A Győri Törvényszék Pf.20472/2017/5. számú határozata kiürítés (LAKÁS kiürítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 49. §, 81. §, 148. §, 152. §, 206. §, 217. §, 251. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 98. §, 193. §, 195. §, 196. §, 225. §, 583. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Pf.20.472/2017/5. szám

A Győri Törvényszék Lascsik & Vass Ügyvéd Iroda (dr. Vass Gellért ügyvéd, (...) által képviselt ... (...) felperesnek Litresits Ügyvédi Iroda (dr. Litresits András ügyvéd, (...) által képviselt ... (...) alperes ellen lakás kiürítése és járulékai iránt a Mosonmagyaróvári Járásbíróság előtt folyamatba tett perében Mosonmagyaróváron, 2014. évi május hó 26. napján 9.P.20.319/2013/22. sorszám alatt meghozott ítélet ellen alperes részéről 24. és 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a lakáshasználati díj fizetésének kezdő időpontját 2007. július 1. napjában határozza meg. Ezen időponttól 2014. május 31. napjáig terjedő időre a hátralék összegét 4.670.000 (négymillió-hatszázhetvenezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A törvényszék megállapítja, hogy alperes részére - kérelmére - 142.800 (száznegyvenkétezernyolcszáz) forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye. Elrendeli az elsőfokú bíróság útján a határozat megküldését az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Ezt meghaladóan alperes viseli a másodfokú eljárással felmerült költségeit.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A járásbíróság ítéletével kötelezte alperest a Cím-1 szám alatti ingatlan kiürítésére, 2004. május 1. napjától 2014. május 31. napjáig terjedő időre 6.190.000 Ft lakáshasználati díj, 2014. június 1. napjától a lakás kiürítéséig havi 70.000 Ft lakáshasználati díj, valamint 76.200 Ft perköltség, 162.000 Ft eljárási illeték és 86.360 Ft szakértői díj megfizetésére.

Ítéletében - a Ptk. 193. § körében - kifejtette, hogy felperes édesanyja és alperes között a perbeli ingatlan használatára vonatkozó rendelkezés annak megkötése időpontjában jogszerű volt, miután abban az időben az ingatlan-nyilvántartás szerint tulajdonosai voltak a használati szabályozással érintett ingatlannak. Az utóbb bekövetkezett tulajdonosváltozás, pontosabban az eredeti tulajdonos ismételt jogszerzése folytán azonban ezen egyezség hatálya e harmadik személyre nem hat ki. Az utólagos körülményváltozás révén az alperes általi használat azonban nem szívességi lakáshasználatnak tekintendő, melyre a hosszú ideje egységes bírói gyakorlat szerint a haszonkölcsön szabályai alkalmazandóak. Álláspontja szerint alperes egészen 2004. április 23. napjáig, amíg az eredeti állapot az ingatlan-nyilvántartásba rendezésre nem került (oly módon, hogy ismételten felperes lett az ingatlan tulajdonosa), jogosult volt annak birtoklására.

Ezt követően azonban jogalap nélküli birtokosként nem jogosult annak használatára. Megjegyezte, hogy a bontóperi egyezség alapján alperes egyébként sem volt jogosult a teljes ingatlan használatára, e joga csupán az ott írt helyiségekre terjedt ki. Másrészt alperes nem bizonyította, hogy a közhiteles nyilvántartással szemben a perbeli ingatlanban tulajdonnal rendelkezne, mely megalapozná használati jogosultságát.

A per - ismételt - felfüggesztését a bíróság mellőzte tekintettel arra, hogy a Győri Törvényszék P.20.890/2007/55. számú ítélete a tulajdonjog megállapítás kérdésében ítélt dolog, mindez következik magából az ítéletből is, valamint a P.20.336/2007/18/A/3. szám alatt fellelhető keresetlevélből is, miszerint alperes kijelentése szerint az építési telken a vásárlást követően lakóházépítésbe kezdett, s ezáltal a felépítmény 1/1 tulajdoni hányadát megszerezte.

Hivatkozott a bíróság a Ptk. 195.§-ában foglaltakra, s ezzel összefüggésben arra, hogy a jóhiszeműség mindaddig fennáll, amíg a birtoklásra jogosult vele szemben nem támaszt olyan igényt, melynek folytán alappal kell számolnia a dolog kiadásával. Felperes részéről a perindítás azzal a következménnyel járt, hogy alperesnek ettől az időponttól kellett számolnia az ingatlan kiadásának lehetőségével. Az azonban, hogy a birtoklásra a továbbiakban nem jogosult, ekkor még nem vált nyilvánvalóvá. Adott esetben alperes mindaddig, amíg a Győri Törvényszék P.20.890/2007/55. számú, 2011. január 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével döntést nem hozott, nem minősült rosszhiszemű birtokosnak. Viszont ezen ítélet ismeretében a keresetlevélben megjelölt időponttól visszamenőleg köteles a használati díj fizetésére a Ptk. 195. § (2) bekezdésének utaló rendelkezése folytán a Ptk.196. § (3) bekezdése alapján. Az igazságügyi szakértői vélemény a használati díj összegét meghatározta, mely összeget a bíróság aggálytalannak ítélet, s melynek megfizetésére kötelezte alperest.

A bíróság a bontóper iratanyagának csatolásán túl mellőzte az alperes bizonyítási indítványai közül a földhivatal, az építésügyi hatóság megkeresését, tekintettel arra, hogy a jogvita enélkül is elbírálható volt, az építésügyi hatósági engedélyezés esetleges hibái pedig nem jelen eljárásban orvosolhatóak. Alperes által felhozott méltányolható körülményeket csak az ingatlan kiürítésénél a teljesítési határidő megállapításánál vehette figyelembe a bíróság akként, hogy a Pp. 217. § (1) bekezdése szerinti általános 15 napos határidő helyett a (2) bekezdés alkalmazásával hosszabb, 45 napos határidőt biztosított.

Az ítélet ellen alperes élt fellebbezéssel elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a per tárgyalásának felfüggesztését, harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A permegszüntetés kapcsán ismételten hivatkozott a régi Ptk. 225. § (1) bekezdésére, s arra, hogy a járásbíróság nem írt semmit a 225. § (1) bekezdéséről annak ellenére, hogy mellékelte a gyámhivatal határozatát, mely érdekellentét alapján korábban eseti gondnokot rendelt ki. A járásbíróság nem indokolta meg, hogy jelen peres eljárás megindításakor miért ne kellett volna a gyámhivatalnak ismét eseti gondnokot kirendelni olyan ügyben, ahol egyértelmű az érdekellentét. Erre figyelemmel nem lehetett volna a pert érdemben megkezdeni eseti gondnok kirendelése nélkül. A Ptk. kijelentő módot használ, ami azt jelenti, hogy e szempont nem mérlegelhető, azaz nem opcionális, ezért a Pp.251.§ alapján a pert meg kell szüntetni. A per tárgyalásának felfüggesztése kapcsán előadta, hogy tulajdonjoga megállapítása végett ismételten peres eljárást kezdeményezett, s amennyiben annak eredményeképpen az ingatlannyilvántartásban (bármilyen arányban) tulajdonos lenne, úgy felperes kereseti kérelme nem lehetne teljes mértékben megalapozott.

A hatályon kívül helyezés kapcsán arra utalt, hgy a felperes folytatás iránti kérelmében hivatkozott Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.890/2007/55. számú ítélete a 2004. januárját követő értéknövekedéseket bírálta el, ennek ellenére a járásbíróság ítéletének 3. oldal utolsó bekezdése úgy fogalmazott, hogy "A törvényszék a bizonyítást az építkezés teljes idejére lefolytatta...". Előadta, hogy mellékelt kereseti kérelméből is kitűnik, hogy kiskorú gyermekével egyedül lakik a perbeli ingatlanban, de családtagjai tekintetében nincs is ítéleti rendelkezés.