A Győri Ítélőtábla Gf.20007/2013/4. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 220. §] Bírók: Maurer Ádám, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Zámbó Tamás

Győri ítélőtábla

Gf.IV.20.007/2013/4. szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Gaálné dr. Mátyás Marietta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Posta Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen 7.923.083,- Ft vállalkozói díj megfizetése iránti perében a Győri Törvényszék 2012. november 7. napján kelt 11.G.20.872/2008/94. számú ítélete ellen az alperesek részéről 96. és 100. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 375.000,- (Háromszázhetvenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, a felperesnek pedig 15 napon belül 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az irányadó tényállás szerint a 2007. szeptember 28-án kötött szerződésben a felperes vállalta, hogy a Város 1, .... szám alatti lakóház szerkezetépítési munkáit 16.150.000,-Ft + ÁFA összegű vállalkozási díjért elvégzi. A megállapodás szerint az átalányáras munka miatt csak a megrendelő által elrendelt pótmunkák végezhetők, továbbá a szerződést csak kétoldalúan és cégszerűen aláírt megállapodással lehet módosítani, kiegészíteni és megszűntetni. Az alperes, mint megrendelő a műszaki ellenőri feladatok ellátásával "B"-t bízta meg. A felek 2007. október 29-én írásban módosították a megállapodást. Az alperes megrendelte az épületgépészeti és villanyszerelési munkák kivitelezését is, 7.925.300,-Ft + ÁFA összegben. A munka magában foglalta a teljes körű gépészetet az első emeleten, valamint a második emeleten, illetőleg a galériában. Az alperes műszaki ellenőre, továbbá "A", mint az alperes tagja és az első emeleti lakás tulajdonosa az első emeleten az alapszerződésben nem szereplő további munkák elvégzésével bízta meg a felperest. Az alperes ügyvezetője az építkezést rendszeresen ellenőrizte, nyelvi nehézségei miatt a felperesi vállalkozóval soha nem tárgyalt, utasításokat a felperes minden esetben "A"től, illetőleg "B" műszaki ellenőrtől kapott.

A felperes keresetében 7.707.083,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest vállalkozói díj címén.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint egyedül az ügyvezető volt a képviseletére jogosult, aki a pótmunka végzésére a felperest nem utasította. Ezen túlmenően a felperes nem szerződésszerűen teljesített, a munkát nem megfelelő minőségben végezte el.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek szerkezetépítési munkákra 3.705.782,-Ft " ÁFA, azaz bruttó 4.446.938,-Ft-ot, a gépészeti munkákra 240.000,-Ft-ot, mindösszesen 4.686.938,-Ft-ot és 121.600,-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 193.800,-Ft-ot, míg az alperest, hogy fizessen meg az államnak 281.640,-Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Határozata indokolásában úgy foglalt állást, hogy az épület első emeletén végzett és az alapszerződés részét nem képező munka, azaz pótmunka iránti igényét a felperes az alperessel szemben érvényesítheti. Ezen munkákra nem vitatottan nem az ügyvezető, hanem "A", illetőleg "B" műszaki ellenőr bízta meg a felperest. Nekik arra meg volt a jogosultságuk, hogy kisebb beruházást érintő kérdésekben döntsenek, ezt maga az ügyvezető is elismerte. A felperes személyesen az alperes ügyvezetőjével soha nem tárgyalt, minden utasítást "A"től és "B"-től kapott. Az ügyvezető saját maga is látta az alperes részéről az első emeleten zajló munkákat, azonban azok mibenlétét nem próbálta meg tisztázni. Mindebből a magatartásból a felperes alapos okkal bízhatott abban, hogy "A" és "B" az építkezéssel kapcsolatban utasításokat adhat és az első emeleten zajló munka írásbeli szerződéskötés hiányában is az alperes tudtával és beleegyezésével történik. Az úgynevezett látszaton alapuló képviseletet esetét látta a bíróság megvalósulni (BDT 2007.1168. és BH 1994.96. számú eseti döntés), mely olyan dolgozók tekintetében áll fenn, akik a beosztásuknál fogva rendszeresen tárgyalásokat folytatnak és harmadik jóhiszemű személyek a munkáltató, illetőleg a szervezeti képviselő eljárásából alapos okkal következtethetnek arra, hogy az illető személyeknek képviseleti jogosultságuk van. Erre figyelemmel a bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes köteles a felperes által az első emeleten elvégzett munka megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az ítéleti marasztalásának összegszerűségét a felek által nem vitatott szakértői megállapításokra alapította.

Ítéletében kiemelte, hogy a bíróság felhívására az alperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a kivitelezés során a felperes által okozott kárra csak hivatkozni kíván, de ezzel kapcsolatos igényét sem viszontkereset, sem beszámítás útján nem kívánja érvényesíteni. Erre figyelemmel ezen tényállításait az elsőfokú bíróság érdemben nem vette figyelembe.

Az alperes az ítélet részbeni megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az okirati bizonyítékok igazolják, hogy nem az első emeleten lévő ingatlanban, hanem a cég ingatlanában végzendő munkákkal bízta meg a felperest. A szerződés szerint a felek viszonyában csak az írásbeli megállapodások tekinthetők joghatályosnak, mégpedig cégszerű aláírás mellett. A felperes idegen tulajdonban lévő ingatlanban végzett munkálatokra alapítja az igényét, az elsőfokú bíróság azonban a látszatképviseletre alapított jogi értelmezésével téves döntést hozott. Szóbeli utasítások a cég képviseletre jogosult személytől sem származhattak, mert ez a lehetőség a szerződés szerint kizárt. A felperes pedig pontosan tudta, hogy melyik ingatlanon kell munkálatokat végezni, az első emeletre vonatkozó munkálatok nem szerepeltek a szerződésben. Tudnia kellett azt is, hogy az alperes képviseletében kizárólag az ügyvezető jogosult nyilatkozni. A magyar nyelvű szerződés pontosan tartalmazza ezt, így nyelvi nehézségekre sem hivatkozhat a felperes. Ugyancsak a magyar nyelvű szerződés 8. pontja tartalmazza, hogy pót- vagy többletmunkára csak akkor kerülhet sor, ha azt a megrendelő rendeli meg.

A felhívott eseti döntés munkajogviszonyban megvalósított látszatképviseletről szól, "A", illetve "B" azonban az alperessel nem áll munkaviszonyban. Ők mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nem volt felhatalmazásuk utasítások adására az alperes nevében, és ilyeneket nem is adtak. A felperesnek azonban tudomása volt arról, hogy kivel és mire szerződött, ehhez képest a minimális körültekintést is elmulasztotta az ügyben, melyért azonban az alperest nem terhelheti helytállási felelősség. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem az alperesnek kell majd "A"-val elszámolnia, hanem a felperesnek kellett volna "A".val szemben az igényét érvényesítenie. A munkálatokat az azokkal gyarapodó, az azt megrendelő, irányító személynek kell viselnie. Rossz alperes ellen indította a pert a felperes, mely a kereset elutasítását alapozza meg. E körben nyomatékosan kell a felperes személyes előadását értékelni, mely szerint a munkák elvégzését megelőzően tudta, hogy melyik szinten milyen munkát kell végezni, az kinek a tulajdona és ki a megrendelő.