BH 1999.11.489 I. Az előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletét és a lopás bűntettét megvalósító, többszörösen büntetett előéletű vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának szempontjai [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. a), d), e) és f) pont, 259. § (1) bek.].

II. A vádlott ellen indított büntetőügyben a gyanúsítottkénti kihallgatása során egy más - a hatóság előtt nem ismert - bűncselekmény elkövetésére vonatkozó beismerő vallomás - az erre vonatkozó alapos gyanú közlésének hiányában is - bizonyítékként értékelhető a büntetőeljárás során [Be. 60. § (3) bek., 87. § (2) és (3) bek., 132. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1997. augusztus 21. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét lopás bűntettében, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint közveszélyokozás kísérletében állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésként - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban 17 év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A 24 éves, többszörösen büntetett vádlott állattenyésztéssel foglalkozik. Nőtlen, két személygépkocsija van, személyiségzavara a beszámítási képességére nincs kihatással.

1. A vádlott a községben 1995. szeptember hó elején a lakat lefeszítése útján behatolt Cs. P.-né házának alsó konyhájába, és eltulajdonította a sértett 5.779 forint értékű propán-bután gázpalackját.

2. A vádlott 1995. szeptember 9. napján nagyobb mennyiségű szeszes ital fogyasztása után hazafelé indult, amikor S. Á. rendőr főtörzsőrmester szolgálati gépkocsiját megállítva arra kérte, hogy vigye őt haza. Amikor a rendőr ezt megtagadta, a vádlott őt durván szidalmazta, mire S. Á. a gumibotjával a vádlott hátára ütött. Emiatt a vádlott elhatározta, hogy bosszút áll a rendőrön, és felrobbantja a házát. A vádlott ekkor közepes-súlyos fokú alkoholos állapotában volt. Hazatérve magához vette az 1. pont alatt jelzett bűncselekmény folytán eltulajdonított, csaknem teljesen tele levő PB-gázpalackot, egy 10 literes kannába benzint öntött, magához vett egy drótvágó ollót, és hajnali fél 5 óra körül S. Á. házához ment. A drótkerítés megbontása útján az udvaron, a kerítéstől a ház bejáratáig mintegy 11 méter hosszan, a benzint szétlocsolta úgy, hogy üzemanyagot öntött a bejárati ajtó alá és a garázsban levő személygépkocsi hátsó részére is. A vádlott ezután a gázpalack csapját kinyitotta, arra is benzint locsolt, majd a kerítésnél a benzint meggyújtotta, amelytől az belobbant, a palackból kiáramló gáz égni kezdett, majd a vádlott a helyszínről elmenekült.

A házban S. Á. rendőr főtörzsőrmester, a felesége és három kiskorú gyermek tartózkodott.

A sértett udvarán levő tüzet S. Á. szomszédja észlelte, aki felébresztette a sértettet. A sértettnek a gázpalackból kiáramló tüzet - a tűzoltóság szakmai tanácsa alapján - sikerült eloltania, de ennek a hiányában sem következett volna be a palack robbanása. A ház előszobájába is beömlő benzin azért nem robbant be, mivel a palacktól az épületig folyamatosan szétlocsolt benzin nem gyulladt be, ugyanis a talaj beitta az üzemanyagot, és az így elpárolgott. A gázpalack felrobbanása esetén a hőhatás a sértett házát begyújtotta volna, mely közvetlen életveszéllyel járt volna a házban tartózkodókra, valamint jelentős érték pusztulásával fenyegetett.

3. 1995. szeptember 4. napján 21.30 óra körül az ittas állapotban levő vádlott egy vascsövet vett magához, és megszólította az utcán haladó G. I.-t, majd minden különösebb indok nélkül, szemből, nagy erővel fejbe ütötte őt. Ezután az úttesten áthúzta a sértettet egy füves területre, ahol még legalább öt esetben, nagy erővel fejbe vágta. Az ütések hatására a sértett a helyszínen meghalt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban való megállapítása végett; a vádlott a tényállás részben téves megállapítása miatt és felmentésért, a védő pedig felmentésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A megyei bíróság az eljárás során perrendi szabályt nem sértett ugyan, de ítéletének indokolásában tévesen foglalt állást, amikor a vádlottnak az ügyészségi nyomozó hivatal ügyésze előtt 1995. november 7. napján a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekmény tekintetében tett beismerő vallomását a Be. 60. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással kirekesztette a bizonyítékok köréből, arra hivatkozással, hogy a vádlottal a hatóság a vallomás megtétele előtt az alapos gyanút nem közölte.

Ez alkalommal a vádlottat az ügyészségi nyomozó az S.Á. és hozzátartozói sérelmére megvalósított bűncselekménnyel kapcsolatban hallgatta ki, melynek során a vádlott önként tárta fel a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekményt. Előadása szerint azért tett feltáró jellegű beismerő vallomást, mivel lelkiismeret-furdalása volt. Kétségtelen, hogy ekkor már a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekmény miatt a megyei rendőr-főkapitányság előtt ismeretlen tettes ellen megindult a nyomozás, erről a körülményről azonban az Sz.-i Ügyészségi Nyomozó Hivatal Gy.-i Kirendeltségén a vádlott kihallgatását végző ügyészségi nyomozó nem tudott, és csak a vádlott beismerő vallomása után kereste meg a megyei rendőr-főkapitányságot annak megtudakolása végett, hogy a G. I. sérelmére elkövetett emberölési cselekmény miatt egyáltalán folyamatban van-e a nyomozás. Ilyen körülmények között a vádlott kihallgatása előtt nem is kerülhetett sor az ezzel kapcsolatos bűncselekmény alapos gyanújának a közlésére, ennek a hiánya azonban nem teszi kizárttá a vádlott nyomozati beismerő vallomásának az eljárásjogi értékelhetőségét. A vádlott kihallgatása előtt ugyanis megtörtént a Be. 87. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerinti figyelmeztetés, így ez a vallomása teljes bizonyító erővel értékelhető volt. A megyei bíróság által elfoglalt jogi álláspont arra a teljesen elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a vádlottnak az olyan bűncselekményről tett nyilatkozata, amely a hatóság előtt még nem volt ismert, soha nem lenne eljárásjogilag értékelhető. Megjegyzendő azonban, hogy a megyei bíróság által elfoglalt ennek a téves jogi felfogásnak az ügy lényegére nincs kihatása, ugyanis a vádlott a későbbiekben, valamint a bizonyítási kísérlet során ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban többször is megismételte a beismerő vallomását, amelyet egyéb bizonyítékok is mindenben alátámasztottak.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott terhére rótt mindhárom bűncselekmény tekintetében megalapozottan, a vádlott nyomozati vallomását elfogadva állapította meg.

A vádlott beismerő vallomása alapján vált ismertté, hogy 1995. szeptember 4-ről 5-re virradó éjszaka Cs. P.-né sérelmére mely helyiségből, milyen módon és körülmények között tulajdonította el a PB-gázpalackot.