EH 2002.820 Útlejegyzés céljára történő ingatlan igénybevételnél az útlejegyzés célszerűsége nem vizsgálható [1997. évi LXXVIII. tv. 27. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint V., R. u. és a B. u. közötti szakaszon terülnek el a 159., 160., 161., 162. hrsz.-ú ingatlanok, amelyek közúttal - a 159. és 162. hrsz.-úakat kivéve - nincsenek összekötve. Az ingatlanok mellett - az ingatlanok területéből - az 1960-as évektől kezdve portalanított gyalogút került kialakításra, melynek szélessége 3,5 m, e szélességén belül 0,8 m széles betonburkolattal van ellátva. Az ingatlanok tulajdoni lapjain az út teherként megjelölésre nem került, ugyanakkor az ingatlannyilvántartási térképvázlaton az út feltüntetésre került. Az I. r. felperes tulajdonában a 162. hrsz.-ú ingatlan, míg a II. r. felperes tulajdonában a 160. és 161. hrsz.-ú ingatlanok állnak.
Az alperesi beavatkozó kérelmére a városi önkormányzat polgármesteri hivatala megismételt eljárásban 2000. január 21-én kelt határozatával gyalogjárda céljára lejegyzett területeket - többek között - a 159., 160., 161., 162. hrsz.-ú ingatlanokból, egyúttal az I. r. felperes részére 73 800 forint, a II. r. felperes részére 80 400 forint kártalanítást állapított meg, melynek megfizetésére az alperesi beavatkozót kötelezte.
Az alperes a 2000. április 28-án kelt határozatával az első fokú határozatot a kártalanítás összegére vonatkozó részében megváltoztatta, kártalanításként az I. r. felperes részére 87 330 forintot, a II. r. felperes részére 95 050 forintot állapított meg, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 27. § (1) bekezdése, továbbá a V. község 1/1990. számú tanácsrendelettel jóváhagyott összevont rendezési terve értelmében az út lejegyzésére jogszerűen került sor.
Az I. r. és a II. r. felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és az I. r. felperes részére 151 200 forint, míg a II. r. felperes részére 154 600 forint kártalanítást állapított meg, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság az eljárása során igazságügyi útügyi szakértőt rendelt ki, és ítéletét az aggálytalan szakvéleményre alapította. Megállapította, hogy V. Község összevont rendezési terve a lejegyzett területet gyalogos útként jelölte meg, ezért az útlejegyzés nem sérti az Ét. 27. § (1) bekezdését. A lejegyzéssel érintett területet már évtizedek óta létező gyalogútként használták, ezért ennek a területnek a lejegyzése jogszerű volt. A II. r. felperes kereseti kérelme kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 158. hrsz.-ú ingatlan terhére az útlejegyzés nem lett volna elrendelhető, mert ehhez a rendezési terv módosítására lett volna szükség, további akadály, hogy ezen az ingatlanon épület áll, és az ebből az ingatlanból kialakítandó gyalogút az ingatlan lakótelek minősítését - a telekszélesség csökkenése miatt -megszüntetné.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Rendkívüli jogorvoslati kérelme szerint a jogerős ítélet sérti az 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 13. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az Ét. 27. § (1) bekezdését. Törvénysértően került korlátozásra a tulajdonhoz való joga. A lejegyzés két együttes feltétel esetén rendelhető el, a két feltételből, közérdekből és a kivételességből, ez utóbbi nem állt fenn. A gyalogút a szomszédos 158. hrsz.-ú, önkormányzati tulajdonban levő telken is kialakítható volt, ezért jogszerűtlen a tulajdonjoga korlátozásával elrendelt útlejegyzés.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott alapelveket - a tulajdonjog védelmét, továbbá a kisajátítás alapvető szabályait - nem sértette meg. Az Alkotmány idézett rendelkezései a kisajátítást lehetővé teszik, melynek részletszabályait külön jogszabályok határozzák meg. Az Ét. másodfokú közigazgatási eljárásban hatályba lépett módosított 27. § (1) bekezdése kivételesen teszi lehetővé a tulajdonjog korlátozását és útlejegyzés céljára az ingatlan adott részének igénybevételét. Ennek feltételeit az Ét. 27. § (1) bekezdése részletezi. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy mind a rendezési terv szerint, mind a kialakult viszonyok szerint az útlejegyzéssel érintett terület már gyalogútként volt használva, ez a terület volt a rendezési tervben gyalogút céljára megjelölve, ezért az útlejegyzés erre a területre jogszerűen történt. Az útlejegyzés célszerűsége a bírósági felülvizsgálatnak tárgya nem lehet.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. V. 39.097/2001. sz.)