BH 1999.6.267 A vállalt bankgarancia alapján a garantőr csak a főadós által már kifizetett díjrészletek levonása után fennmaradó összeget köteles - az adós teljesítésének elmaradása esetén - megfizetni. A garantőr ezért jogosult vizsgálni az adós teljesítését [Ptk. 249. §].

A felperes jogelődje, a H. Külkereskedelmi Vállalat (a továbbiakban: Külker. Vállalat) és az M. Kft. (beavatkozó) 1989. szeptember 10-én külkereskedelmi bizományi szerződést kötöttek. E szerződés alapján a beavatkozó a Külker. Vállalatot különböző gépi berendezéseknek a C. Lízing GmbH-tól - lízing formájában - történő beszerzésével bízta meg. A lízingszerződést a Külker. Vállalat a saját nevében, de a beavatkozó javára 1989. október 13-án megkötötte.

Az alperes a beavatkozó megbízásából 1989. október 3-án 17 383 750 ATS lízingdíj kifizetésére bankgaranciát vállalt a Külker. Vállalat kedvezményezett javára. A Külker. Vállalat a lízingszerződésből és a bankgaranciából eredő jogait a felperesre mint lízingbeadóra átruházta, és erről az alperest értesítette. A Külker. Vállalat és a felperes még az engedményezés előtt módosították a lízingszerződésnek a lízingdíjra vonatkozó részét, a fizetendő lízingdíj összegét 17 383 750 ATS-ről 18.629.599 ATS-re, az egy-egy alkalommal fizetendő lízingrészletet pedig 1.855.923 ATS-re felemelték.

A beavatkozó a korábban kikötött és megemelt lízingdíj különbözetére az alperestől nem kért újabb bankgaranciát. A beavatkozó a lízingdíj-fizetési kötelezettségének három részlet tekintetében eleget tett, az ellene 1993. február 25-én indult felszámolási eljárást követően még fennálló hét lízingdíjrészletet azonban nem fizette ki. Az alperes az általa vállalt bankgarancia alapján hat lízingdíjrészletet kifizetett a felperesnek. Az utolsó, 1995. május 3-án esedékes lízingdíjból az alperes 1995. augusztus 18-án 681.ATS forintellenértékét a felperes részére átutalta, 1.174.157 ATS kiegyenlítésére azonban nem került sor.

A felperes keresetében az 1.174.157 ATS 1995. április 30-i árfolyamon számított, összesen 14.653.479 forint tőke és ennek 1995. augusztus 18-tól járó kamata, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kérte továbbá az utolsó lízingdíj esedékességétől a részteljesítés időpontjáig, 1995. augusztus 18. napjáig az 1.855.923 ATS forintellenértéke - 23.536.619 forint - utáni késedelmi kamatok megítélését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa a felperesnek fizetendő összegbe be kell számítani a főkötelezett által kifizetett első három lízingdíjrészletet, ehhez képest fizetési kötelezettsége csupán a főkötelezett által kifizetett összeg és az általa garantált 17.383.750 ATS forintellenértéke közötti különbözetre áll fenn. Ezt az összeget pedig önként kifizette. Mivel a főkötelezett és az alperes együttesen kifizették a garantált 17.383.750 ATS lízingdíjat, további fizetésre akkor sem köteles, ha a főadós tartozása ezt az összeget meghaladta. Vitatta az 1995. május 3-a és augusztus 18-a közötti kamatfizetési kötelezettséget is, mert a főadós felszámolása okán vitás volt, hogy a lízingdíj még fennálló részletét ki köteles kiegyenlíteni, ennek tisztázásáig késedelmi kamat nem terhelheti. A beavatkozó is a kereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 14.653.479 forint tőkét, ennek 1995. augusztus 18-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatát, továbbá 23.536.319 forintnak 1995. május 3-tól 1995. augusztus 18-ig járó évi 56% késedelmi kamatát, valamint 1.200.000 forint perköltséget.

Az első fokú bíróság szerint az alperes a beavatkozó teljesítésétől függetlenül - a kötelezettségvállalás összegének korlátozásával - 17.383.750 ATS kiegyenlítését garantálta, ezért mindaddig, amíg a lízingdíjból bármilyen összeg fennáll, nem szűnik meg a helytállási kötelezettsége. Az alperes késedelmikamat-fizetési kötelezettségével kapcsolatosan megállapította, hogy a lízingszerződés alapján az utolsó lízingdíjrészlet 1995. május 3-án esedékessé vált, az alperes a teljesítést felhívás ellenére elmulasztotta, ezért a lejárt tőkekövetelés késedelmi kamataiért a Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján tartozik helytállni.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint perköltsége megállapítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy a beavatkozó által kifizetett lízingdíjakkal csökkent a bankgarancia-vállalás mértéke, ezért az utolsó lízingdíjrészlet megfizetésére nem kötelezhető. Vitatta a késedelmikamat-fizetési kötelezettségét és a felperes javára megítélt ügyvédi munkadíj mértékét is.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest terhelő marasztalási összeget 1.396.815 forintra és annak 1995. augusztus 19-től járó késedelmi kamatára leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítéletnek az alperest perköltség fizetésére kötelező rendelkezését mellőzte. A felperest viszont kötelezte arra, hogy fizessen meg az alperes részére 835.000 forint első-, másodfokú együttes részperköltséget. Úgy rendelkezett, hogy az ezt meghaladó perköltségeiket a felek maguk viselik.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az adott esetben a bankgaranciát vállaló alperes a főadósnak a garanciavállalás időpontjában fennálló teljes tartozásáért, vagyis 17 383 750 ATS kifizetéséért vállalt garanciát, tehát az adós ismert tartozásához képest nem maximálta fizetési kötelezettségét. A lízingszerződés módosítása, a főadóst terhelő lízingdíj felemelése azonban - a bankgarancia-szerződés módosítása hiányában - nem érinti a garáns bank fizetési kötelezettségének terjedelmét, ezért az alperes csak az eredetileg kikötött lízingdíj felső határáig tartozik helytállni. A főadós által kifizetett lízingdíj összegével a bankgaranciával biztosított követelésrészt kell csökkenteni, ezért az alperes fizetési kötelezettsége a garantált összeg még fennmaradó részéért áll fenn. Ebből kiindulva az alperest 681.766 ATS 1995. április 30-i árfolyamon számolt forintellenértéknek a kifizetése terhelte, amely kötelezettségének - 107 napi késedelemmel ugyan - önként eleget tett. Ezáltal a felperes követetése a vállalt bankgarancia erejéig kielégítést nyert, a garantált összeget meghaladó 14.653.479 forint összegű keresete tehát alaptalan.