellebbezés keretein belül nem indokolt. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatot a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.tv. (továbbiakban Be.) 363. § (2) bekezdés c) pontja alapján nyilvános fellebbezési tárgyaláson bírálta el, melyen a vádlott meghatalmazott védője a bejelentett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Megismételte fellebbezésének indokolásában kifejtetteket, miszerint mivel narrációról van szó, a helyszínen tartózkodók ezt nem hallhatták, arra viszont az elsőfokú eljárás során nem merült fel bizonyíték, hogy a narráció készítésekor azt bárki hallhatta. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy ... töltötte fel a Youtube videómegosztóra a felvételt, e körben igazságügyi szakértői vélemény beszerzésére is sor került, mely vélemény szerint nem a vádlott által lefoglalt számítógépekről és nem az ő általa előfizetett internet-csatlakozásról került a felvétel feltöltésre. Tehát látható, hogy a cselekménynek van egy tettese, de az nem a vádlott, melynek ellenére a bíróság őt vonta felelősségre, egy bűnsegédi közreműködést írt körbe a tényállásban.