BH 2013.3.84 Kisajátításnál az ingatlan forgalmi értékének meghatározása szakkérdés. A szakvélemény figyelembevétele nem tekinthető a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének. A szakértő feladata a forgalmi érték meghatározásánál a forgalmi értékeknek az adott ingatlanra vetítésével és korrekciójával a valós fogalmi érték meghatározása [1952. évi III. tv. 206. §, 2007. évi CXXIII. tv. 9. §].

A felperes tulajdonában volt a Sz. külterület 5683 m2 területű szántó ingatlan, melynek 193 m2-es területére a M. Rt. javára vezetékjog van bejegyezve. Az ingatlan természetben a 11. számú főközlekedési út és az 1108-as jelű országos közút csatlakozásánál, Sz. belterülete mellett fekszik. A területen szántó gazdálkodás nem folyik, a növényzetet kaszálják. A területet három oldalról utak határolják. 2002. év óta az ingatlant az építési előírások közlekedési övezetbe sorolták. A felperes ez évben kérte az építési előírások változására tekintettel ingatlana megvételét vagy kisajátítását. Minthogy az erre vonatkozó II. r. alperessel folytatott tárgyalásai nem vezettek eredményre, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. §-ának (3) bekezdése értelmében, tekintettel arra, hogy három év eredménytelenül eltelt, kérte annak kisajátítását. Az I. r. alperes 2005. november 23. napján határozatával kötelezte a II. r. alperest kisajátítási kérelem benyújtására. Végül ismételt bírságolás után 2008. november 20. napján a II. r. alperes kérte az I. r. alperestől a kisajátítást. Az I. r. alperes 2009. július 17. napján kelt 03/145-37/2009. (VII. 17.) számú határozatával az ingatlant 74 776 915 Ft fejében kisajátította. A kártalanítás összege szakvéleményen alapult, ami szerint az ingatlan négyzetméter ára 13 158 Ft.

A határozat felülvizsgálata iránti leszállított keresetében a felperes további 31 103 085 Ft kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni a II. r. alperest. Álláspontja szerint a négyzetméter ár 23 000 Ft, aminek alapulvételével kellene kiszámítani a kártalanítás összegét. A bíróság az ügyben szakértőt rendelt ki, aki az ingatlan forgalmi értékét 105 880 000 Ft-ban határozta meg, ami 18 631 Ft-os négyzetméter árat jelent. A megyei bíróság ítéletével az I. r. alperes határozatát megváltoztatta, és a II. r. alperest további 31 103 085 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte. Ítéletét az alap és a kiegészített szakvéleményre alapította, azt aggálytalannak tartotta, elfogadta, és értékelte a közigazgatási és a perben kirendelt szakértők szakvéleménye közötti ellentmondásokat is.

Az ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezésével a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, illetőleg a kereset elutasítását. Előadta, hogy a perszakértői vélemény nem volt megalapozott, homályos, hiányos, önmagával és más szakértő véleményével is ellentétes volt, nem alkalmas tehát ítélet hozatalának alapjául, még kiegészítve sem. Utalt arra is, hogy olyan ingatlanforgalmi szakértő járt el az ügyben, aki nem jogosult termőföld érték becslésére. Vitatta a kiegészítő szakvélemény díjára kötelezését is. Kifogásolta végül, hogy a szakértők nem a termőföld hitelbiztosítéki értéke meghatározásának módszertani elveiről szóló 54/1997. (VIII. 1.) FM rendelet szabályait alkalmazták. Jogszabálysértésként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-át, 177. §-ának (1) és (2) bekezdését, 182. §-ának (3) bekezdését, 206. §-át, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 9. §-ának (3) bekezdését, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 11. számú mellékletének 13. pontját és a hitelbiztosítéki érték meghatározásáról szóló szabályokat jelölte meg.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

Az I. r. alperes észrevételében a határozatában foglaltakat tartotta fenn.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a bíróság elfogadhatja-e az általa szakkérdésben kirendelt igazságügyi szakértő aggálytalannak tartott szakvéle­ményét.

Az ügyben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-át, valamint a 177. §-át kellett alkalmazni. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. (E szakasz egyéb rendelkezéseit az ügyben nem kellett alkalmazni.)

A Kúria megállapítja, hogy a felperes lényegében azt kifogásolta, hogy a megyei bíróság elfogadta az általa kirendelt szakértő szakvéleményében foglaltakat. A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése ezzel kapcsolatban kimondja, hogy ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A megyei bíróság a szakvéleményt sem homályosnak, sem hiányosnak, sem önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak nem tekintette, és arra a II. r. alperes sem hivatkozott, hogy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. A megyei bíróság ezért aggálytalannak tartotta a szakértői véleményt, és ítélkezése alapjául ez okból fogadta el.

A megyei bíróság ítélete a bizonyítékok mérlegelésén alapszik. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését figyelembe véve akkor támadható eredménnyel a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel, ha a bizonyítékokat a bíróság okszerűtlenül mérlegelve iratellenes tényállást állapított meg. Jelen ügyben a tényállás megállapítása megfelelő volt, mert a bizonyítékokat a megyei bíróság okszerűen mérlegelte.

Annak az ügyben jelentősége nincsen, hogy a szakértő a termőföld értékbecslésére nincs feljogosítva, mert az ügyben ingatlanforgalmi szakértő járt el, és a terület olyan különleges adottságokkal rendelkezik, ami különbözőség feltárását a szakértő megfelelően elvégezve alakította ki szakvéleményét. Az ügyben azt kellett eldönteni, hogy az ingatlan értékesítése esetén milyen összeggel vennének meg egy három út között fekvő szántót, és azt az összeget mennyivel csökkentette a közlekedési területté való átminősítés. Erre vonatkozóan a szakértő véleményt adott. A bíróság egy szakvélemény kialakításának tényezőit addig vizsgálhatja, amíg nem ütközik olyan szakkérdésekbe, amelyekre éppen a szakértői vélemény beszerzésével vár választ. A szakértő jelen ügyben megfelelően értékelte az ingatlan különleges adottságait, amikor véleményét előterjesztette.