BH 1977.7.275 A tévedéssel megtett szerződési nyilatkozat nem azonos azzal az esettel, amikor valamelyik fél többet teljesít, mint amennyi a szerződés alapján járt volna. Ez utóbbi esetben a többletteljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető [Ptk. 210. § (1) bek., 361. § (1) bek.].

A felek termékértékesítési szerződést kötöttek. E szerint az alperes sertések átadására, a felperes pedig azok átvételére vállalt kötelezettséget. A 45 kg-on aluli súlyú sertések átvételi ára kg-ként 30 Ft, az ezt meghaladó súlyúaké kg-ként 24 Ft, a felperes állítása szerint 25 Ft volt.

Az alperes 1975. január 24-én 17 db sertést adott át a felperes megbízottjának. Az állatok összsúlya 840 kg-ot tett ki. Két sertést az átvevő külön is lemért, ezek súlya 104 kg volt. Ebből 6 kg súlyt levonva, 98 kg "fizetősúly" után 24 Ft/kg áron az alperest 2352 Ft illette meg. A többi 15 sertés súlya 734 kg volt. Ebből 45 kg súlylevonással 689 kg "fizetősúly" alapján, 30 Ft/kg árral számítva a felperes 20 670 Ft-ot számolt el az alperes javára, amelyből 3400 Ft előleg levonása után a felperes 17 270 Ft-ot fizetett ki az alperesnek.

A felperes kereseti előadása szerint a súly kiszámítása tévesen történt. A kifizetés felülvizsgálása után felszólította az alperest 3395 Ft visszafizetésére. Az alperes ennek az összegnek a felét 1697,50 Ft-ot visszafizetett. A felperes a még fennálló további 1697,50 Ft visszafizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az első fokú bíróság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta és 80 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest kötelezte 250 Ft együttes első és másodfokú perköltség megfizetésére. ítéletének indokolása szerint tévedett az első fokú bíróság, amikor az alperest a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján marasztalta. A teljesítésre ugyanis a felek közötti szerződés alapján került sor, ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályait nem lehet alkalmazni. A felperes tévedés címén azt a szerződési nyilatkozatát támadhatta volna meg, amelyet a sertések átvételekor a mérés módjával az átlagsúly és az ellenérték meghatározásával kapcsolatban tett, és amelyet az alperes nyomban elfogadott. A felperes tévedése azonban nem volt lényeges, azt nem az alperes okozta és fel sem ismerhette, tehát a megtámadás sem lett volna eredményes. A téves kifizetést ugyanis csak a felperes pénzügyi osztálya észlelte és voltaképpen csak a fellebbezési tárgyaláson lehetett a felperes tévedésének okát és követelésének pontos mértékét tisztázni.

A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.